Igazságtalan a magyar nyugdíjrendszer – mutatjuk az okokat

Fotó: MTI / Oláh Tibor

-

A nyugdíjrendszernek nem kedvez a sikerként bemutatott béremelés, de nem ez a legnagyobb baj. Hanem hogy felülről merev, indokolatlan kedvezményeket ad, ráadásul irreálisan költekező is.


Nehéz jól kritizálni a kormány nyugdíjprogramját - vallotta be Simonovits András nyugdíjszakértő egy minapi idősügyi konferencián, s valóban meglehetősen ellentmondásos a béremelés és adócsökkentés bejelentését hibaként, tévedésként aposztrofálni. S bár tény, hogy alacsony infláció mellett csak megalázónak érezhető nyugdíjemelést lehet végrehajtani, az ellenzék, s főként a szocialisták által emlegetett svájci indexálás visszahozatala teljesen értelmetlen.


A jelenlegi nyugdíjszámítás tisztán az inflációkövetésen alapul 2012 óra. Azt megelőzően 3 százalék feletti gazdasági növekedésnél az infláció mellett a keresetnövekedést is figyelembe lehetett volna venni, ha megütötte volna a növekedés ezt a szintet. A szocialisták által emlegetett svájci indexálást, ami a keresek növekedésén alapul Bajnai Gordon vezette ki rövid miniszterelnöksége idején. A gazdaság helyzete ma sem engedi meg, hogy erre a számításhoz visszatérjen a rendszer - ez egyszerűen túl drága lenne.


Túlzó emelés

A minimálbér emelésével és az adó csökkentésével azonban egy sor egyéb probléma is van Simonovits szerint. Az emelés mértéke mindenképpen túlzó. Ahhoz, hogy az adócsökkentésből fakadó bevételkiesést a béremeléssel kompenzálják, 12 százalékos béremelés kellene. A minimálbér folytonos emelgetése ráadásul azért is rossz irány, mert a minimálbér nem arra való, hogy abból meg lehessen élni - mondta Simonovits. A minimálbér a bérfeszültség csökkentését szolgálja, valamint azt, hogy a kisvállalkozásokat ne engedje a totális feketegazdaságba süllyedni. Mindezek miatt értelmetlen azt számon kérni a minimálbéren, hogy elég-e a megélhetésre.

Az emelésnek ráadásul egyéb negatív hozadéka is lesz: a hirtelen emelés után ugyanis az új nyugdíjak jóval nagyobb arányban fognak nőni, mint a régiek, ami a legkevésbé sem fair, és komoly feszültséget is generálhatnak a rendszerben. Ha csak a munkavállalók költhető bérének növelése lett volna a cél, elegendő lett volna pusztán az szja-t vagy szociális hozzájárulási adót csökkenteni, nem kellett volna bruttó bérekhez nyúlni ilyen mértékben. Így ugyanis a munkáltatók terhei sem nőttek volna irreálisan egyik évről a másikra - mondta a szakértő. Az szja-rendszerbe egyébként is vissza kellene hozni a nulla kulcsot, így ez érdemben javulhatna a kisebb jövedelműek nettó bére.


Álomnyugdíj vagy álomvilág


A jelenlegi nyugdíjrendszer ugyanakkor nemcsak a hirtelen béremelés miatt beteg - Simonovits szerint egyébként ez a durva emelgetés 2009-ben ki fog fulladni -, hanem korábban elkövetett hibák miatt is. Egyáltalán nem használt, hogy a korábbi években - még mielőtt a rezsicsökkentés bekúszott volna és leverte volna az inflációt, mint gazda a diót - rendre túlárazták az inflációt, s a valós inflációnál jóval nagyobb mértékben nőttek a nyugdíjak - feleslegesen nőttek így a kiadások. A rendszer legrosszabb része, hogy nagyon merev korlát vonatkozik a nyugdíjba vonulásra: muszáj 65 éves korig dolgozni. Ezt egyszerűen meg kellene szüntetni azzal, hogy egy meglehetősen szigorú büntetési tábla mellett lehessen korengedménnyel nyugdíjba menni. A korábbi rendszer hibája az volt, hogy nem igazán büntette a korai nyugdíjat, így fenntarthatatlannak bizonyult.

