Így változna meg a mindennapi életünk, ha Schengent felfüggesztenék

Fotó: MTI/AP / Emilio Morenatti

-

Egyre nyíltabban beszélnek Európában a szabad mozgást biztosító térség megszűnéséről, vagy legalábbis szűkítéséről. Mit jelentene ez a gyakorlatban? Kell-e majd útlevél Bécsbe, mi lesz Ferihegyen és hozhatunk-e még rekesz konyakot Franciaországból?


Napok óta a schengeni szabályok jövője foglalkoztatja az európai közvéleményt, miután a luxemburgi elnökség immár hivatalosan is leírta: lehet, hogy ideje lenne elővenni azt, az eddig soha nem alkalmazott rendelkezést, amely alapján vissza lehetne állítani az ellenőrzést a belső határokon is.


A vitaanyag pénteken került első körben a tagállamok bel- és igazságügyminiszterei elé, de – mint brüsszeli forrásból megtudtuk – ennél súlyosabb ötletek is felmerültek, lényegében a keleti tagállamok kizárásáról, és egy úgynevezett kis-Schengen felállításáról is gondolkodnak egyes fővárosokban.

A miniszterek cikkünk megjelenésekor is épp tanácskoztak Brüsszelben, és végül kiderült, egyetértettek abban, hogy a maradnak a schengeni szabályok. Így sem haszontalan azonban áttekinteni, mi történne, ha bármikor máskor mégis felfüggesztenék azokat.


Csináltassak útlevelet?

A schengeni rendszer összességében meglehetősen bonyolult, de a lényege egy mondatban összefoglalható: „A belső határokat bármely ponton át lehet lépni anélkül, hogy személyellenőrzésre kerülne sor.” Ennek megfelelően, ha megszűnik az övezet, elsőként az tűnik majd fel, hogy nem lehet akárhol átlépni az államhatárt (például az erdőben bóklászva átsétálni Ausztriába), hanem csak a kijelölt határátkelőkön.

Ott pedig ismét határőrök vagy rendőrök várnak majd minket, és a papírjainkat kérik, illetve adott esetben kinyittathatják az autó csomagtartóját. Útlevél nem feltétlenül kell majd, elég lehet a személyi igazolvány is, ahogy a 2004-es EU-csatlakozás és a schengeni rendszer 2007 decemberi bevezetése közt is volt.



Mi lesz a repülőtéren?

A schengeni megállapodás értelmében a repülőtereken és a kikötőkben is megszűnt a személyek ellenőrzése, feltéve, hogy a járatok az övezet tagállamai közt közlekednek, és nem állnak meg azon kívül. Ha időnként mégis elkérik az igazolványt, akkor azt a légitársaságok alkalmazottai teszik, mivel nekik kell saját költségükön visszavinni azokat, akik esetleg mégsem jogosultak belépni egy adott országba.


Ha megszűnik a schengeni övezet, a repülőtereken ismét számíthatunk arra, hogy akár induláskor, akár érkezéskor elkérik az iratainkat, ami nyilván lassítani fogja a beszállási folyamatot, vagyis valamivel hamarabb kell kiérni. Ha körözik, vagy egyéb korlátozó intézkedés vonatkozik valakire, akkor előfordulhat az is, hogy nem engedik be egy országba, vagyis a repülőtér tranzitjában reked, és valahogy vissza kell utaznia a kiindulási pontra.


Mi lesz a bécsi bevásárlással és a burgenlandi ingázással?

A schengeni zóna felbomlása ma még beláthatatlan károkat okozna a gazdaságnak, elsősorban a turizmus, a nemzetközi szállítás és a határ menti ingázás megnehezítésével. Azok a cégek, emberek, amelyek és akik a szabad határátlépésre rendezkedtek be, nagyon nehéz helyzetbe kerülhetnek a hosszú várakoztatással.


A változás ugyanakkor jelen állás szerint nem érintené az EU egyik legalapvetőbb eredményét, a vámuniót. Ez azt jelenti, hogy a vámosok akkor sem települnek ki újra a határállomásokra, ha egyébként visszaáll a határellenőrzés, és - persze a jövedéki szabályok betartásával - ugyanúgy hozhatjuk a konyakot Franciaországból, mint eddig.

A nem jövedéki termékekre vonatkozó szabályok sem változnak, a karácsonyi bécsi bevásárlást ugyanúgy intézhetjük majd, legfeljebb arra kell felkészülni, hogy Nickelsdorfnál várakozni kell az igazolványok ellenőrzése miatt.


Volt már ilyen

A tagállamoknak ma is van lehetőségük úgynevezett mélységi ellenőrzésre, vagyis szúrópróba szerűen, a határ közelében megállíthatnak és ellenőrizhetnek járműveket. A schengeni szerződés ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy indokolt esetben, határozott időre – legfeljebb 30 napra – egy állam felfüggessze az alkalmazását. Ezzel többen is éltek már, például nagy sportesemények vagy csúcstalálkozók idején. Németország idén szeptemberben, a menekültválság tetőzésekor állította vissza a határellenőrzést, és csak lassan, regisztráció után engedte be a menedékkérőket.



Hogy nézne ki a kis-Schengen?

