Így vív szélmalomharcot Brüsszel az adóelkerülő multik ellen

Fotó: DPA / Romain Fellens

-

Mi kell ahhoz, hogy az Európai Bizottság elítéljen egy multicéget, mert feltűnően kevés adót fizetett? A Starbucks és a Fiat esetében fény derült erre. A törvényt nem sértő, ám tisztességtelen gyakorlatot azonban cégek ezrei alkalmazhatják Európa-szerte, ám a jelek szerint ez csak Brüsszelt zavarja, a tagországok jó része cinkosa az adóelkerülőknek, hogy – akármilyen kicsi is – az adójuk, inkább az ő költségvetésükbe folyjon be.


Vásárolj németországi ingatlanokat a luxemburgi leánycégeden keresztül!
Tüntesd el a profitodat egy belső bankkal!
Fejlessz túlárazott eszközökkel!

A multicégek fantáziája kimeríthetetlen, ha arról van szó, hogyan csökkentsék adóterheiket.

Nem is sikertelenül: brüsszeli becslés szerint a kisebb cégek átlagosan 30 százalékkal több adót kénytelenek fizetni, mint a nagy multik. Vannak azonban ennél kirívóbb esetek. Az Európai Bizottság szerdán publikált határozatában most először ítélte meg úgy: két cég túlmegy a jó ízlés és a legális adófizetési könnyítések határain, ezért az elmaradt adó megfizetésére kötelezi és eltiltja őket az újabb adókedvezmények igénybe vételétől.

A Fiat egy leányvállalata a luxemburgi, míg a Starbucks cégei a holland adóhatóságnál harcoltak ki extrém kedvezményeket, és valóban nem lehet egyik céget sem azzal vádolni, hogy fantáziátlan módszereket alkalmazott volna. A két most elítélt módszer persze nem egyedi, több multicég előszeretettel alkalmazza őket.

A Fiat megbüntetett leánycége, a Fiat Finance and Trade például arra szakosodott, hogy csoporton belüli hiteleket nyújtott egyes gépjárműgyártóknak Európa-szerte. A bizottság szerint ezért a bankoknál alkalmazott szabályokkal kellene meghatározni nyereségüket, ám a luxemburgi adóhatósággal kötött megállapodásnak hála a cég egy bonyolult módszertan alapján kalkulálta a profitot, amelynek részeként például mesterségesen alacsony tőkealapot határoztak meg. A kihelyezett összegekhez hasonlóan mesterségesen alacsonyan határozták meg a felszámított kamatot is. Olyannyira, hogy a bizottság szakértői szerint a piaci feltételekhez igazodva hússzor nagyobb lett volna a cég által mindössze 2,3-2,8 millió eurósra kalkulált adóalap, így a fizetendő adó is. Ehhez képest a 2012 óta alkalmazott gyakorlat után várhatóan 20-30 millió euró adó megfizetésére kötelezhetik a céget. A pontos összeget az érintett tagország adóhatósága, ez esetben a luxemburgi állapíthatja majd meg.


Pörkölési trükkök

Hasonló mértékű adóelkerülést állapítottak meg a Starbucksnál is. Az amerikai központú kávézólánc egy viszonylag elterjedt módszerrel élt: egy másik országban működő leányvállalatához költségként utalta át nyereségét. A társaság egyetlen kávépörköléssel foglalkozó európai cége, az egyébként a kávézók ellátását is biztosító Starbucks Manufacturing azért fizetett a multi Nagy-Britanniában működő leányvállalatának, az Alkinak, hogy megkapja a pörkölés know-how-ját. Ezzel persze elméletben nem is lenne gond, bár az legalábbis szokatlan, hogy miért fizet alaptevékenységéért jogdíjat az egyik leányvállalat a másiknak.

A probléma ott kezdődött, hogy a holland adóhivatalt 2008-ban sikerült meggyőzni arról: ezzel a jogdíjjal az országban bejegyzett Starbucks Manufacturing csökkentené az adóalapját. Ráadásul úgy, hogy az Alki sem Hollandiában, sem Nagy-Britanniában nem köteles társasági adót fizetni a jogdíjbevétel után.

Ez azonban nem volt elég: a társaság a nyers kávét egy Svájcban bejegyzett másik leányvállalattól, a Starbucks Coffe Tradingtől szerezte be. Olyan áron, amelyik a jogdíjhoz hasonlóan szemet szúrt a bizottsági felügyelőknek. Nem véletlenül: az alkalmazott árrés ugyanis háromszorosára nőtt 2011 óta, így olyan drága lett a pörköléshez használt alapanyag, hogy az ebből származó nyereség már nem is fedezte a jogdíjat. Magyarul az Alkihoz vándorolt nem csak a pörkölés profitja, hanem a kávézók ellátásához szükséges árukból (poharak, teák, stb.) származó nyereség egy része is.

A pénzmozgatás mindenesetre meghozta az eredményét: a Starbucks Manufacturing tavaly 600 ezer eurónál is kevesebb adót fizetett a holland államkasszába. Az amerikai központú multi ebben azonban nem lát kivetnivalót. Közleményben jelezte, fellebbezik az Európai Bizottság döntése ellen, amit elméletben az Európai Bíróságon tehet meg. Indoklása szerint a holland kormánnyal egyetértésben úgy látják, az adómegállapodás megkötésekor az OECD iránymutatásait és a holland törvényeket is tiszteletben tartották.


