Időutazás, kávéfelhő és sok-sok Photoshop Borsi Flóra munkáin

Borsi Flóra fotóművész ugyan még csak 22 éves, játékosan szürrealista, photoshopolt képeivel mégis sorra halmozza a rangos külföldi elismeréseket: volt kiállítása a világ számos nagyvárosában, hívták Detroitba egyetemi előadónak, az ő képével nyílik meg a Photoshop, és egy fotóját kiállítják a párizsi Louvre-ban.


Ezt a képet állítják ki a Lovre-ban, amely a VELAVÉ sorozat egyik tagja. A fotó a See Me - Exposure Award nevű nemzetközi fotópályázat kiállításán lesz látható


Több nemzetközi siker után az Adobe a Photoshop CC nyitóképének választotta az IRÉEL sorozat egyik képét


Fotóinak témája gyakran önmaga, a Time travel képein archív felvételek szereplőjeként jelenik meg. Miután feltöltötte képeit a Behance nevű alkotói portálra, egy nap alatt nyolcvanezren nézték meg


Az időutazás motívum visszatér a Detroit sorozatban is, ahol az 50-es évek kordokumentumainak szereplőit mai környezetben jeleníti meg


Szürreális hangulat kávéfelhőkkel a Coffee Universe sorozatban


„Én nem is hívom magamat fotósnak, inkább valamilyen vizuális alkotónak, hiszen szanaszét van photoshopolva a legtöbb képem. Nekem ez kellett ahhoz, hogy létre tudjam hozni azt a szürreális fikciót, amit megálmodtam”


„A Real life models szintén nagyon berobbant, rám jött a stressz, hogy megint valami hatalmasat kéne dobni, ennek eredményeképpen pedig nem tudtam csinálni semmit, a saját maximalizmusom börtönében éreztem magam”


„Ritkán spontánkodom, általában nagyon koncepcionálisak a képeim”


„A több száz rétegű daraboknál sokszor már azt se tudom, merre áll a fejem”


„Vannak egyszerűbb képek, amelyek csak két rétegből állnak. Ezeknél maga a fotózás több időt vesz igénybe, mint az egész utómunka”


„Teljesen random, hogy mikor jut eszembe valami. Van, hogy a Tumblr-t pörgetem, vagy az utcán sétálva meglátok valamit, és elgondolkozom: mi lenne, ha? Ezt a kérdést teszem fel magamban a legtöbbször”


„Majdnem mindegyik sorozatom kérdéssel indul és végződik. Ilyenkor megjelenik egy kép a fejemben, és azt próbálom még tematikában és mondanivalóban fejlesztgetni – utána már csak meg kell csinálni”


„Tizennégy évesen fotózni is elkezdtem, és egy pályázaton sikerült nyernem egy félprofi gépet, ami akkor baromi nagy szám volt. Úristen, gondoltam, most már muszáj lesz megtanulnom rendesen fényképezni. Elkezdtem tehát magamat fotózni, mert én mindig ott voltam magamnak”


„Én ezt elsősorban magamnak csinálom, magamnak akarok megfelelni. Ha pedig valakinek tetszenek a dolgaim, lát bennük valamit, annak borzasztóan örülök, az nekem már százhúsz százalék”