Ismerje meg a klubot, amely befogadta David Cameron nemi szervét

Fotó: POOL / ADRIAN DENNIS

-

Nem volt könnyű a magából rendeltetésszerűen miniszterelnököket, polgármestereket és bankárokat kitermelő brit elit élete az egyetemi évek alatt. Kimerítő szexorgiák, pozdorjává vert éttermek, embert próbáló másnaposságok és a kockázat, hogy a későbbi tisztes karrierjük során bármikor előkerülhet egy szaftos sztori ezekről az időkről. Esetleg egy kép. Összegyűjtöttünk (majdnem) mindent, amit tudni akart a klub(ok)ról, ahová David Cameron pénisze járt.


Nehéz kiverni a fejünkből a képet, hogy a G8-as országok egyik vezetője a nemi szervét épp egy élettelen disznó szájába dugja. Még úgy is, hogy a Downing Street 10 egy határozott cáfolattal tett egy gyenge kísérletet erre. Akár igaz, akár nem, a sztorit a könyvébe illesztő Lord Ashcroft kiengedte a szellemet a palackból. Adódik hát a kérdés, hogy mégis milyen hely az, ahol a brit elit reményteljes fiataljai ilyen eredeti tevékenységekkel múlatják az időt az egyetemi éveik alatt.

Lord Ashcroft könyve szerint a brit miniszterelnök pénisze a Piers Gaveston Society elnevezésú elit klub egyik összejövetelén találkozott a disznó szájával. Cameron azt állítja, hogy sosem volt tagja a diáktársaságnak, de ezt csak hozzá közel állóknak mesélte, hivatalos cáfolat nem érkezett a kérdésben.



A csoportos alkoholizálás diszkrét bája

A Piers Gaveston annyira exkluzív, hogy mindössze tizenkét tagja van. Mind férfiak. Maga a klub az 1300-as évek elején uralkodó II. Eduárd angol király állítólagos férfiszeretőjéről kapta a nevét. Az 1977-ben alapított társaság titkos, de ez nem akadályozza meg a brit sajtót abban, hogy időről időre beavassa az olvasókat a vélt vagy valós társasági eseményekbe. Egyes beszámolók szerint az összejöveteleken rengeteg a drog és a szex (élő szexshow!), mások szerint annyira nem durva a helyzet, a züllésnek és a dekadenciának is van határa.

Valós képet azért nehéz alkotni a fiatalok szabadidős tevékenységeiről, mert már-már maffiaszerűen a hallgatás törvényét követik, vagyis az ott történteket mindenki mélyen elássa az emlékei között. Persze vannak kivételek. Mint például az egyik alapító, a bohó egyetemi évek után zenésszé és íróvá lett Valentine Guinness, aki szerint a Piers Gavestonhoz hasonló diáktársaságok a hetvenes években azért alakultak, hogy valamilyen módon bebizonyítsák, lehet, hogy az ország bajban van, de attól még érezhetik jól magukat. Ennek az egyik csúcspontja a Guardian beszámolója szerint a nyaranta megrendezett bál, amelyre minden tag húsz vendéget hívhat, lehetőleg több nőt, mint férfit. A további menetrend a Tágra zárt szemek orgiájának felvezetésére emlékeztet. A meghívottak 72 órával az esemény előtt kapnak értesítést arról, hogy jelenjenek meg egy bérelt autónál, amely egy közelebbről meg nem nevezett vidéki úti célhoz szállítja őket. „A szabályok egyszerűek – nem léteznek” – bízza a részleteket a fantáziára az alapító, de azt azért hozzáteszi, hogy a beöltözés elég bevett szokás.


Részlet a Riot club című filmből


A Guardian több embert is megkérdezett, aki meghívott vendégként volt jelen ezeken a partikon. Egy újságíró, aki 1995-ben kapott meghívást, kicsit csalódott volt a romlottság mértékét illetően, főleg, hogy ez szerinte leginkább az öltözékekben nyilvánult meg (ő maga is beöltözött, mármint női ruhába). A puncs ingyen volt, de ezt leszámítva „az egész olyan volt, mint ahogy a nem túlságosan züllött iskolásfiúk a züllöttséget elképzelik”.

A szerzőként nagy sikereket elérő Jules Evans, aki 1997-ben volt tagja a társaságnak, tovább rombolja a dekadencia szobrát. Ő azt mondta a Guardiannek, hogy nem is volt titkos a Piers Gaveston, hanem csak egy társaság, amelyik nyári partikat szervezett. „Cseppet sem volt olyan dekadens, mint ahogyan a média vagy a résztvevők láttatni szeretnék.” Még akkor sem, ha a Sun orgiának nevezte a bulit.


