Így sasszézik Orbán a brüsszeli aknamezőn

Fotó: MTI/MTVA / Bugány János

-

Számos adó- és más intézkedés volt az utóbbi években, amely szúrta az Európai Bizottság szemét. A kormány több esetben kényszerült elfogadni az uniós döntéseket, ám a mérleg nem billen egyértelműen Brüsszel oldalára.


Újabb csatát veszített az Európai Bizottság ellen a magyar kormány, amikor – engedve Brüsszelnek – úgy döntött, módosítja az élelmiszerlánc-felügyeleti díjról szóló szabályozást. Nem ez az első olyan eset, amikor súlyos tíz-, százmilliárdok ügyében különbözött össze Brüsszel és Budapest, és aztán végül Magyarország kénytelen volt meghátrálni.

Orbán nem sokkal 2010-es hivatalba lépése után José Manuel Barroso akkori bizottsági elnököt próbálta meggyőzni arról, hogy Magyarországnak ne kelljen folytatnia a hiánycsökkentést. A próbálkozás azonban nem járt sikerrel. Ez a vita persze távolról sem tekinthető hungarikumnak, hiszen például a francia kormány szinte sportot űz abból, hogy az ország gyenge növekedésére hivatkozva megpróbálja kitolni – nagyobb sikerrel, mint Magyarország - a határidőt, amikorra az elvárt 3 százalék alá kell szorítania a deficitet.



A válságadók kora

A megszorítási kényszerre válaszul a kormány válságadók bevezetésével reagált, ezek közül több Brüsszelben vagy az Európai Bíróság előtt kötöttek ki.

A Hervis beadványa nyomán került az unió bírósága elé a kiskereskedelmi különadó ügye. Az azóta már megszűnt adóval kapcsolatban az volt a sportszerkereskedő kifogása, hogy az egy vállalatcsoporthoz tartozó cégek árbevételét együtt kellett nézni az adó kiszámolásakor. Ez a Hervisnek előnytelen volt, mert a cég a SPAR-é, így együtt már átcsúsztak egy magasabb adózási kategóriába. Azt is kifogásolták, hogy a nagy cégekre aránytalanul nagy teher jutott. Az adóból származó teljes bevétel 90 milliárd forint volt, ebből csak a Tescónak 10 milliárdot kellett befizetnie.

Támadta az Európai Bizottság az ugyancsak 2010-ben bevezetett távközlési különadót is. A kifogás ebben az esetben is a nagyobb – jellemzően külföldi tulajdonban levő – cégek elleni állítólagos diszkrimináció volt. Csak a Magyar Telekom 27 milliárdnál többet fizetett be. Az adó végül nem szűnt meg, csak átalakult. Brüsszel pedig visszavonta az Európai Bíróság előtti keresetét, mivel egy hasonló ügyben - milyen célra lehet fordítani a különadót - a bíróság az alperes Franciaországnak adott igazat.


Tiltott állami támogatásként tekint az Európai Bizottság arra is, amikor egyes adókat úgy határoz meg a kormány, hogy bizonyos cégek a többieknél jóval kevesebbet fizetnek az államkasszába. Ilyen a most elbukott élelmiszerlánc-felügyeleti díj, de ilyen volt korábban a reklámadó, a dohányadó, illetve az is, amikor a cafeteria-utalványoknál az állami kibocsátónak kedvezőbb adófeltételeket állapított meg.

A reklámadónál, az élelmiszerlánc-felügyeleti díjnál, illetve a dohánygyártókra terhelt – leginkább a Philip Morrist és a BAT-ot sújtó, a magyar Continentalt arányaiban alig érintő – adónál Brüsszel élt egy viszonylag ritkán alkalmazott eszközzel: megtiltotta az országnak az adó beszedését. A reklámadó esetében az szúrt szemet, hogy az RTL Csoport volt kénytelen befizetni az amúgy költségvetési szinten nem komoly tétel kétharmadát. A megoldás a sávosan egyre növekvő adókulcsok átalakítása, azaz a progresszivitás megszüntetése lett, amit júniusban fogadott el a parlament.

Hasonló megoldás körvonalazódik az élelmiszerlánc-felügyeleti díjnál is, amelynek a módosításáról szóló javaslatot most nyújtotta be a Parlamentnek Lázár János. Mindkét esetben kiegyenlítik a kulcsokat, így pedig a legkisebb gazdasági szereplők járnak rosszul, hiszen a rájuk rótt teher növekszik.

