Integrálhatók lesznek-e a muszlim menekültek Európában?

Fotó: VS.hu / Zagyi Tibor

-

Ahogy egyre több iszlám vallású, vagy kulturális hátterű menedéket kérő érkezik Európába – idén már több mint 600 ezer –, és egyre több országnak kell szembenéznie azzal, hogy mit kezdjen velük, egyre hangosabbak azok a vélemények is, hogy veszélyeztetik Európát, ahova nem tudnak beilleszkedni. „A nagy különbségek nem feltétlenül az iszlám vallásból, sokkal inkább az azzal összekeveredő, tovább élő helyi szokásokból következnek. A kockázat pedig az a néhány százaléknyi muszlim, akik a radikális irányzatokban hisznek”, mondja Szombathy Zoltán, az ELTE Arab Tanszékének vezetője és az Orientalisztikai Intézet igazgatója.


2009-ben 15, 2014-ben 21 millió muszlim élt az Európai Unió országaiban, valamint Svájcban és Norvégiában. Ezek, pontos adat híján becslések, de a kutatók körülbelül az összlakossághoz képest 4 és fél – 7 és fél százalék közé teszik az iszlám vallású, vagy iszlám kulturális háttérrel rendelkezők arányát. Mennyire integrálhatók ezek az emberek, mennyire békíthető össze a kétféle kultúra?

Ha azon gondolkozunk, hogy lehet-e integrálni őket, akkor szerintem az az első, hogy eldöntsük, mit értünk integrálás alatt. Mit várunk tőlük? Mikor mondjuk azt, hogy ők integrálódtak?

Ha erre az a válasz, hogy legyen belőlük európai ember, aki ne adj’isten még a vallását és azt a fajta társadalmi felfogást is maga mögött hagyja, amiben élt, akkor szerintem ezek az emberek integrálhatatlanok, és szerintem ezt nem is lehet elvárni senkitől.

Hogyha azt értjük alatta, hogy beilleszkedjenek, elfogadják például a törvényeinket, az iskolarendszerünk működését, vagy hogy általában jó állampolgárai legyenek egy nyugati országnak, akkor azt lehet mondani, hogy az eddig ideérkezett muszlimok túlnyomó többségére ez igaz, bármelyik országból érkeztek is.

A harmadik értelmezés bonyolultabb, mert ez arról szól, hogy jelenleg a világban a gyilkos, agresszív törekvésű csoportok szinte kivétel nélkül iszlám hátterűek, és a gondokhoz elegendő, ha a bevándorlóknak csak kis része vall radikális nézeteket. Tehát elvárás lehetne, hogy egyáltalán ne legyen közöttük olyan, aki, mondjuk, csatlakozik szélsőséges mozgalmakhoz, vagy iszlamista nézeteket vall. Ezt azonban naivitás lenne elvárni, hiszen az európai országok saját lakosságán belül is vannak olyanok, akik szélsőséges mozgalmak tagjai.



A háromból akkor először vegyük sorra azt, hogy aki ide jön, az fogadja el a jogrendet, a törvényeket. Úgy tűnik, mintha lényeges ellentmondás lenne a jelenlegi, jogegyenlőségen alapuló európai demokratikus berendezkedés, és az ideérkezők származási országaiban jellemző, vallási, illetve nemi alapon is hátrányos megkülönböztetésekkel élő jogrend, a saría között.

Mi általában az arab világhoz, vagy a Közel-Kelethez kötjük az iszlámot, miközben az ott élő muszlimok a teljes iszlám világon belül abszolút kisebbség. Az iszlám világ demográfiai központja ma Délkelet-Ázsia, és az indiai szubkontinens, India és Pakisztán, de a fekete afrikai területek is legalább olyan fontosak demográfiai szempontból, mint a Közel-Kelet.

Ez rettenetesen nagy változatosságot eredményez, iszlám és iszlám nem ugyanaz az egyes országokban.

Nemcsak a nem iszlám országokban, hanem tanulatlanabb muszlim társadalmakban vagy emberek között is gyakran megfigyelhető, hogy különböző törzsi szokásokat, mivel az idő szentesítette és a társadalom elfogadja őket, az iszlám előírásának tekintenek, ami sok esetben abszolút nem igaz.

Ennek egyik klasszikus példája a nők körülmetélése, ami Európában úgy jelenik meg, mint főleg az afrikai országokból érkező, nagyrészt muszlim bevándorlók között élő szokás. Bár az iszlám ezt kifejezetten tiltja, akik alkalmazzák, nem úgy gondolnak rá, mint egy törzsi szokásra, amit akár maguk mögött hagyhatnának, hanem mint az iszlám előírására.

Ugyanez a helyzet a nőket eltakaró burkával, ami Afganisztánban és más közel-keleti területen bevett öltözködési szokás, ami szintén nem az iszlám előírása, de sok onnan érkező muszlim ezt mégis annak fogja fel.

