Így húzzák ki a pénzt a zsebünkből kedvenc multijaink

Fotó: AFP / PATRICK HERTZOG

-

Kimeríthetetlen az óriáscégek fantáziája, ha arról van szó, hogyan lehet minimálisra csökkenteni az adójukat. Brüsszel most bezárná a kiskapukat, ám majdnem lehetetlen feladatra vállalkozik.


A McDonald's logóját mindenki ismeri, ám vélhetően nem csak azok néznek rá meleg szívvel, akik élnek-halnak a Big Macért. Hanem a cég vezetői is. A dupla aranyív és Ronald mosolya ugyanis jövedelmező bevételi forrása a világ egyik legnagyobb gyorsétteremláncának. Az európai leányvállalatok komoly jogdíjat fizetnek annak használatáért a cég Luxemburgban bejegyzett cégének, a McDonald's Europe Franchisingnak. Ez az összeg az Európai Bizottság szerint csak 2013-ban 250 millió eurót tett ki.

Ez a társaság mindezek ellenére 2009 óta egy cent társasági adót sem fizetett a luxemburgi adóhatóságnak. A jogdíjbevételekből származó nyereséget ugyanis a cég – a franchise-rendszerrel kapcsolatban amúgy semmilyen tevékenységet nem végző – amerikai ágánál könyvelik el. Abban az egyezményben, amelyet a McDonald's a nagyhercegség adóhivatalával kötött, úgy rendelkeztek, hogy a jövedelem után az Egyesült Államokban fizetnek adót. Ott viszont azért nem fizetnek, mivel a jövedelem az USA-n kívül keletkezett, így ott nem adóköteles. Ráadásul annak érdekében, hogy minden félreértést tisztázzanak, kötöttek egy másik megállapodást is, abban pedig arról rendelkeztek, hogy akkor sem adóköteles Luxemburgban a jövedelem, ha az USA-ban sem az.


-


Az Amazon luxemburgi cége is a jogdíjak segítségével bújik ki az adófizetés alól. Pontosabban luxemburgi cégei, hiszen a világ legnagyobb internetes kereskedőcégének európai leányvállalata létrehozott a nagyhercegségben egy korlátolt felelősségű társaságot (úgynevezett LLP-t), amelynek jogdíjat fizet. Ezt a saját adóalapjából levonhatja, az LLP viszont nem köteles társasági adót fizetni. Az Amazon így – ugyancsak egy 2003 óta hatályos adómegállapodásnak hála – évente félmilliárd eurót tüntet el az adóalapjából.

Pofátlanul soknak tűnik az összeg? Az Európai Bizottság szerint is, amely épp egy évvel ezelőtt kezdett emiatt vizsgálatot a cégnél.


Jeff Bezos, az Amazon főnöke tavaly megduplázta a vagyonát. Ő jótékony célra ajánlja fel egy részét, hogy elkerülje az adófizetést


A legdrágább kávé

A jogdíjakkal való visszaélés miatt eddig egy céget büntetett meg az Európai Bizottság. Ez a Starbucks, amelynek kávépörköléssel foglalkozó európai cége, a kávézók ellátását is biztosító Starbucks Manufacturing azért fizetett a multi Nagy-Britanniában működő leányvállalatának, az Alkinak, hogy megkapja a pörkölés know-how-ját.

Ez azonban nem volt elég: a társaság a nyers kávét igencsak túlárazva szerezte be egy Svájcban bejegyzett másik leányvállalattól, a Starbucks Coffe Tradingtől. Az alkalmazott árrés háromszorosára nőtt 2011 óta, így olyan drága lett a pörköléshez használt alapanyag, hogy az ebből származó nyereség már nem is fedezte a jogdíjat. Magyarul az Alkihoz vándorolt nem csak a pörkölés profitja, hanem a kávézók ellátásához szükséges árukból (poharak, teák, stb.) származó nyereség egy része is. A pénzmozgatás meghozta az eredményét: a Starbucks Manufacturing tavaly 600 ezer eurónál is kevesebb adót fizetett a holland államkasszába. (A nyilvános cégadatok szerint a kávézóláncot üzemeltető magyarországi társaságnak egy fillér adót sem kellett befizetnie 2014-ben a NAV felé.)



