Ilyen volt Jáksó, Habony és Halkó időszakos magántárlata

Fotó: FOTO

-

A Jáksó László és a TV2 új pénzügyi igazgatójának, Halkó Gabriellának közös cége, a BrandLab Kft. a Szépművészeti Múzeumtól tíz, összesen közel 300 millió forint értékű barokk festményt kölcsönzött ki korábban. A festményeket a cég Szerb utcai irodájában őrizték, ott, ahová Habony Árpád sűrűn felugrott. Most megmutatjuk a gyűjteményt, de legalábbis segítünk elképzelni.


A barokk festészet gyűjtése manapság nem divatos műgyűjtőink körében, de szerencsére a Szépművészeti Múzeum műtárgykölcsönzési programja, ahogy régebben már megírtuk, lehetőséget adott arra, hogy a BrandLab Kft. – mint ma végleg bebizonyosodott – Szerb utcai irodájába összesen 292,5 millió forint értékben válogassanak festményeket a cég tulajdonosai. Abba az irodába, ahová Habony Árpád is sokat járt a hírek szerint.

Az időszakos magánkiállítás azóta visszakerült a Szépművészeti Múzeumhoz, így a képek kiállítási koncepciójáról, a tárgyak elrendezéséről keveset tudni. És szinte biztos, hogy soha többé nem látható majd így együtt ez a kamarakiállítás. Noha a jogszabály szerint akkor lehet magáncégeknek műkincseket kölcsönözni, ha azokat bizonyos időközönként a nagyközönség számára is bemutatja a kölcsönkapó, úgy tudjuk, ilyenre soha nem került sor.

Éppen ezért kísérletet teszünk az ideiglenes gyűjtemény elemzésére, hogy megörökítsük az utókor számára ezt a páratlan válogatást. Az elérhető információk alapján állíthatjuk: jó érzékkel szelektált együttes volt a Jáksó-Halkó-Habony gyűjtemény.

A gyűjtemény az 1600-as évek elejétől az 1700-as évek közepéig nyújtott az európai barokk festészet egy évszázadából méltó reprezentációt a – vélhetően – válogatott műértő közönség számára. Az összesen tíz festményből álló kollekció felölelte a korszak itáliai, holland és bécsi udvari festészet lokális és tematikai sokszínűségét. A gyűjtők széles látóköre a tárgyválasztás horizontjában is megmutatkozott, hiszen a kollekcióban megtalálhatók voltak a veretes antik témák éppúgy, mint a bukolikus tájfestészet apróbb bravúrjai, az ember és természet között feszülő örök kérdések, továbbá a már-már klasszicizmusba hajló portré is. De nézzük végre magukat a festményeket!


Maffeo da Verona - Jupiter Ámor diadalmenetében

Maffeo da Verona v. Maffeo Verona (1576, Verona – 1618, Verona) – Jupiter Ámor diadalmenetében (16. - 17. század fordulója, olaj, vászon, 87x290cm).


Ha valakit a nagy Paolo Veroneséhez kötnek rokonsági szálak, akkor aligha volt meglepő, hogy Maffeót is homlokon csókolta a múzsa. Mestere, Luigi Benfatto szintén a veronai festészet egyik méltatlanul elfeledett jellegzetes képviselője volt, bár Maffeo szemléletére, technikájára inkább a néhai géniusz, Paolo volt nagy hatással. A gyűjteményben szereplő Jupiter Ámor diadalmenetében című nagyméretű vászon Maffeo tisztességes, de nem kiemelkedő korai munkája. Mind a témaválasztás, mind a kompozíció antik és reneszánsz mintákat követ, ám némiképp mozgalmasabb megfogalmazásban. A lovak és a diadalkocsi egyes részleteit, továbbá az alakok egymáshoz való arányát és viszonyát Maffeo tehetsége nagyvonalúan kezelte, ám színei élénkek, teltek. Ne feledjük, Maffeo egy korai alkotásáról van szó, a korán elhunyt mester a későbbiekben korrigálta hibáit. Mi lehetett volna belőle, ha a halál nem 42 évesen szólítja magához!

Adatok: Maffeo da Verona v. Maffeo Verona (1576, Verona – 1618, Verona) – Jupiter Ámor diadalmenetében (16-17. század fordulója, olaj, vászon, 87x290cm). Érték: 145 millió forint.


Gerrit van Bronchorst - Vénusz és Cupido

Gerrit van Bronchorst (1630 k., Utrecht – 1673k, Utrecht) – Vénusz és Cupido (1662, olaj, vászon, 83,2x114,2cm)


Még mielőtt valakit elkapna a lelkesedés, a mester nem összetévesztendő az egy generációval korábban működő, és az „utrechti caravaggisták” köréhez tartozó Jan Gerritsz van Bronckhorsttal. Ám az utrechti kismesterek népes táborát erősítő Gerrit Vénusz és Cupido képe a Jáksó-Halkó-gyűjtemény legkvalitásosabb darabja volt. Az alakok megfestése hibátlan, a drapéria megoldása pedig azt sejteti, hogy a flamand mesterben jóval nagyobb tehetség lakozott, mint amennyire az utókor emlékezik rá.