Ha nem is feltétlenül az iszlám vallásból következő társadalmi berendezkedésről van szó, a valóság mégis ez. Hogy fér össze az európai jogrenddel a saría és az említett szokások?


muszlim mecset, Franciaország, ima

A saría vallásjog, a vallási parancsolatok összessége, „iszlám jog”-nak is nevezik. 2-300 évvel később foglalták rendszerbe, mint az iszlám alapítása. Elsősorban szokásjog, alapja pedig a Korán. Nem egységes jogszabályok gyűjteménye, hanem vallási vezetők által értelmezett és értelmezhető szabályrendszer. A gyakorlatban ezért a saría az egyes országokban a helyi hagyományokhoz és politikai viszonyokhoz alkalmazkodik.

A saríát mint büntetőjogot csak néhány országban gyakorolják – a legtöbben csak bizonyos elemeit -, míg a családi és a polgári jogban – az Európába legtöbb bevándorlót küldő országok közül - gyakorlatilag csak Törökország, Albánia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Nigéria egy része és Mali nem alkalmazza.

A büntető és a civil jogban is jelen van Afganisztánban, Iránban, Irakban, Pakisztánban, Szaúd-Arábiában és Jemenben, és a családjogban, illetve a polgári jogban van szerepe Palesztinában, Szíriában, Libanonban, Tanzániában, Szomáliában, Marokkóban, Líbiában, Gambiában, Eritreában, Indiában és Egyiptomban.

Ha azt kérdezzük, hogy integrálhatók-e azok az emberek, akik a saríát elismerik mint isteni törvényt, ugyanolyan joggal lehet kérdezni, hogy integrálhatók-e egy olyan országba, mint Szenegál vagy Csád, ahol az emberek muszlimok, de az állami törvénykezés nem a saríán alapul. És a tapasztalat az, hogy igen, hiszen ott élnek.

Ahogy a küldő országok nagy részében sem ez az alapja az állami jogrendszernek, ugyanúgy nem hiszem hogy ez okozná a fő gondot az Európába érkező muszlimok esetében.

Itt is nagyon fontos, hogy valaki honnan érkezik. Hozzánk főleg a Közel-Keletről jönnek, de Délkelet-Ázsiában, vagy egyes afrikai országokban, a nők már sokkal kevésbé alávetett helyzetben vannak, ami azt is jelzi, hogy a nők szerepének megítélése sem feltétlenül és nem elsősorban az iszlám vallásból ered.

Igaz, hogy a saría, az iszlám vallásjog bizonyos elemeiben is európai szemmel hátrányba kerülnek a nők. De a megkülönböztetés legmeredekebb jelenségei itt sem iszlám előírások.


-


Például az úgynevezett becsületgyilkosságokat, tehát amikor a nő maga választja meg a férjét, vagy félrelépett, és ezért a család valamelyik tagja megöli, az iszlám tiltaná, viszont a Közel-Keleten elfogadott, törzsi eredetű szokásról van szó.

A vallásjog legtöbb eleme, ami hátrányosan különbözteti meg a nőket, talán vallásjogi értelmezéssel – éppen mert erre maga a vallás lehetőséget ad – semlegesíthetők, és akár a muszlimok többsége el is fogadhatja. A többnejűséget például éppen az iszlám vallásjogra hivatkozva érvénytelenítették Tunéziában.

A másik probléma az iszlám berendezkedéssel az, hogy a szunnita iszlám vallásban nincs vallási hierarchia, tehát nincs olyan, hogy valaki megmondhatná a többi muszlimnak, hogy mi a helyes vallási elképzelés. Ez egyfelől nagyon jó, demokratikusnak tekinthető oldala is ennek a kultúrának, de a negatív oldala az, hogy egy hőbörödött vagy agresszív értelmezés hívének sem lehet azt mondani, hogy nincs joga azokat terjeszteni, vagy hogy a nézetei nem érvényesek. Ha ugyanis vannak hívei, vannak követői, akkor ugyanolyan joggal adhat ki vallási véleményeket, mint bárki.


Mint az Iszlám Állam vezetői.

Vagy mint Oszama bin Laden, egy vallási szempontból tökéletesen tanulatlan ember, aki mégis kiadhatott vallásjogi döntéseket, fatvákat, amiket a követői kötelezőnek tartottak.

Amikor ide nagy tömegben bevándorlók érkeznek és azon gondolkodunk, hogy ez jelent-e biztonsági kockázatot vagy sem, akkor a válasz szerintem az, hogy igen. Mert a biztonsági kockázathoz nem is kell nagy tömeg, aki agresszív értelmezésekben, vagy értelmetlenségekben hisz – ahhoz elég néhány száz vagy néhány ezer ember. Azt pedig lehet látni még a mostani beáramlás előtti időszakból, hogy ilyen mértékben vannak hívei ezeknek az irányzatoknak, még a több generáció óta Európában élő muszlimok körében is.