A cégek közül a kreatív adófizetési gyakorlat bajnoka az Apple. A techóriás mentségére hozható fel, hogy európai központjában, Írországban termelőüzemet is működtet, nem csak egy virtuális fiókot nyitott jövedelmei ide-oda csatornázására. Azt már nehezebb megemészteni, hogy – mint azt egy washingtoni szenátusi vizsgálat megállapította még 2013-ban – 36,8 milliárd dollárnyi jövedelme után mindössze 1,9 százalékos adót fizetett, és ezzel semmilyen törvényt nem sértett meg.

Az EU jelenleg is vizsgálódik az írországi leányvállalatnál, ám máshol nem tudja megfogni a céget, csak azon a ponton, hogy a túlzott adókedvezménnyel az ír állam tiltott állami támogatást biztosított a javára. Pedig a probléma nem ez, sokkal inkább az, hogy az Apple – több technológiai céghez hasonlóan – addig rakosgatja jövedelmeit (Európában jellemzően Írország és Hollandia között), amíg azok nyomtalanul eltűnnek az adóalapból.

A cégeket a nemzeti adóhivatalok is szorongatják. Az Apple-re tavaly decemberben az olasz adóhatóság rótt ki 318 millió eurós (csaknem százmilliárd forintos) utólagos adófizetési kötelezettséget, a Google nagy-britanniai leányvállalata pedig januárban kapta meg a helyi hivataltól a csekket. Ez 130 millió fontról, mostani árfolyamon 53,3 milliárd forintról szólt.

A Google és a brit kormány egyezsége a londoni parlamentben is téma volt néhány napja. Jeremy Corbyn, az ellenzéki Munkáspárt vezetője a vitában azt hozta fel, hogy a multicég még így is csupán 3 százalékos adót fizet a profitja után, David Cameron kormányfő pedig úgy replikázott: a kabinetje legalább fellép az adóelkerülési technikák ellen.



A legdrágább szendvics

A legelterjedtebb módszer a techcégeknél a „dupla ír”. A módszert ugyan nemrég megszüntette a dublini kormány, ám a kivezetésére 2020-ig kaptak haladékot a cégek. A dupla ír azt a kiskaput használja ki, hogy az Írországban bejegyzett cégek más államban is adózhatnak.

Az adóminimalizáláshoz két céget kell alapítani Írországban. A jogdíjat az egyik (A cég) fizeti a másiknak (B cég). Ha B cég ráadásul egy adóparadicsomban kötelezett az adófizetésre, ott alig, vagy egyáltalán nem fizet a kapott jogdíj után. Írországban pedig már nem kell neki, hiszen az adóparadicsomban hivatalosan már lerótta kötelezettségeit. Az A cég is alig fog fizetni, hiszen a kifizetett jogdíjjal csökkenti adóalapját.

Az igazi nagy játékosok – például a Google – a dupla írt a „holland szendvics” nevű módszerrel kombinálják. Ennek az a lényege, hogy a jogdíjat először egy holland holdingcégnek fizetik, amely gyakorlatilag a cég kasszája, nem is előírás, hogy bárkit alkalmazzon. A pénz ettől a holdingtól kerül az A céghez, és tudjuk, ez a leánycég is elfér egy bermudai postafiókban.


Apple-bolt Rómában. A cég olaszországi leányvállalata december végén egyezett meg a helyi adóhivatallal


A nagy cégeknek sok pénzre van szükségük, és honnan is lehetne sok pénzt szerezni, mint kölcsönből. A hitelezés azonban elterjedt eszköz az adóoptimalizálásra is. Ősszel a Fiatot büntette meg emiatt a Bizottság. Az olasz autógyártó leánycége, a Fiat Finance and Trade csoporton belüli hiteleket nyújtott Európa-szerte. Hála a luxemburgi adóhatósággal kötött megállapodásnak, a cég egy bonyolult módszertan alapján kalkulálta a profitját, és így mesterségesen alacsony adóalapot is határoztak meg.

Éltek ugyanis azzal a lehetőséggel, hogy a kölcsön után szerzett kamatjövedelem egy részét le lehet vonni az adóalapból – és ennek arányát eddig leginkább a jó ízlés határozta meg. A piaci feltételekhez igazodva hússzor nagyobb lett volna a cég által mindössze 2,3-2,8 millió eurósra kalkulált adóalap, így a fizetendő adó is – állapította meg a vizsgálat.