A magyar módszer

A törvénytisztelet persze viszonylagos dolog ebben az esetben. Az uniót elvben nem is zavarják az adómegállapodások, már csak azért sem, mert az Európai Unióban az adózás szinte teljes mértékben tagállami hatáskörbe tartozik. Az állami támogatások törvényességét azonban a tisztességes verseny nevében az Európai Bizottság bírálja el.

Így fordulhatott elő például az, hogy több magyarországi különadó esetében Brüsszel egyszerűen megtiltotta az adó beszedését arra való hivatkozással, hogy az egyes cégeknek kedvez. A Bizottság először a reklámadó esetében, később pedig a dohánycégekre terhelt adónál, illetve az élelmiszerlánc-felügyeleti díjnál élt ezzel a rendkívül ritkán alkalmazott eszközzel. Mindegyik esetben az volt az indok, hogy a sávos adózásból adódóan egyes cégek aránytalanul keveset fizetnek, ez a különbözet pedig valójában tiltott állami támogatás. Amíg a reklámadó esetében a megoldást a sávosság megszüntetése jelentette, az utóbbi két adónál még nem zárult le a vita. Sőt, a magyar kormány a múlt hét végén közölte azt, hogy az Európai Bíróságon támadja meg a Bizottság felfüggesztő intézkedését.


Vékony jégen táncolva

Az egyes cégeket támogató adómegállapodások persze jellemzően nem a tagállamok törvényhozásában köttetnek, hanem titkos szerződésekben. Az egy éve hivatalba lépett új Európai Bizottság ugyan igyekszik szélesíteni saját és az országok hatáskörét is a visszaélések felgöngyölítésében (például nemrég a társasági adózással kapcsolatos automatikus adatcseréről egyeztek meg a tagországok), ám a kitűzött cél elérése– legalábbis rövid távon – lehetetlennek tűnik.

Szakértők szerint a Starbuckshoz és a Fiathoz hasonló megállapodáshoz hasonlóból ezernél is több lehet, a megspórolt társasági adó pedig évente eurómilliárdokban mérhető. Ehhez képest jelenleg még három vizsgálat folyik, az egyik az Apple írországi leányvállalata, a másik az Amazon luxemburgi cége, a harmadik pedig a belga adóhatóság és tucatnyi meg nem nevezett multicég közötti egyezmény ügyében.

Az igazi nagy kihívás azonban a luxemburgi adózási gyakorlat felgöngyölítése lehet. Ennek méretére utal a LuxLeaks néven ismert adathalmaz, amelyet oknyomozó újságírók ICIJ nevű csoportja gyűjtött össze. Ők tavaly novemberben összesen 343 céggel megkötött, úgynevezett feltételes adómegállapítást (ruling) lehetővé tévő titkos alku dokumentumait publikálták. A cégek között voltak olyan ismert multicégek, mint az Ikea, a FedEx, az Amazon, a Pepsi, a TEVA, a Volkswagen csoport, de számos bank is, köztük a 2008-as pénzügyi válság egyik főszereplője, a Lehmann Brothers.


Jean-Claude Juncker támadások kereszttüzében állt az adóbotrány miatt


Tagországi ellenérdekek

A társaságok – illetve az általuk alapított leánycégek 2002–2010 között hozták tető alá a kedvező adózást biztosító egyezményeket. A szivárogtatók azoknak a nagy tanácsadó cégeknek a munkatársai voltak, amelyek segítséget nyújtottak ebben.

Az ICIJ időzítése nem volt véletlen: éppen ekkor lépett hivatalába Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság új elnöke, aki brüsszeli karrierje előtt 18 éven keresztül volt a nagyhercegség miniszterelnöke – az inkriminált időszakban mellesleg a pénzügyminisztere is. A politikus azzal védekezett ugyan, hogy az országban az adóhivatal kivételes önállósággal bír, így a kormánynak nem volt rálátása a megállapodásokra. Elhisszük-e ezt vagy sem, Juncker javára írható, hogy az ügy kirobbanása óta minden eszközzel igyekszik feltárni és megakadályozni az aránytalanul kedvező adófeltételeket.

Az általa vezetett Bizottság azonban nem csak lehetetlen feladatot vállalt, hanem vékony jégen is táncol. Ezek a megállapodások ugyanis önmagukban valóban nem sértenek törvényt. Jellemző, hogy az uniós költségvetési szigor legnagyobb védelmezőjeként ismert német pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble is úgy kelt luxemburgi kollégái védelmére a LuxLeaks botrány kitörése után:


A gyakorlat idegesítő, de hogy ezért vádaskodjunk? Nem sértettek meg semmilyen törvényt. Ugyanezt tették más országokban is.

Valóban: adókedvezményeket összesen 22 uniós tagország biztosít a 28-ból. Ezért is próbálkozik az éppen aktuális Európai Bizottság időről időre azzal, hogy ha már a társasági adót nem is, legalább a közteher alapját megpróbálják egységesíteni az unióban. Ennek a sikere azonban legalábbis kétséges, hiszen a tagországok az egymás közötti verseny legfőbb eszközének tekintik az adózás önállóságát. És amíg az adózás önállósága megmarad, a titkos adómegállapodások sem fognak eltűnni, az egyes kormányok ugyanis ebben látják a garanciáját annak, hogy a multicégek – náluk – adózzanak, akármilyen minimális is ez a közteher.