Intergalaktikus táncutazás (X)

-

A Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik legérdekesebb előadásának ígérkezik az Erkel Színház Space Fantasy című előadása, amely során a két koreográfus, Barta Dóra és Földi Béla is egy-egy kultuszfilmhez nyúlt inspirációért.


Godfrey Reggio Qatsi-trilógiájának első, és egyben legismertebb darabja, az 1982-es a Koyaanisqatsi – Kizökkent világ. Az egyensúlyát vesztett modern ember életét különös erejű képekben ábrázoló szöveg nélküli költemény és Philip Glass repetitív zenéje ihlette meg Barta Dórát, aki ezúttal a tánc nyelvén álmodja az Erkel Színház színpadára ezt a sajátos „elidegenedés-mitológiát”. A Harangozó Gyula-díjas és Érdemes Művész díjjal kitüntetett koreográfus nemcsak azért örült Solymosi Tamás, balettigazgató felkérésének, mert nagy megtiszteltetés számára a Tavaszi Fesztiválon színpadra vinni egy előadást és az Operaház balettművészeivel dolgozni, hanem mert Philip Glass ezen zenéjét már korábban is használta saját kompozícióiban és nagyon szereti.


Barta Dóra


Godfrey Reggio nagyszerű filmje számára is különleges filmélményt jelentett, és bár egy színházi előadás esetében alapvetően mások a lehetőségek a cél hasonló: gondolatébresztő kérdéseket feltenni. Barta Dóra azt mondja: „A film egyik nagy félelme a robotizált világ térnyerése, ez az aggodalom mára már elmúlt, hiszen a gépek és a robotok ma már az életünk részei. Számomra ma inkább az az érdekes, hogy e mögött a félelem mögött mi munkál.”

Az előadásban az Operaház táncosai mellett vendégművészként két, saját társulatából érkező táncos vesz részt az előadásban. Dóra a közös munka kapcsán kiemelte, hogy mennyire érdekes látni, ahogy a klasszikus és a modern formanyelvek a táncban, hogyan hatnak egymásra. „„Én azon koreográfusok közé tartozom, aki szereti használni a klasszikus balett tiszta rendszerét, nem idegenkedem tőle, hanem gazdagítom vele a modern megszólalásmódot. Szeretem ötvözni a két stílust.”



A Space Fantasy második részében a Budapest Táncszínház alapítója és vezetője, Földi Béla szintén izgalmas anyagot, Ray Bradbury Marsbéli krónikák című sci-fijét dolgozza fel. A mágikus-misztikus utazást a Solaris együttes eleve Bradbury történeteihez írt, 1984-ben megjelent azonos című, debütáló lemezének zenéje kíséri, mely harminc éve az igényes zenehallgatók egyik kedvence. A koreográfus-rendező a Solaris együttes zenéje kapcsán megjegyezte, hogy annak a generációnak a tagja, aki a rockzenén nőtt fel és bár fiatalabb korában nem ismerte a Solaris albumát, könnyen tud vele azonosulni. „Nagyon szeretem hallgatni és jó rá dolgozni, könnyű rá koreografálni” – mondja.

Bradbury regényéből Vécsey Anna, dramaturg segítségével választották ki azt a 7 epizódot, ami a szűkre szabott 25 perces időben meg szeretnének jeleníteni a színpadon. Ezek között van az I. Invázió, amikor egy Marslakó pár női tagja különleges érzékeivel megérzi, hogy egy kívülálló, egy ember érkezett a bolygójukra és egyedülálló mentális kapcsolatot alakít ki vele; a II. Invázióban az alakváltó Marslakók egy olyan, a földi városokkal szinte teljesen megegyező kisvárosba csábítják az embereket, akiknek természetesen hiányzik a földi környezet, a Marslakók pedig attól félnek, hogy elveszik az életterüket.



Bradbury nagyon pontosan bemutatja, hogy az ember nem képes levetkőzni önmagát, miközben büszkén építeni akar, nem veszi észre, hogy lerombolja a meglévő világot maga körül és bár kénytelen elmenekülni a Földről, amit korábban ő maga tett tönkre, az új helyre is magával viszi a démonjait és ugyanazokat a hibákat követi el” – mondja Földi Béla.

A Space Fantasyt a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében mutatja be az Erkel Színház, április 21-én.