A kormány elbukta a házi pálinka adómentesítéséről szóló pálinkaharcot is. Itt Brüsszel problémája az volt, hogy ugyanaz a termék nem lehet adómentes, amikor azt kis tételben („háznál”) állítják elő, egyben adóköteles, ha nagy mennyiségben gyártják. Az ellentmondást a jövő évi adótörvényekhez benyújtott javaslatcsomagban oldották fel. E szerint párlati adójegyet kell majd megvásárolnia annak, aki otthon vagy saját használatra akar pálinkát főzni.

A magyar kormány persze itt legalábbis félsikernek tekintheti azt, hogy a még 2010-ben meghozott engedményt mostanáig sikerült kihúzni, Brüsszel és a hazai pálinkaágazat legnagyobb bánatára. Az elmaradt adóbevétel miatti kárt pedig lehetetlen megállapítani – utalt erre korábban a VS.hu-nak a NAV szóvivője.

Az adó átnevezése lehet majd a megoldás a dohányiparra terhelt adó esetében is. Lázár János csütörtöki bejelentése alapján cégek helyett egyes termékköröket terhelnek majd a plusz adóval. Ebbe nehezen köthet majd bele Brüsszel, hiszen a dohánytermékek adóztatására nem csupán ösztönzi a tagországokat, de egyenesen előírja azt.


2012 februárjában a támogatás visszafizetése elől a csődbe menekült a Malév


A Malév végzete

A törvénytelennek ítélt állami támogatások miatti uniós eljárás egyáltalán nem hungarikum. Egy-egy tiltó rendelkezés következménye azonban nem mellékes, és itt a Malév ügye különlegesnek számít.

A nemzeti légitársaságot többek között a rivális Wizz Air jelentette fel Brüsszelben, mondván, összeegyeztethetetlen az uniós versenyszabályokkal a Malév állami támogatása. A 2010-ben indított vizsgálat után 2012 januárjában a 2007-2010 közötti, összesen mintegy 100 milliárd forintnyi állami támogatás visszafizetésére kötelezte a Malévot, és megtiltotta további pénz biztosítását. Ez vezetett 2012 februárjában a Malév csődjéhez.


Elveszett pénz

Az EU érthető módon figyelemmel kíséri nem csak az állam által adó vagy támogatás formájában egyes cégeknek vagy köröknek biztosított kedvezményeket - és hátrányos megkülönböztetést -, de az uniós források felhasználását is. A visszaélések persze szintén nem számítanak magyar sajátosságnak, arra azonban mégsem lehetünk büszkék, ha a vizsgálatok során rendszerszintű problémákat tárnak fel, és ezért állítják le egy-egy programban a kifizetést. Erre volt példa a Gazdaságfejlesztési Operatív Program (GOP) vállalkozásfejlesztési kereténél is, ahol túlárazások szúrtak szemet, és felvetették a pályázat kiíróinak és elbírálóinak, vagyis az állami szerveknek a felelősségét is.

Ennél is nagyobb port kavart az úgynevezett aszfaltkeverő ügy. A bizottság arra való hivatkozással állította le a közlekedésfejlesztési források kifizetését, hogy a pályázatokban diszkriminatív volt egy kitétel, amelyik 50 kilométeren belül működő aszfaltkeverővel rendelkező cégek bevonását írta elő. Az ügy máig nem oldódott meg, a kormány az Európai Bíróságon keresi az igazát, miközben lassan lemondanak az ügyben érintett támogatásokról – ezeket ugyanis az év végéig kellene felhasználni, amire az uniós procedúrák időtartamát figyelembe véve nincs esély.

Elveszettnek tekinthető az a pénz is, amelyet az M4 autópálya Abony és Fegyvernek közötti szakaszára várt a kormány. Igaz, itt nem utólag vonta össze a szemöldökét az EU, hanem – mint az idén tavasszal kiderült – soha nem is járult hozzá a gigaberuházás finanszírozásához, az állam ennek ellenére belekezdett a mintegy 110 milliárd forint értékű – vagyis kilométerenként 3,8 milliárdot felemésztő – beruházás megvalósításába. Út persze épül majd – tett rá ígéretet a kormány, csak nem autópálya lesz, és nem uniós forrásból valósul meg.