Innen szakadhat rá az újabb menekültáradat Európára

Fotó: AFP / ANDREAS STAHL

-

Napjaink egyik legnagyobb humanitárius válsága egyértelműen a 4 éve húzódó szíriai polgárháború: több mint 4 millióan menekültek a szomszédos országokba, és az Európát elérő menekülthullám nagy része is Szíriából indult. Miközben a Közel-Kelet és Európa is befogadóképessége és türelme határa felé közelít, Jemen is robbanás közeli állapotba került, ami könnyen egy szíriaihoz hasonló helyzethez vezethet.


A jemeni helyzet több szempontból is nagyon hasonlít szíriaira: nem csak azért, mert a két ország népessége a háborút megelőzően közel azonos volt (Szíria 22 millió, Jemen 24 millió), hanem mert Jemenben is lényegében ugyanazok a geopolitikai érdekek és szereplők feszülnek egymásnak, mint a szíriai polgárháború káoszában. Nevezetesen a Szaúd-Arábia vezette szunnita koalíció és az Irán köré gyűlt síita erők.


Nagyon leegyszerűsítve Szíriában az öbölhatalmak pénzelte szunnita felkelők próbálják megdönteni az Irán és Oroszország által lélegeztetőgépen tartott síita Aszad-rezsimet, miközben az Iszlám Állam igyekszik kiterjeszteni a kalifátusát, a kurdok pedig megvédeni azt, amit reményeik szerint hamarosan a saját országuknak hívhatnak. Az Egyesült Államok mindeközben pánikszerűen keresi, hogy kivel lehetne szövetségre lépni, és légicsapásokkal támadja a legradikálisabb félnek tartott Iszlám Államot.



Jemenben a helyzet annyiban különbözik, hogy itt a szaúdiak próbálják életben tartani a szunnita kormányt, és Irán támogatja a húszi felkelőket, akik az síita ágon belüli zaidita irányzathoz tartoznak. Az Iszlám Állam Jemenben is terjeszkedni próbál, azonban az USA a még az ISIS-nál is veszélyesebbnek tartott helyi al-Kaida franchise-t, az AQAP-ot ütlegeli a drónjaival.


Nem most kezdődött

A jemeni konfliktus egyébként több évtizedes történet, ami Észak- és Dél-Jemen 1990-es egyesítésére vezethető vissza. Noha az egyesítést eleinte a síita többségű észak és a javarészt szunnita dél egyaránt támogatta, a déliek hamar elégedetlenné váltak az új helyzettel, és inkább visszacsinálták volna az egészet. Az indulatok 1994-re egy polgárháborúban csúcsosodtak ki, amit dél elvesztett, így Jemen egyben maradt, a feszültségek pedig a felszín alatt fortyogtak tovább.



Az arab világ egyik legszegényebb országának számító Jemenben az elégedetlen tömegek és a gyenge központi hatalom mindig is termékeny táptalajt biztosítottak a radikális mozgalmaknak, így nem véletlen, hogy az összes ország közül, ahol az al-Kaida gyökeret tudott verni, Jemenben a legerősebb a jelenléte.

A kormányerők, az északi huszi felkelők és a déli önkéntes milíciák közt ugyan évek óta kiélezett volt a konfliktus, egyvalamiben mind egyetértettek: gyűlölték az al-Kaidát, így együttműködtek az Egyesült Államokkal, amely folyamatos dróntámadásokkal igyekezte gyengíteni az AQAP sorait. Csakhogy ezeknek a támadásoknak sok civil is áldozatul esett, ami felkorbácsolta az Amerika-ellenességre amúgy is fogékony húszik indulatait.



Nagy az Isten! Halál Amerikára! Halál Izraelre! Legyenek átkozottak a zsidók! Győzzön az iszlám!

– hangzik a húszik jelszava, néhány, polgári épületet érő hellfire-rakéta pedig vélhetően nem hozta közelebb az USA-t a szívükhöz. A húszi felkelőknek sikerült az ország jelentős területeit az ellenőrzésük alá vonni, sőt, februárban magát Abd Rabbuh Mansur Hadi elnököt is kiszorították a fővárosból, Szanaából. A síita militánsok fő politikai szövetségese az előző elnök, Ali Abdullah Száleh, annak ellenére, hogy vele is hadban álltak, mikor még hatalmon volt.



A konfliktus akkor kapcsolt következő fokozatra, amikor a húszik elkezdték Hadi elnök új bázisát, a déli Ádent is keményen szorongatni. Hadi ekkor a szaúdiakhoz fordult segítségért, akik gyorsan össze is rántottak egy 10 országból álló koalíciót (5 öbölhatalom, Egyiptom, Jordánia, Marokkó, Szudán, illetve az Egyesült Államok), amely elsősorban légicsapásokkal igyekezett lazítani a húszik nyomásán.