Jules Evans szerint egyáltalán nem volt exkluzív a klub


Exkluzív törés-zúzás

Úgy tűnik, hogy az igazán hardcore sztorikért inkább egy másik társaságnak, a Bullingdon Clubnak az archívumát érdemes feltúrni. Ennek valóban tagja volt David Cameron, ahogy Boris Johnson londoni polgármester, George Osborne pénzügyminiszter és Hugh Grant, a Hugh Grant-filmek sztárja is. Ráadásul ennek a klubnak a története sokkal régebbre nyúlik vissza, annyira, hogy a pontos eredete nem is ismert. Csak az, hogy több mint kétszáz éves, és eredetileg vadász- és krikettklubnak indult. Ezek a sporttevékenységek azonban idővel másodlagosak lettek, sokkal fontosabbak voltak ugyanis a bulik. Vagyis a vacsorák – valamilyen furcsa szemérmességből így nevezik a klubkeretek között zajló tombolást. A New York Times olvasói már 1913-ban értesülhettek arról, hogy „a Bullingdon az exkluzivitás csúcsát jelenti Oxfordban”.


Bal oldalon felül Cameron, jobb oldalon lent pedig Boris Johnson


Az exkluzivitásnak volt azért néhány vadabb leágazása is, az egyetem 15 mérföldes sugarából például kitiltották az eseményeiket, miután 1927-ben a klubtagok négyszáz ablakot törtek be a kollégiumokban, dorbézolásukkal jelentős anyagi kárt okozva. A brit elit ifjúsága azonban elegánsan túllép az ilyen problémákon: a későbbiekben már álnéven foglalták le a helyeket. Egyébként a beavatás része volt az is, hogy a klubba már bekerült tagok szétverték az újonc kollégiumi szobáját.

A ruhák valamiért itt is központi szerepet kaptak, a Bullingdon Klub tagjai ugyanis több ezer fontot érő egyenruhában parádéztak (szmoking, mellény, csokornyakkendő), vagyis hétköznapi költségvetéssel aligha lehetett bekerülni. A teljes szettet csak egy oxfordi szabóság állítja elő, és becslések szerint 3500 fontba kerül.

Ezekben az egyenruhákban feszít David Cameron és Boris Johnson is azon a fotón, amelyet későbbi politikai karrierjük során többször is megpróbáltak felhasználni ellenük, és a parlamentben is sokat lobogtatták annak bizonyítására, hogy teljesen elvesztették a kapcsolatot a való világgal és a hétköznapi emberekkel.


David Cameron, Bullingdon Club, Oxford University

Johnson és Cameron mai napig jóban vannak


A klub céljai nagyjából abban merültek ki, hogy tagjai ránézésre is drága ruhákban parádéztak, totálisan lerészegedtek egy-egy drága étteremben, majd szétverték a helyet – csak mert megengedhették maguknak, hogy kifizessék a károkat. Sajátos felső osztálybeli csapatépítés ez, főleg, ha hozzávesszük, hogy a beavatási szertartások részeként az új tagoknak 50 fontosokat kellett elégetniük hajléktalanok előtt. A disznós sztorit Lord Ashcroftnak megszellőztető képviselő elmondása szerint undorodva hagyta ott a klubot, mert az egész csak arról szólt, hogy megvetik a szegény embereket. „Alapvetően arról szólt az egész, hogy berúgnak, és aztán éttermek asztalán állva kiabálják, hogy kib...ott köznép.”

A klub exkluzivitását részben a magas tagsági díj (olykor akár tízezer font) biztosította. Sokba kerültek az egyenruhák is, a vacsorákra fejenként úgy 120 fontot számoltak, és akkor még ott volt a kártérítés költsége, amit a helyszínek jóízű szétveréséért kellett fizetni. A klub hírneve olyan kétes volt, hogy a leendő VII. Eduárdnak is meg kellett küzdenie a szüleivel, hogy csatlakozhasson, de aztán egy különösen lármásra sikeredett vacsora után az édesanyja, Viktória királynő parancsára ki kellett lépnie.


David Cameron, Bullingdon Club, Oxford University

VII. Eduárd


Bár a brit sajtó és politika időről időre leporol egy-egy sztorit a klubtagok egyhangúan eseménydús egyetemi napjairól, igazán nagyot legutóbb 2004-ben szólt a Bullingdon Klub, amikor a fiatalok szétvertek egy történelmi pubot Oxfordshire-ben. Ők ráadásul nem is úszták meg azzal, hogy kifizették a kárt, négyen rács mögé is kerültek egy rövid időre.

„A szégyennek azzal a borzasztó másnaposságával ébredsz, amit csak súlyosbít az érzés, hogy sokkal jobban szórakoztál volna, ha elviszed vacsorázni a barátnődet. Mi az átkozott értelme az egésznek?” – emlékezett vissza a Bullingdon Clubban átélt tapasztalataira Boris Johnson.


David Cameron, Bullingdon Club, Oxford University

Boris Johnson vegyes érzelmekkel gondol vissza a kollégiumi bulikra


David Cameron soha nem volt hajlandó beszélni tagságáról a Bullingdon Klubban.