Így lett egy brüsszeli kerület a terror európai fészke

Fotó: BELGA MAG / JAMES ARTHUR GEKIERE

-

Molenbeek a párizsi támadások után került ismét reflektorfénybe, kiderült, több szervező is odavalósi. Ám a városrésznek régről is van priusza. Molenbeek iskolapéldája a bevándorlók rossz integrációjával, a lecsúszással és az iszlám fundamentalizmussal járó veszélyes elegynek.


Miután több mint 150 utcai támadás érte a munkatársait, a világ egyik legnagyobb reklámügynöksége, az amerikai Batten, Burton, Durstine & Osborn 2011 júniusában nyílt levélben közölte Brüsszel Molenbeek negyedének polgármesterével és a lakókkal, hogy elköltöznek, nem bírják tovább. Ez csak egy, de minden bizonnyal jellemző momentuma volt az egykori ipari körzet lecsúszásának és a közállapotok romlásának, amire ennél sokkal tragikusabb módon hívta fel a figyelmet a hétvégi párizsi merénylet, melynek eddig legkevesebb 129 halálos áldozata van – és melynek szálai Molenbeekbe vezetnek.

A Brüsszel drága, dizájnboltokkal telezsúfolt belvárosától mindössze egy keskeny csatornával elválasztott Mollenbeek ugyanakkor korántsem egy „nyócker”, vannak elegánsabb utcái is. A terrortámadás után a belga rendőrség nagyszabású akciója is ilyen háttér előtt zajlott: hét embert vettek őrizetbe annak gyanújával, hogy közük lehetett a terrortámadásokhoz.


Terrorfészek?

Molenbeek szomorú statisztikákkal rendelkezik: az utóbbi évek több nagy visszhangot kiváltó terrortámadásának is ide vezetnek a szálai: Ahmed Maszudot, az afganisztáni tálibok elleni harc egyik vezérét két nappal a 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadások előtt gyilkolták meg. A merénylők Molenbeekből származtak. Csakúgy, mint a 2004-es madridi robbantások egyik kitervelője. A tavaly nyáron a brüsszeli zsidó múzeumban elkövetett mészárlás elkövetője szintén itt lakott, mint ahogy Molenbeekben élő nővérénél húzta meg magát a támadás előtt az a fiatal arab férfi is, aki a nyáron a Párizs–Amszterdam vasútvonal egyik járatán akart tömegmészárlást végrehajtani egy Kalasnyikovval.


Turisták ritkán járnak erre


Molenbeek százezer lakosának – ez annyi, mint Budapest IV. vagy II. kerületéé – jelentős része muzulmán, főleg török, marokkói és pakisztáni származású. A negyedben 22 mecset található, Ahmed El Khanusz, a kerület alpolgármestere szerint mégsem lehet azt mondani, hogy ezek lennének a szélsőséges muzulmán mozgalmak táplálói. Mint a városvezető a Guardian brit napilapnak nyilatkozta, a fundamentalista szervezetek magánlakásokon, teljes titokban tartják összejöveteleiket.

Ahmed El Khanusz szerint Molenbeek tipikusan olyan „tranzitkerület” volt, ahol sokan csak átmeneti jelleggel laknak, amíg máshol le nem tudnak telepedni véglegesen. Ő úgy véli, veszélyes túlzás azt állítani, hogy a negyed a leendő terroristák egyik rejtekhelye lenne, és ő inkább szeretné felhívni a figyelmet a vasárnapi piac színes forgatagára, amely szerinte a kerületben lakók békés együttélésének kifejezője.


Jön a szigor?

A belga kormány azonban már nagyon másképp látja. „Majdnem minden ilyen tragédia esetében megvan a kapcsolat Molenbeekkel. Ez így nem mehet tovább. Próbálkoztunk a megelőzéssel, de most már keményebb eszközökhöz kell folyamodnunk. Eddig nem voltunk elég határozottak, most ennek kell megfizetnünk az árát” – mondta vasárnap Charles Michel belga kormányfő.


Meg kell vizsgálnunk, miért jelent ez a negyed állandó problémát. De az biztos, nem tűrhetjük tovább, ami történik

– mondta Jan Jambon belügyminiszter is.