Mint arról beszámoltunk, a háttérben állítólag már dolgoznak azon, hogy leválasszák a magországokat a megbízhatatlannak ítélt keletiekről, és létrehozzák a kis-Schengent. Eszerint a tagországok egy csoportja (a Benelux államok, Németország, Franciaország, esetleg a skandinávok, és Spanyolország) csak egymás között hagyná meg a határok ellenőrzés nélküli átjárhatóságának lehetőségét, egyéb határaikon visszaállítanák az ellenőrzést.

Nem kizárt, hogy ebben az esetben a közép-európai országok is létrehoznák a maguk hasonló megállapodását, vagyis lényegében két, szabad utazást biztosító térségre válna szét a schengeni övezet, a kettő közt viszont ismét lenne határellenőrzés.


Húsz év mehet a levesbe

Ma már az európaiak többsége számára szokatlan élmény lenne, hogy sorban kell állni a határon, ahol határőrök és vámosok ellenőrzik a papírjainkat, nézik át a csomagjainkat. Pedig a tényleg szabad mozgás nem túl régi vívmány: személyek szabad mozgása mint célkitűzés már az 1957-ben aláírt római szerződésben is megjelent, de az ezt lehetővé tevő egyezményt csak 1985-ben írták alá a luxemburgi Schengen városában, a Moselle folyón horgonyzó Princess Marie-Astrid nevű hajó fedélzetén Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg és az NSZK képviselői. A megállapodás elején az állt:


„[...] az Európai Közösségek tagállamai népeinek mind szorosabb egysége a tagállamok valamennyi állampolgára számára a belső határok átlépésének szabadságában, valamint az áruk és szolgáltatások szabad mozgásában fejeződik ki”

Az egyezmény megvalósításra 1995-ig kellett várni. Ekkor lépett ténylegesen életbe a tíz évvel korábban megkötött szerződés, és vált tényleg szabaddá a határátlépés az öt alapító, illetve az időközben csatlakozott Spanyolország és Portugália közt. Ma már 26 tagja van az övezetnek, köztük négy nem EU-tag ország, Svájc, Norvégia, Izland és Liechtenstein.

Magyarország és a keleti tagállamok 2007. december 21-én csatlakoztak. Az EU-tagok közül tudatosan kimaradt Írország és Nagy-Britannia, a csatlakozás lehetőségére vár Ciprus, Románia, Bulgária és Horvátország.


Mi kell a működéséhez?

A határellenőrzés megszüntetése elsősorban bizalmi kérdés: az országok lemondanak szuverenitásuk egyik legfontosabb eleméről, bízva abban, hogy mások teljesítik szerződéses kötelezettségüket, és elvégzik helyettük a munkát. Kell hozzá egy informatikai rendszer is, ez a Schengeni Információs Rendszer (angol rövidítéssel SIS), hogy a magyar rendőr is tudja a szerb határon, ha egy autót köröznek például Németországban, vagy valakit nem szabad beengedni, mert Franciaországból kitiltották.

Ezt a bizalmat sok minden kikezdte az elmúlt időszakban, mivel egyes államok nem teljesítették kötelezettségeiket, például a görögök nem őrizték rendesen a határt, egyszerűen átengedték a migránsok tömegeit. Ezért merült fel Görögország esetleges kizárása, de végül a Frontex – az EU határőrizeti ügynöksége – megállapodott Athénnal, hogy segítséget nyújt a menedékkérők regisztrálásához.


Kik Schengen ellenségei?

Röviden úgy fogalmazhatnánk meg, hogy a populista politika. Ausztriában már a kezdetektől ellenezték egyesek, hogy Magyarország, Szlovákia és Csehország csatlakozzon. Burgenlandi polgármesterek még az utakat is lezáratták, arra hivatkozva, hogy a megnövekedett forgalom zavarná a helyieket és a turistákat. A másik állandó félelem a határon túlról érkező bűnözés: a skandináv rendőrségek szerint például a szervezett bűnözéssel összefüggő bűncselekmények 80 százalékát észt, litván vagy lett állampolgárok követik el. Az elmúlt egy évben, nem kis részben a menekültválság, majd a párizsi terrortámadások miatt ezekből a félelmekből egyre több helyen lett hivatalos politika, Ausztriában például nagyon megerősödött a határellenőrzés visszaállítását követelő Szabadságpárt (FPÖ).


FPÖ, Ausztria, határ

Performansz egy burgenlandi FPÖ kampányrendezvényen


Mi köze ennek a menekültekhez?

A schengeni rendszert – és más európai szabályokat, például a menekültügyi eljárásról szóló, sokat emlegetett dublini rendeletet – nem akkora migrációs nyomásra találták ki, amekkorával ebben az évben szembesülni kellett. Ha betartják a szabályokat, Görögországon és Olaszországon kívül nem nagyon láthattunk volna menedékkérőt, hiszen ebben a két országban kellett volna kezelni a helyzetet.


Ők azonban erre képtelenek voltak, inkább továbbengedték az embereket – akik amúgy is Németországba vagy Svédországba akartak eljutni. Egy idő után Magyarország is feladta, szervezetten, regisztráció nélkül szállította az osztrák határra az embereket, aminek a túloldalon, illetve Németországban egyáltalán nem örültek, még akkor sem, ha a szavak szintjén szívesen látták a menekülteket.