Ehhez képest a jelenlegi rendszer komoly károkat okoz, hiszen az 55 év felettiek gyakorlatilag nem találnak munkát, miközben még 10 évig dolgozniuk kell. Emiatt igen nagy a kapun belüli munkanélküliség, ami ablakon kidobott pénz. Ezt a rendkívül merev szabályt ugyanakkor teljesen indokolatlanul, s igazságtalanul enyhíti a nők 40 program. Ez azért igazságtalan, mert egy 63 éves nő, aki 38 év munkaviszonnyal rendelkezik, nem tud nyugdíjba menni, míg egy 60 éves igen, ha összeszedte a negyven év biztosítotti jogviszonyt. Ez jellemzően azoknak kedvez a statisztikák szerint, akik magasabb jövedelem mellett mennek nyugdíjba - vagyis nem szorulnak rá az extra juttatásra.


Nincs korlát

A legértelmetlenebb húzás mindezeken túl az egyéni járulékplafon eltörlése volt. Ez ugyan kis mértékben növelte a befizetéseket - hiszen nem csak adott jövedelemszintig, kivezetéskor nagyságrendileg évi 10 millió forintig kellett egyéni járulékot fizetni -, ám a másik oldalon megjelentek a rendszerben a milliós nyugdíjak. Hiszen ha a befizetésben nincs korlát, a kifizetésekben sem lehet. Így egyrészt becsülhetetlenül nőttek a kiadások, másrészt irreális és rendkívül igazságtalan nyugdíjak vannak a rendszerben. Egyszerre van ugyanis jelen a rendszerben a nyugdíjminimum, ami kevesebb, mint 30 ezer forint, s a milliós nyugdíj. Az igazságos rendszer az lenne, ha a járulékplafon mellett a maximálisan adható nyugdíj az átlagbér kétszerese, háromszorosa lenne.

A rendszer ezer sebből vérzik, ráadásul a mostani módosításokkal és a már meglévő gondokkal együtt hosszabb távon fenntarthatatlan lesz nyugdíjrendszer. Hozzávetőleg 10-20 év múlva már egyértelműen finanszírozáshiányos lesz a nyugdíjrendszer, s a demográfiai változások erre csak ráerősítenek. Erről Simonovits nem beszélt, ám korábbi publikációiban és nyilatkozataiban elmondta: drasztikusan vissza kell vágni az állami nyugdíjakat, s azzal kell számolni, hogy néhány évtized múlva a megélhetésnek kisebb részét adja csak az állam, a többit mindenkinek magának kell biztosítania.


A rendszer ingatag


Doktor Falus és az influenzaoltás

A konferencia további felszólalásaiban a kevésbé szakmai alapokon nyugvó kijelentések között szerepelt, hogy az időseket komolyan kell venni, őket partnernek, egyenrangú félnek kell tekinteni, akik nem eltartottnak minősülnek. Az idősek mind a fogyasztásban, mind a munkaerőpiacon fontos szerepet töltenek be, így nem lehet őket magatehetetlen, felesleges tényezőként letudni. Voltak azért ellenmondások is: így Korózs Lajos, szocialista politikus egyrészt kritizálta, hogy az elmúlt évek alatt összesen 900 milliárd forintot vont ki a kormány a nyugdíjrendszerből, másrészt felvetette annak lehetőségét, amely szerint el lehetne gondolkodni a felosztó-kirovó rendszer megszüntetésén.

Ez a két dolog meglehetősen ellentmond egymásnak, hiszen a felosztó-kirovó rendszerben a kiadások lefaragása szükséges és kívánatos, különben egyszerűen nem lesz fenntartható - vagyis inkább üdvözölni kellene a forráskivonást, nem kritizálni. Főleg akkor nem túl logikus a forráskivonás elítélése, ha eljátszunk a gondolattal, hogy az egészet meg is lehetne szüntetni. Hiszen ha nincs felosztó-kirovó rendszer, az kötelezővé teszi az egyéni megtakarításokat a valamilyen formában kialakított állami pillér mellett.

Ennél is meglepőbb volt Falus Ferenc előadása az időskori betegségekről, halálozási statisztikákról. Az egykoron főpolgármesteri ambíciókat dédelgető, jeges vödrös kihívásba belebukó volt főállatorvos ismertette, hogy Magyarországon összességében tragikus az időskorúak egészségi állapota, majd a korábban hosszan elemzett problémára - amely szerint felnőttnek és egyenrangúnak kell tekinteni az időseket - tipikus doktorbácsi stílussal erősített rá. Megkérte, jelentkezzenek azok, akik már beadatták maguknak az influenzaoltást. Néhányan jelentkeztek, majd Falus a lehető legdoktorbácsisabb stílusban közölte ujjával mókásan fenyegetőzve: holnap mindenki menjen el szépen és adassa be az oltást, jó?

Szóval van még hová fejlődni.