Ezekből a példákból is látszik, hogy a cégeknek arra sincs feltétlenül szükségük, hogy egy Európán kívüli adóparadicsomban próbálják meg eltüntetni jövedelmüket. És erre még jogalapjuk is van egy tíz évvel ezelőtt született európai bírósági ítélet alakjában. A Cadbury Schweppes ügyében a testület úgy látta, önmagában abban nincs kivetnivaló, ha egy cég csupán azért telepszik le egy másik országban – jelen esetben Írországban –, mert ott kedvezőbbek az adózási feltételek. A brit társaság módszere nem egyedi: több amerikai multi is a szigetországba helyezte át központját, de legalábbis pénzügyi műveleteit.


Luxembourg - Az Európai Unió Bírósága

Az Európai Unió Bírósága sem zárta ki, hogy egy cég adóspórolás céljából költözzön egy másik tagországba


Legális kiskapu

Amíg az íreknél 12,5 százalékos a társasági adó kulcsa, Németország pedig csaknem 30, ez a módszer élni fog. Az adóhatóságok azonban még ennél is kedvezőbb adózásról köthetnek megállapodást egy-egy multicéggel. Az úgynevezett feltételes adómegállapodás (ruling) lényege az, hogy egy cég alacsonyabb adókulcs alapján fizetheti a társasági adót, ha ebbe belemegy az adóhivatal. És utána csak ennek az alacsonyabb adónak a megfizetését kérheti számon. Ha például egy vállalat arra kap lehetőséget, hogy 3 százalékos társasági adót fizessen, később büntethetik meg azzal, hogy a nagyvállalatoknak amúgy 19 százalékot kell fizetnie.

A módszer nagy bajnokai a luxemburgiak, de Brüsszel néhány hete a belga adóhatóság ilyen gyakorlatát ítélte el. A hivatal kimondottan multiknak kínált - teljesen publikusan - kedvezményes adózást, ám az Európai Bizottság úgy ítélte, a kedvezmény szintje hátrányosan érintette a helyi cégeket. Azokat, akik akkor kedvezményt kaptak, most összesen 700 millió euró (221 milliárd forint) elmaradt adó befizetésére kötelezhetik. Szakértők szerint azonban ez is csepp a tengerben, hiszen az uniós országok többségében lehetőség van a nagyobb cégek számára valamiféle adóoptimalizálásra.



A fenti példák persze nem egyediek: csak a 2014 végén kiszivárogtatott luxemburgi adómegállapodások csaknem 400 céget érintettek, de több ezer ilyen működhet az EU-ban – törvényesen. A tagállamok ugyanis abban érdekeltek, hogy – még ha keveset is, de – náluk adózzanak ezek a cégek, ne máshol.

Ami addig valamennyire védhető, amíg a multik által alapított leányvállalatok valóban tevékenykednek egy országban: üzleteik bevételéből áfát fizetnek, az üzemeikben alkalmazottaknak munkát adnak, utánuk adót, tb-járulékokat fizetnek. Az aránytalanságokat azonban jól jellemzi, hogy a kis- és közepes cégek átlagos adóterhelése 30 százalékkal magasabb a nagy cégeknél.

Igaz, ők nem is álmodnak arról, hogy bevételeiket egyik országból a másikba utalgassák, netán máshol alapítsanak céget. Legfeljebb arra számíthatnak, hogy mint Magyarországon, alapból kevesebb adót kelljen fizetniük. (A társasági adó nálunk évi 500 millió forintos adóalapig 10 százalékos, efölött viszont 19 százalék a kulcs.)

Persze egy német kisvállalkozót ez aligha vigasztal, arra pedig még jó ideig nem számíthat, hogy ugyanolyan adókulccsal adózzon, mint magyar társa. Az összes adóterhe ugyanakkor ettől lehet kevesebb, hiszen minden tagország maga határozza meg, milyen jogcímen és mekkora összeget szed be.


Ezért lesz nehéz dolga az Európai Bizottságnak is, amely most úgy döntött: az egyes cégek ellen indított vizsgálatok után megpróbálja bezárni azokat a kiskapukat, amelyek a fent idézett adóelkerülési gyakorlatokat lehetővé teszik. A Bizottság alelnöke január 28-án ismertette a vállalatok adószabályainak reformjára vonatkozó akciótervét, aztán az Európai Parlament előtt is ismertette az adóelkerülések visszaszorítására kidolgozott csomagot.

Azért vállal sziszifuszi feladatot Brüsszel, mivel az EU-ban szinte csak a forgalmi adóra vonatkozik szabályozás, és bármilyen újabb adónál szeretnének egységesíteni, az egyhangú döntést igényel a 28 tagország részéről.