Azok az Angliában vagy Franciaországban élő, többnyire muszlim bevándorló hátterű fiatalok, akik elmennek szélsőséges iszlamista mozgalmak híveként mondjuk Szíriába harcolni, ilyen értelmezésben hisznek. És hiába mondja valamilyen nagy tekintélyű vallástudós, hogy nem ez a helyes értelmezés, ők ezt fogadják el, és ehhez vallási szempontból joguk is van.

Ugyanúgy ahogy az európai lakosság körében sem nagy arányú az a réteg, akik szélsőséges nézetek hívei, egészen biztos, hogy a muszlimok körében sem nagy, de ahhoz pontosan elég, hogy gondokat okozzon, és veszélyt jelentsen.

Ezért valamennyire rokonszenvezem azokkal, akik szerint az kockázat, ha nagy tömegben muszlim hátterű embereket engedünk be mindenféle biztonsági ellenőrzés nélkül, ahogy most történik.



Az utóbbi években többször szerepelt a hírekben, hogy Svédországban követik el a legtöbb nemi erőszakot, és hogy ez bevándorló hátterű – szomáliai, iraki – emberekhez köthető. Újabb hír, hogy a menekültek, a velük, de egyedül érkező nőket megerőszakolták Németországban, ahol már olyan iskola is van, amelyik a közelben élő bevándorlókra hivatkozva arra kérte a lányokat, hogy ne hagyják fedetlenül a kezüket és a lábukat.


Nincs okom megkérdőjelezni, hogy igazak a Svédországból érkező hírek, csakhogy ez nem azért van, mert ezek az emberek muszlimok. Csak nagyon-nagyon áttételesen lenne mondható, hogy ők olyan kultúrából jöttek, ahol a nőket jobban védi a családjuk, nem öltözhetnek európai módon az utcán, és hogy ők könnyű nőt látnak egy európai módon viselkedő nőben. A saría bünteti a nemi erőszakot, ami nem megengedhető más vallású nőkkel sem, ahogy tiltott a házasságon kívüli szex is.

A gond megint az, hogy ha megjelenik mondjuk egy vahabita közösség, vagy valamilyen más szélsőség, amelyik szigorúbb értelmezést tart elfogadhatónak, vallási szempontból az is érvényes, és számukra elfogadható lesz.

Ráadásul Európában is – és erről kevés szó esik – az ultrakonzervatív értelmezéseket valló, pénzben dúskáló szaúdi királyság finanszírozza sok helyen az oktatást, a mecsetek fenntartását, az küld imámokat, prédikátorokat és így tovább. Tehát Szaúd-Arábia, egy úgymond nyugatbarát arab ország, az iszlám legszélsőségesebb értelmezéseit propagálja Európában is.


Szaúd-Arábia; hétköznapok


Akik most a bevándorlók vagy a menekültek befogadása, sőt beengedése ellen érvelnek, azoknak egy része Európa eliszlámosodását vizionálja, másik része pedig, ha nem is mindig a nemi erőszakról, de a bevándorlók körében megjelenő bűnözésről beszél.

Nekem jelen pillanatban kicsit hisztériának tűnik az az elképzelés, hogy a muszlimok többségbe kerülnek Európában, mert ez még nagyon messze van. Akkor is, ha vannak városok, mint Brüsszel, ahol a lakosság egynegyede már most is muszlim. Szerintem nem fenyeget az, hogy néhány tíz- vagy százezer menekülttől az ötszázmilliós Európa muszlim lesz, hiszen most is sok millióan élnek itt.


Spanyol munkanélküliség

Esélyek egyenlőtlensége

A legrosszabb – legkisebb képzettséget igénylő, és ezért legrosszabbul fizetett – munkáknál egyenlők a bevándorlók esélyei a nem bevándorlókéval. Minden más területen óriási a különbség derül ki az OECD-nek az európai integrációt elemző tanulmányából.

Az Eurostat adataiból pedig az látszik, hogy az Európán kívüli országokból érkező, 25-64 éves bevándorlók között, szinte mindegyik uniós országban nagyobb a munkanélküliség, mint a fogadó országban születettek körében.

Ami pedig a bűnözést illeti, a fő probléma nem az iszlamizmus vagy az iszlám háttér a sok bevándorló által lakott városokban, hanem az, hogy a bevándorlók többsége slumokban (=nyomornegyed, a szerk.megj.), rémes, lepusztult városnegyedekben él, amiket nem az iszlám kultúra, hanem egy lumpen kultúra ural.

Az emberek, akiket bevándorló zavargásoknál nyugat-európai városokban látunk, egyszerűen egy szegény, tudatlan, gyakran munkanélküli réteghez tartoznak, akik néha elővesznek iszlám jelszavakat is, de az iszlámról is minimális ismereteik vannak. Nem igaz, hogy az iszlám háttérnek van köze ehhez.

Ebből az is következik, hogy ha a 70-es 80-as években önszántukból, vendégmunkásként ideérkezett embereket sem sikerült integrálni, amikor a jólét a csúcson volt, akkor semmi ok azt hinni, hogy most több pénz lesz erre, és jobban megy majd.