Csakhogy a koalíciós légicsapások gyakran találtak el polgári célpontokat, rengeteg civil áldozatot szedve, amivel sikerült elérni, hogy sok, korábban semleges, vagy egyenesen húsziellenes ember állt be a felkelők soraiba. A Szaúd-Arábiába menekülő elnököt még a követői is egyre inkább gyávának és gyengének kezdték tartani, a mellette küzdő harcosok többségét ma már inkább a szunnita délhez fűzi a lojalitása, mint magához az elnökhöz.


konfliktus és háború küszöbén

Bár a jemeni helyzet sosem volt igazán megnyugtató, szakértők szerint most ért el egy, a szíriaihoz hasonló súlyosságú polgárháború küszöbéhez. Szeptember 4-én ugyanis a húszik a szaúdi vezetésű koalíció 60 katonáját ölték meg egyetlen merényletben, amire válaszul a szunnita oldal brutális mértékben felpörgette a légicsapásait. Helyi források szerint az öbölhatalmak vadászbombázói lényegében válogatás nélkül támadnak katonai és polgári célpontokra egyaránt. „A koalíció megkattant a támadás óta” – mondta Hasszán Boucenine, az Orvosok Határok Nélkül jemeni irodájának vezetője az Economistnak.


Szaúdi vadászpilóta bevetés közben


A lap szerint Szaúd-Arábia további elitegységekkel erősítette meg a már Jemenbe vezényelt 3000 fős szárazföldi kontingensét, az eddig csak a légi erejével részt vevő Katar 1000 katonát, a szárazföldi egységek bevetését idáig ellenző Egyiptom pedig 800 katonát küldött a térségbe. Úgy tudni, Kartúmban egy nagyobb szudáni osztag vár a bevetési parancsra, a bahreini uralkodó pedig bejelentette, hogy a két fia is csatlakozik a harcokhoz.

Csakhogy a győzelem a megnövelt katonai jelenlét ellenére sem garantált. Igaz, mióta augusztusban szárazföldi egységekkel is bevonultak, a koalíciónak sikerült az ellenőrzése alá vonnia Ádent, és a páncélosaik elindultak a Szanaa felé vezető rögös úton, hogy a fővárosból is kiűzzék a felkelőket. Az előrenyomuló seregnek azonban nincs könnyű dolga a húszik hegyvidékes területein, akiket ráadásul Irán és a világ egyik legsikeresebb gerillahadseregének számító Hezbollah is támogat.



Mi a tét?

Hogy miért ennyire fontos az egész tágan értelmezett régiónak, hogy éppen ki van hatalmon az arab világ legszegényebb országában? A válasz – a síita és szunnita táborok örök viaskodásán túl – most is az olajban keresendő. Legalábbis részben, ugyanis Jemen éppen a Vörös-tenger kijáratát képező Bab-el-Mandeb-szorosnál fekszik, ahol a világ olajszállítmányának jelentős része áthalad. Az olajra nagy mértékben támaszkodó hatalmaknak fontos, hogy egy számukra baráti rezsim ellenőrizze a szoros az Arab-tengert a Földközi-tengerrel összekötő hajózási útvonalnak ezt a stratégiai pontját.


Fontos ok még, hogy Jemen a globális terrorizmus egyik melegágyának számít: szakértők szerint az al-Kaida összes alszervezete közül az AQAP a legveszélyesebb, és az Iszlám Állam is egyre inkább kezd megerősödni az országban. Az Egyesült Államok évek óta végez dróntámadásokat a dzsihádisták állásai ellen, ám ahogy a konfliktus egyre inkább kezd a húszik és a szaúdiak vezette koalíció közötti harcokra koncentrálódni, szinte senki sem törődik az AQAP és az ISIS terjeszkedésével.



Ugyan az USA-nak nem különösebben tetszik, ahogy az öböl menti szövetségesei – például Szaúd-Arábia – kezelik a jemeni helyzetet, azonban igyekszik őket kiengesztelni az Iránnal kötött nukleáris megállapodás miatt. A szunnita öbölhatalmak csak azután mentek bele a megállapodásba, hogy az Egyesült Államok egy sor ígéretet tett nekik.


Érik egy második menekülthullám?

Bár az ország számos területén, főleg az ostromlott városokban a folyamatos összetűzések és az elapadt segélyek miatt borzalmasak a körülmények, a konfliktus csaknem hat hónapja alatt eddig csak nagyjából 100 ezer ember távozott Jemenből. Természetesen ez sem jelentéktelen szám, de eltörpül amellett a több milliós menekülthullám mellett, amelyet a polgárháború kiválthat.



Ne feledjük, Szíriából már több mint 4 millió ember áramlott ki az elmúlt években, akiknek a nagy része környező országokban próbálja átvészelni a vészterhes időket, és csak egy töredékük vállalkozott az európai útra. Kérdés, hogy a jemenieknek lenne-e egyáltalán lehetőségük a régióban maradni, hiszen egyrészt olyan öbölországok veszik körül őket, amelyek nem hajlandóak egy menekültet sem befogadni, másrészt olyan államok, melyek lakói maguk is nagy számban menekülnek, többek között Jemenbe. (Eritreából például több százezer ember menekült már el.)

A maradék két országból az egyik a 900 ezres népességű Dzsibuti, amely méretéből adódóan erősen korlátozott befogadóképességgel rendelkezik, illetve a jóval nagyobb Etiópia, ahol már most is több mint 600 ezer menekült húzza meg magát.



Elképzelhető tehát, hogy rövid időn belül milliók fognak más lehetőség híján elindulni Európa felé. A felé az Európa felé, amelyet már pár százezer menekült is a feje tetejére állított.