Elég vészjósló szavak a molenbeekiek számára, akik már ettől függetlenül is régóta úgy érezhetik: enyhén szólva nem a kezükre játszik a történelem. Pedig a holland Molen és Brook (szélmalom és patak) kifejezésekből alkotott nevű település 985-ig vezeti vissza eredetét, és egészen a 13. századig önálló volt, amikor a terjeszkedő Brüsszel bekebelezte, és szegény molenbeekiekkel a 16. században még az a csúfság is megesett, hogy templomukat egyszerűen lebontották. Az ipari forradalom kezdetben prosperálást jelentett Molenbeek számára, de a hatalmas munkaerőigény miatt már ekkor jelentős létszámú bevándorló érkezett kezdetben Dél- és Kelet-Európából, majd Észak-Afrikából.

A rengeteg érkezővel nem tudott lépést tartani a kerület fejlődése, így a lakás- és életviszonyok elviselhetetlenné váltak, Molebeeket ekkor „kis Manchesternek” is hívták, ami akkor nem volt éppen hízelgő jelző. Ráadásul az első világháború után a szénre, vasércre alapozott belga ipari fejlődés is kifulladt, amit egy sor település mellett Molenbeek is komolyan megszenvedett, ehhez jött még a gazdasági világválság.


Sok fiatal muzulmán, magas munkanélküliség


A második világháború után aztán olyan folyamatok indultak be, amelyek eredményeképpen mára Brüsszel gyakorlatilag két világra szakadt: a belváros, a délkeleti részek elsősorban a felső középosztály és az itt különösen nagy számú, a multinacionális cégekben, majd az európai uniós intézményekben dolgozó, jól kereső külföldiek lakóhelyévé vált (a hidegháború idején különösen sok európán kívüli cég választotta Brüsszelt az európai képviselete helyszínéül pusztán azért, hogy minél messzebb legyen a szovjet csapatok által megszállt országoktól), míg az északnyugati negyedekben egyre hangsúlyosabb lett a kispénzű afrikai, ázsiai bevándorlók jelenléte. Ráadásul a belga középosztály egyre inkább a Brüsszel körüli elővárosokba költözött ki, ma is rengetegen ingáznak.

Mára ez azt eredményezte, hogy – mint egy régóta Brüsszelben élő magyar mondta – egy átlag belga, de akár egy Brüsszelben élő külföldi sem jár a Molenbeek negyedbe. „A negyed legszélén van a Delacroix metróállomás, ott van egy nagy piac, oda kijárok szombatonként, de ennél tovább talán még egyszer sem voltam, mint ahogy egyébként a kollégáim, ismerőseim is így vannak vele” – mondta László, aki szerint egy átlag belga „valósággal harmadik világbeli egzotikumként” tekinthet a nyugat-európai szinthez képest nagyon lerobbant Molenbeek utcáira, épületeire. Igaz, azt hozzátette, hogy annak, aki egy kelet-európai nagyvárosból, például Budapestről származik,


egyáltalán nem tűnik durvának, Molenbeek olyan, mint egy átlagos negyed a magyar fővárosban.

A molenbeekiek korábban még első osztályú – egyszeres bajnok – focicsapattal is büszkélkedhettek, de a piros-feketében játszó helyi klub már hosszú évek óta a második ligában kornyadozott, majd tavaly pénzügyi nehézségek miatt meg is szűnt.

A városrész vezetése szerint egyébként „egy nagyon veszélyes mix alakult ki” Molenbeekben a magas munkanélküliséggel, a társadalomba beilleszkedni képtelen fiatal muzulmánok nagy tömegével és a nagyon hatékonyan működő iszlám-fundamentalista toborzómozgalmakkal. Alain Gringard, a Liège-i Egyetem iszlámmal foglalkozó egyetemi tanára, a belga rendőrség terrorellenes egységének tanácsadója szerint így könnyen profilozható a potenciális muzulmán terrorista: „A kora húszas éveiben jár, Molenbeekből származik, már korán valamelyik helyi banda tagja lett, elítélték már kisebb bűnökért, jellemzően utcai rablásért, betörésért. Nagyon könnyen radikalizálható, és már megjárhatta Szíriát is. Ezek közül a srácok közül többen komolyabb harctéri tapasztalatokkal rendelkeznek már, mint a saját kommandósaink” – mondta.

Molenbeek most először került ennyire a nyilvánosság középpontjába, a francia és a belga hatóságok közös fellépést ígértek. Kérdés, a negyed lakói mit éreznek majd ebből.