Adatok: Gerrit van Bronchorst (1630 k., Utrecht – 1673 k., Utrecht) – Vénusz és Cupido (1662, olaj, vászon, 83,2x114,2cm) Érték: 45 millió forint


Francesco Simonini - Csatajelenet I, II

Francesco Simonini - Csata (18. század első harmada, olaj, vászon, 115X85cm) - ellopott


Sajnos a két, közepes méretű csatajelenetről a Szépművészeti Múzeum keresőjében nem találtunk reprodukciót (vagyis a fentebbi kép nem az a kép!), de az itt közölt, a Forster Központban lopottként nyilvántartott Csata című vászonról képet kaphatunk Simonini művészetéről. Simonini a „Bresciai csatafestő”, Francesco Monti tanítványa volt, alighanem innen a mester ihletettsége, hogy maga is csatajelenetekre szakosodjon. Életének egy szakaszában elszegődött Johan Matthias von der Schellenburg, a törökök ellen harcoló velencei csapatok zsoldos hadvezérének szolgálatába, 1733 és 1745 között így számos csatajelenetet festett meg. Bár a fekete-fehér képen nem látszik, hogy Simonini művészetére a lendületes ecsetvonások és a világos színek voltak jellemzők, de így is kitűnik az alkotó aprólékossága, részletgazdagsága. Képzeljük el, micsoda feszültséget kelthettek a szemünk előtt megjelenő Simonini-féle csatajelenetek és Bronchorst intim Vénusz és Cupidója a BrandLab Kft. falán egymással szemben!

Adatok: Francesco Simonini (1686, Parma – 1755, Firenze v. Velence) – Csatajelenet I, II (olaj, vászon, 85x115 cm) Érték: 19,5 és 19,5 millió forint


Antonio Diziani - Nimfa tájban, Szatír tájban

Antonio Diziani (1737, Velence – 1779, Velence) – Nimfa tájban (18. század, olaj, vászon, 66,5x53)


Antonio Diziani - Szatír tájban

Antonio Diziani (1737, Velence – 1779, Velence) – Szatir tájban (18. század, olaj, vászon, 66,3x52,4 cm)


A Velencei Akadémia tagjáról, Antonio Dizianiról végül a történelem úgy döntött, hogy földije és kortársa, Canaletto számára sokkal kitüntetettebb figyelmet szentel majd, pedig Diziani korának ismert és elismert festőjének számított. A vedutákon kívüli tárgyválasztása és stílusa a reneszánsz és a barokk eredményeinek összegzése, élelmes megfigyelők Giorgione és Rubens hatását is felfedezhetik, bár arról nincsenek információk, hogy Diziani ismerte volna festészetüket. A gyűjteményben két közepes méretű, ovális, bukolikus tájképet láthattunk Dizianitól, mindkettőben már felfedezhető a rokokó pajkossága is.

Adatok: Antonio Diziani (1737, Velence – 1779, Velence) – Nimfa tájban, Szatir tájban (18. század, olaj, vászon, 66,5x53 és 66,3x52,4 cm) Érték: 15 és 15 millió forint



Francesco Fidanza - Téli táj, Tengeri kikötő

Francesco Fidanza - Téli táj utazókkal

Francesco Fidanza - Téli táj utazókkal (18. század, olaj, vászon, 88,9x123,8 cm)


Francesco Fidanza - Marina

Francesco Fidanza - Marina (olaj, vászon, 56x86cm)


Sajnos a két szóban forgó festményről sincsenek reprodukcióink, ám szerencsére a nagy francia tengeri tájképfestő Vernet és a még hírnevesebb Claude Lorrain hatása alatt álló Francesco nagyon sok kikötőjelenetet és téli tájat festett életében, így tudunk mutatni kettőt belőlük, hogy képet kapjunk művészetéről. Fidanza nem volt tehetség hiányában, sokkal inkább az volt a szerencsétlensége, hogy a kései követők még későbbi, bár kiváló másolójaként maradt meg a művészettörténet számára.

Adat: Francesco Fidanza – (1747, Róma – 1819, Milánó) – Téli táj, Tengeri kikötő (18. század vége, olaj, vászon, 80x111 és 80x110 cm) Érték: 15 és 15 millió forint.


Holland festő (17. század) – Táj szélmalommal

Jan van Goyen - Szélmalom a folyónál

Jan van Goyen - Szélmalom a folyónál (1642, olaj, tölgy, 29,4x36,3 cm), British National Gallery, London


A kép, amiről semmit nem tudunk. A németalföldi barokk azért kitermelt magából nagyon sok szélmalmos tájat, különösen sok verzióban. Itt most egy melankolikusabbat választottunk Jan van Goyentől.

Adatok: Holland festő (17. század) – Táj szélmalommal (17. század, olaj, tölgyön, 40x60 cm) Érték: 7,5 millió


Franz Anton Palko - Férfiképmás

Franz Anton Palko - Férfiképmás

Franz Anton Palko (1717, Wroclaw – 1766, Bécs) – Férfiképmás/Önarckép? (1748, olaj, vászon, 42x34 cm):


A végére hagytuk a neomanieristának is nevezett Franz Anton Palko, életében Esterházy Imre esztergomi érseknek is dolgozó, később udvari festőnek is kinevezett festő férfiportréját. A képmás szuggesztív, magabiztos ember képét vetíti elénk, passzolva a kezdődő felvilágosodás és az érett abszolutizmus ideáljaihoz.

Adatok: Franz Anton Palko (1717, Wroclaw – 1766, Bécs) – Férfiképmás/Önarckép? (1748, olaj, vászon, 42x34 cm): Érték: 6 millió forint