Igen, azokról az országokról beszélünk, amelyek például egymással versenyezve tolják minél alacsonyabb szintre a társasági adót, vagy éppen titkos megállapodásokat kötnek a multikkal. Fehér Tamás, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda vezető adójogásza éppen ezért úgy látja, a Brüsszelben ismertetett javaslatok inkább azt tükrözik: erős a politikai nyomás az adóelkerülési praktikák visszaszorítására.


Az Európai Parlament ülése Strasbourgban, Görögország, Jean-Claude Juncker

Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnököt éles bírálatok érték a luxemburgi adómegállapodások miatt. Brüsszelben harcot indított ezek ellen


Mit javasol a bizottság?

  • A cégek továbbra is megtehetnék, hogy leányvállalataik ott adózzanak, ahol alacsonyabb vagy nulla az adókulcs. Kivéve, ha a másik országban az adó kevesebb mint 40 százaléka az érintett cég hazájához képest. Ebben az esetben a hazai adómérték lenne a fizetendő.
  • Az osztalékjövedelmet nem lehetne csak azért átvinni egy másik országba, mert ott nem kell utána adót fizetni. Ebben az esetben is a hazai kulcs alapján kellene megadóztatni.
  • Az adóhatóságok közötti adatcseréből látszana, ha esetleg jogdíjkifizetéssel csökkentik az adóalapot. Ez csak akkor lenne elfogadható, ha a szellemi termék előállításának helyén történne (például egy gyógyszercég ott csökkenti az adóalapot, ahol kifejlesztett egy szert). Egyéb esetben adót kellene fizetni utána.

  • Meghatároznák, a kamatjövedelem mekkora részét lehet levonni az adóalapból.

  • Az úgynevezett hibrid ügyleteknél kiszűrnék, ha egy cég egyik érintett államban sem fizet adót. (Ilyen ügylet például az, ha az egyik országban hitelt nyújt egy cég egy leányvállalatnak és a kamatot levonja az adóalapból, míg a másik országban ugyanezt az összeget tőkejuttatásnak tekinti és nem fizet utána forrásadót.)

  • Általános szabályokat hoznának az úgynevezett agresszív adótervezés ellen (amikor rendkívül alacsony adóban egyeznek ki).

  • Kötelező információcsere az adóhatóságok között a cégekről (Ez részben már 2017-től működik)

  • Feketelistát állítanának össze a szabályokat megsértő országokról, vagyis az offshore-államokról


A javaslatcsomag nem előzmény nélküli – idézte fel Fehér Tamás szakértő. A világ fejlett országait tömörítő G20-csoport és az OECD tavaly ősszel zárta le a BEPS rövidítéssel illetett projektjét (Base erosion and profit shifting), amelynek az volt a célja, hogy feltárja, a cégek milyen eszközökkel igyekeznek nyereségük egyik államból a másikba való áthelyezésével lecsökkenteni társaságiadó-alapjukat. A BEPS-ben megfogalmazott ajánlások egy részét terjesztenék ki most az EU nem OECD-tag országaira, illetve egy részét kötelező érvényű jogszabállyá emelnék.

Mindez azért lehet fontos, mert amíg korábban – ahogy az Apple vagy a belga adóhivatal esetében – legfeljebb tiltott állami támogatást kérhettek számon a túlzott mértékű adókedvezmény miatt, a jövőben egyes adótervezési megoldások is jogszabályellenessé válhatnak – emelte ki Fehér Tamás.

Bár Magyarországon a trükkök egy részét elméletben kiszűrik a jogszabályok, van olyan intézkedés is, amely érintheti az itt működő cégeket is. Például az a javaslat, amely az osztalékjövedelmek esetében kizárná, hogy az adózás elkerülése céljából utalják a pénzt egyik országból a másikba. Nálunk ugyanis az ilyen jövedelmeket cégek között sem forrásadó, sem – főszabály szerint – társasági adó nem terheli.

A tervezett jogszabály azt írná elő, hogy az osztalékot adókötelessé kell tenni, ha az azt kifizető országában a társasági adókulcs nem éri el az osztalékban részesülő országa adókulcsának 40 százalékát. Ez a relatíve alacsony hazai társasági adókulcs miatt rosszul érinthet egyes Magyarországon érdekelt cégcsoportokat, valamint az ország adóversenyben elfoglalt pozícióit is - magyarázta a szakértő.