Így jutunk a Marsra

Fotó: NASA/JPL-Caltech/MSSS / Handout

-

  • Leszedjük a szárítóról a tiszta ruhát.
  • Csomagolunk fogkrémet és borotvaszappant.
  • Nem felejtjük el kihúzni a vasalót.


Nyilvánosságra hozta a NASA a három nagy (és több tíz kicsi) lépcsőből álló programját, amivel az emberiség eljuthat a Marsra. Annyira nem egyszerű mint a fenti három pont - bár ha az ember a Marsra készül, célszerű kihúzni a vasalót - de nem is tűnik teljesíthetetlennek. A dokumentum is azzal érvel, hogy a küldetések előkészítése elkezdődött, a Nemzetközi Űrállomáson végzett munka lényegében a Mars felé mutat, csak egy nagy létrát kell kinyitni, és felmászni.


Az első lépcsőfokban a NASA a földi támogatással végrehajtható kutatásokat tervez. A távoli bolygón is működő létfenntartó berendezéseket már a leszállás előtt meg kell tervezni és le kell tesztelni. Nagy szerepet szánnak a 3D-nyomtatásnak, a modulárisan felépülő, csereszabatos alkatrészekből álló berendezések kidolgozásának. Ez utóbbi fontosságára egyszer már rádöbbent a NASA, amikor az Apollo-13 űrhajósai könyvborítóval és szigetelőszalaggal alakítottak a megfelelő formájúra egy szűrőt a meghibásodott űrjárművükhöz. Tartalék alkatrésszel rendelkeztek, de a szabványok a gépen belül sem egyeztek meg.


Az emberiség egyelőre arra képes, hogy alacsony Föld körüli pályára (low earth orbit, azaz LEO) rövid idő alatt feljuttat űrhajósokat. A Nemzetközi Űrállomás átlagosan négyszáztizenpár kilométeres magasságban kering. Az közelebb van, mint Kőszeg Miskolchoz. A Hold átlagosan 385 ezer kilométerre van. A Föld és a Mars átlagos távolsága pedig 254000000 kilométer. Ilyen távot egy lépésből nem lehet áthidalni, szükség van egy másik űrállomásra.


Az SLS nélkül el sem tudunk indulni


Tankol, pisil, megkávézik

A NASA egy ciszlunáris - a Föld és a Hold közötti - pályán lévő űrállomásban látja az első továbblépési lehetőséget. Ezen az űrállomáson le lehetne tesztelni az összes olyan technológiát, amelyeket a kényelmesen közel lévő ISS-en kifejlesztettek. A mélyűri lakhatás és az egészség megőrzése mellett vannak más olyan kérdések is, amelyeket a Proving Ground (nagyjából Tesztpálya) fázisban kell megoldani.


Az elmúlt húsz évben minden alkalmat megragadtak a NASA-nál, hogy szondákat és rovereket küldjenek a Marsra, amikor olyan volt a bolygók állása, hogy gazdaságosan el lehetett indítani egy-egy küldetést. (Ilyen 26 havonta van.) További felfedezőküldetések várhatók, amelyeket a Space Launch System (SLS) nevű készülőben lévő rakétarendszer fog kiszolgálni. Ennek az első felbocsátása 2018 novemberére várható.

A ciszlunáris állomás üzemeltetéséhez legalább négy fő szállítására képes űrhajókra, az állomást ellátó teherjáratokra van szükség. A Mars megközelítéséhez pedig a mélyűrben működtethető - napenergiát használó - használó felszerelt, gyors kommunikációra képes, autonóm, az űrhajósokat segítő rendszerekkel üzemelő járművek is kellenek. Mindezek mellett pedig meg kell teremteni a munkakörülményeket és annak a feltételeit, hogy az űrhajósok egészségesek maradjanak az utazás során.



Várjatok, előbb még kapjuk el azt a követ

A marsi küldetéshez szükséges rendszerek egyik tesztje az ARM nevű aszteroida-elterelési küldetés lesz. A legambiciózusabb tervek szerint a testet ciszlunáris pályára állítanák, és emberek is landolnának a felszínén. A minimumterv egy négy méter átmérőjű kő elszállítása az egyik aszteroidáról.


A NASA egyelőre nem jelölte ki, hogy a több mint ezer, földközeli pályán keringő test közül melyikkel tesznek próbát. Sőt egyelőre arról is vita van, hogy egyáltalán hozzájárul-e az emberes marsi küldetésekhez, ha egy aszteroidával tréningeznek az űrhajósok.


Az embereknek még nem kell nagyon készülődniük: a konkrét évszámmal is rendelkező programok közül csak a Mars 2020 nevű küldetést tárgyalja a NASA terve. Ez az élet jeleit, lakható területeket fog kutatni. Emellett visz magával egy olyan berendezést, amely a légkör szén-dioxidjából lesz képes oxigént előállítani. A Mars 2020 leszállási helyét még nem választották ki, várhatóan ugyanaz a környék lesz, ahová az emberes küldetések is leszállnak majd.



A NASA nagyon óvatosan a következő pár évtizedről beszél, amikor behatárolja a kort, amikor állandó emberi jelenlét lesz a Marson. A tervek még messze nem a bolygó meghódításáról szólnak, hanem arról, hogy minden környezeti eltérés ellenére életben maradnak az asztronauták.


A PDF, amelynek átlapozását mindenképpen ajánlom, úgy fest, mint egy stratégiai játék fejlesztési fája: ha a Nemzetközi Űrállomást fenntartjuk akkor lehet ciszlunáris állomásunk. Ha van ciszlunáris állomásunk, és kifejlesztjük az SLS rakétarendszert és az Orion űrhajót, akkor befoghatunk egy aszteroidát. És így tovább. Azt nem lehet a szemükre vetni, hogy nem tudnak nagyot álmodni a NASA-nál.