Így zajlik Drávamagyaródon a menekültdráma legújabb felvonása

Fotó: MTI / Varga György

-

A magyar–horvátról a horvát–szlovén határra került át a krízis középpontja. Megnéztük, mi vár a menekültekre ott, ebben a rossz őszi időben.


Hétfő, Drávamagyaród (Trnovec), Horvátország: az eső egész nap esik, a szél is viharos, ezért jóval hűvösebbnek érződik az idő, mint Budapesten és környékén. 1800 menekült ragadt hajnalban a horvát–szlovén határ közötti senki földjén. A horvátok a szerb határtól Csáktornyáig vonattal vitték el őket, onnan még 10 kilométert gyalogoltak, hogy aztán legalább 12 órán keresztül várakozzanak a szabad ég alatt.

Magyarországon keresztül a kerítés elkészültéig és a horvát–magyar zöldhatár lezárásáig a menekültek még akadálytalanul jutottak – naponta 6-8 ezren is – Ausztriába, a magyar intézkedés miatt azonban útvonaluk megváltoztatására kényszerültek. Ráadásul azóta az osztrákok, majd a szlovének és a horvátok is egy felső korlátot húztak, naponta hány menekültet engednek be az országukba, mondván, ilyen gyorsan ennyi embert nem tudnak hova tenni, ellátni. Az osztrákok legfeljebb napi 1500, a szlovének 2500 embert fogadnának – a horvátok legalább 5000-et küldtek hozzájuk, mert állítják, fékezhetetlenül áramlanak hozzájuk Szerbiából.

Így akadt el ez az 1800 migráns is a Drávamagyaródnál a horvát–szlovén határnál, és nem csak ők jártak így. Más határátkelőknél kísértetiesen hasonló jelenetek játszódtak le, nemcsak a horvát–szlovén, hanem a szerb–horvát határon is.



A menekültek hétfőn hajnali kettő körül értek a szlovén határellenőrző ponthoz, de kordon és mögötte rendőrsorfal állta útjukat. Vissza se tudtak már fordulni – hogy esetleg más átkelőnél próbálkozzanak –, mert a horvátok is kordont állítottak a saját ellenőrző pontjuknál.

Délutánra az emberek rendkívül elcsigázottak voltak, sokan közülük kisgyerekekkel, sőt csecsemőkkel várakoztak. Szinte mindegyikük kapott ugyan esőkabátot és plédet az ENSZ Menekültügyi Biztosságtól (UNHCR), ennek ellenére csuromvizesek voltak. A két átkelő között több kisebb sátrat állítottak fel, egy konténert is oldalára fordítottak, valamint egy őrpont ablakát is betörték, így próbáltak menekülni az eső elől. Sok helyen tüzet is raktak abból, ami csak a kezük ügyébe került: szemétből, faágakból és nem használt ruhákból, emiatt a környéken hatalmas volt a füst és a bűz.



Ekkor már csak nagyjából 500-700-an voltak a senki földjén, a szlovén hatóságok kisebb csoportokban átengedték őket a kordonon, előbb a családosokat, a többieket délután kettőtől-háromtól. Egyszerre éppen annyit, amennyi felfért az ott várakozó három buszra, amely a közeli ideiglenes regisztrációs ponthoz szállítja őket. A határon civil segítők azt mondták, a regisztrációs pont nagyjából kétszáz embert tud fogadni.

Úgy tudjuk, a szlovénok a menekültekkel és civil szervezetekkel is azt közölték, hogy a regisztrációra nem a dublini előírások miatt van szükség, hanem a saját nyilvántartásuk számára. Az ideiglenesen felállított ponton az érkezőknek a nevüket, származási országukat kellett megadniuk, és fényképet is készítettek róluk.

A még a senki földjén tartózkodók között néha felerősödött a tülekedés, de leginkább csak vártak a sorukra. Sok kisgyerekes sem ment még át, pedig elsőbbséget adtak nekik a szlovén rendőrök. Egy menekült azt mondta, azért nem állt be a sorba, mert félt egy esetleges nagyobb tülekedéstől, és nem akarta ennek kitenni a gyerekeit.

Amit így sem tudott mindenki elkerülni. Éjfél előtt nem sokkal, amikor az utolsó menekültek is felszálltak volna a buszokra, dulakodni kezdtek a rendőrökkel, hogy minél előbb feljuthassanak a fűtött járművekre – számolt be róla a HRT horvát közszolgálati televízió . A rendfenntartók könnygázt is bevetettek ellenük, annak ellenére, hogy több gyerek is volt még a tömegben.