Így pazarolt el az amerikai hadsereg ötmilliárdot álcamintára

Fotó: Getty Images / Paula Bronstein

-

Tíz év, néhány tervpályázat és veszélybe sodort katonák ezrei után ismét álcamintát vált az amerikai hadsereg. Lemondanak az évtized balfogásáról, a mindenhová ajánlott és sehová sem jó univerzális álcázásról.


Hosszas kutatás és tesztek után az amerikai hadsereg megtalálta azt az álcázómintát, amelyet a UCP (Universal Camouflage Pattern) nevű pixeles minta helyett fog alkalmazni. A helyzet iróniája, hogy a most kidobott UCP kifejlesztése ötmilliárd dollárba került, az új álcázó pedig tíz éve ott állt a raktárban.


A döntéssel egy hosszú, megmagyarázhatatlan elemektől nem mentes történet zárul le. Ebben az az első kérdés, hogy 2004-ben a vezetés miért egy olyan minta mellett döntött, amely a teszteken rendre harmadik vagy utolsó helyen végzett. Az akkor még Urban Track névre hallgató mintából még elhagyták a fekete színt, a dizájnt pedig pixelessé tették. Az eredmény sokkal modernebbül nézett ki, mint amennyire jó volt.


Balra a Multicam, jobbra az új Scorpion álcaminta


A hibát el lehetett volna kerülni, ha a pixeleket és foltokat máshogy méretezik. A UCP legnagyobb hibája az volt, hogy a szem és az agy hajlamos bizonyos méretű, azonos színű foltokat egy folttá összeolvasztani. Ahelyett tehát, hogy az álcázóruha segített volna a katonáknak beleolvadni a környezetbe, kiemelte őket belőle. Afganisztánban, ahol tényleg voltak amerikai katonák az elmúlt tíz évben, például határozottan rosszul működött a UCP.


Pixeles UCP álcázóban fekszik egy katona egy német hadgyakorlaton


A probléma annyira komoly volt, hogy azonnali megoldásként az amerikai hadsereg a Crye Precision nevű cégtől vásárolt egy Multicam nevű mintát az Afganisztánban harcoló alakulatok ruhájához. (Ezt akkor átnevezték Operation Enduring Freedom Camouflage Patternre, amit aztán OCP-nek rövidítettek.) Ezután pedig több dizájnpályázatot indítottak, hogy azok a katonák is működőképes rejtőszínű ruhát kaphassanak, akikre amúgy nem lő éppen senki. A pályázatok rendre sikertelenül zárultak, ezért döntött 2014-ben a hadsereg úgy, hogy visszatér egy korábbi, tulajdonképpen hatékony mintához. Az új álcázó az Operational Camouflage Pattern (ugyancsak OCP) nevet kapta, de az ellenség megtévesztésére Scorpion W2-nek is hívják.


A kanadaiak is csináltak pixeles mintát – ez a CADPAT –, de az működik


Hogy miért nem a Multicam minta mellett kötött ki a hadsereg, ha átmeneti megoldásnak megtette? Különösen, hogy a Scorpion W2-t is a Crye Precision fejlesztette ki. Az ok pénzügyi természetű: a Scorpion a hadsereg tulajdona, a Multicamet pedig licencelni kellene.

Megoldás lehetett volna még a tengerészgyalogság által használt, MARPAT nevű – szintén digitális – minta használata. Erről a tisztesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a kanadai álcázáskutatók CADPAT nevű mintájára alapozták. A tengerészgyalogosok azonban nem közösködnek senkivel.


Mi a különbség egy jó és egy rossz álcaminta között?

Egyik álcázóminta sem rejti el a katonát tökéletesen. (A bokornak öltözött – ghillie suitnak hívják a ruhát – mesterlövészektől most tekintsünk el.) Az viszont nem mindegy, hogy mennyi idő alatt ismeri fel az ellenfél, hogy valami furcsát lát, illetve mennyi idő telik el a furcsaság azonosításáig.



A Hyperstealth oldalon amerikai tengerészgyalogosok MARPAT-mintájának tesztje szerint az egyszerű sötétzöldbe öltözött embert észlelik a leggyorsabban (0,8 másodperc); a NATO saját mintája egy másodpercig rejt, a MARPAT pedig 2,5 másodperc után válik feltűnővé. Az azonosítási idő is hasonló sorrendet ad. A zöld színű alakról körülbelül 0,7 másodperc után már azt is látjuk, hogy ember, a NATO-minta még 1,5 másodpercig elbizonytalanítja a megfigyelőt, és a MARPAT-ba öltözött katona azonosításához sem kell két másodpercnél több.

Érdekes lenne hasonló értékeket tudni a most kidobott UCP-mintáról, azonban nem állnak rendelkezésünkre. A Hyperstealth szerint nem is végeztek vizsgálatokat. Az utólagos felmérések viszont kimutatták, hogy a minden terepre, időre alkalmas univerzális minták – ilyen volt az UCP – nem hatékonyak, a megoldást a külön sivatagi, városi, erdei álcázók jelentik.