Idén karácsonykor ne szúrjon ki magával!

Fotó: MTI/MTVA / TANNEN MAURY

-

Tavaly december 23-án éjfélkor egy tál ehetetlen mézeskalács fölött állva megfogadta, hogy jövőre inkább boltban veszi a süteményeket? Vagy hogy soha többé nem fogja az egész karácsonyfát saját kezűleg készített díszekkel teleaggatni? Abból is elege van már, hogy folyton a gyerekvállalással nyaggatják a rokonok? Ha most hajlamos lenne ugyanazokba a csapdákba beleesni, segítünk időben kapcsolni. Íme, néhány tipp, hogy ne keserítsük meg a saját és családunk karácsonyát.


Ne a plázában várja a csodát!

Kézenfekvő megoldásnak tűnik úgynevezett angyalvárásra vinni a gyerekeket, ami alatt az egyik szülő otthon a fát díszítheti, hiszen két legyet üthetünk egy csapásra. A gyerek még legalább egy évig azt fogja hinni, hogy a Jézuska hozza a karácsonyfát, és nem kell angyaljelmezbe bújtatni a pár héttel korábban Mikulásként kopogtató nagybácsit sem, hiszen erre ott vannak a pláza alkalomhoz illően beöltöztetett hoszteszei. De ki vár csodát egy plázában? Vagy ha vártuk is, biztosan elillan a hosszú percek alatt, amíg sorban állunk a közös fotóért valamelyik beöltöztetett karácsonyi szereplővel. Körülöttünk bőgő, türelmetlen gyerekek, és a miénk is inkább a szomszédos játékboltba húzna. De ezt ugye több okból sem lehet. Egyrészt, már megvan az ajándéka, és isten ments, hogy az utolsó percben újat találjon ki. Másrészt előttünk az összes túlbuzgó szülő tízféle pózban lefotóztatta már a gyerekét, és ha már ennyit vártunk, akkor nagy kár lenne így a cél előtt feladni. A végeredmény persze egy sírós kép a színpadra tuszkolt, elcsigázott gyerekünkkel, amit egyáltalán nem akarunk viszontlátni a családi albumban.

Így ne szúrja el:
Attól, hogy a pláza fényárban úszik, még nem alkalmas egy gyerek szórakoztatására. Ha már el kell terelni a figyelmét valamivel az otthoni karácsonyfa-állításról, keressen egy olyan helyet, ahol a gyerek kitombolhatja magát, például egy korcsolyapályát, vagy egyszerűen fogja kézen, vigye el sétálni a kivilágított utcákon, és hagyja, hogy az ajándékokról álmodozzon.




Jobb már most lemondani a tökéletes kézműves karácsonyról

Egy amerikai háziasszony cuki, hóembert formázó csipkedíszeket horgolt. Miért ne sikerülhetne nekünk is? Ott van minden hozzávaló a Pinteresten, elvileg nem lehetetlen megcsinálni az útmutató alapján. Nem is mindenkinek az, de valljuk be, nagy többségünknek a kézimunkázás azért elég nagy váltás a laptop billentyűinek nyomkodása után. A mutatvány már ott megbukik, hogy az alapanyagok fele csak az USA-ban szerezhető be. Persze megpróbálhatjuk ezeket hazai hozzávalókkal pótolni, de kár felháborodni, ha aztán az eredmény is Made in Hungary lesz. A másik lehetőség, hogy minden beszerezhető, de olyan drágán, hogy abból nem néhány, hanem egy egész fára való kész díszt vásárolhattunk volna a boltban. Persze nem érdemes smucigoskodni, ha közös családi barkácsolásról van szó. Az ablakon kidobott pénz súlya majd úgyis csak akkor nehezedik a szívükre, amikor szép lassan minden családtagunk elszivárog az asztaltól. Amikor ragasztótól összeragadt ujjakkal már csak egyedül ülünk a gép előtt, és próbáljuk megérteni, hogy miért pont nálunk nem működött a Pinterest-varázs.

Így ne szúrja el: Ha már mindenképpen kreatívkodni akar, kezdje kis lépésekkel. Ha nem tud horgolni, ne karácsony előtt egy nappal próbálja meg elsajátítani a legbonyolultabb mintákat. De az üveget sem kell rögtön saját kezűleg égetni, kezdetben bőven elég, ha vesz néhány dekorálatlan alapdíszt és festéket, és így a saját ízlése szerint pingálhatja a díszeket.



Ronda legyen, vagy finom?

A saját kezűleg készített karácsonyfadíszekhez hasonlóan kompromisszumos terület a mézeskalács-készítés is. Évek hosszú kísérletező munkája után talán lehetnek a formáink egyszerre omlósak, finomak és ízlésesen dekoráltak. De amíg eljutunk nagyanyánk konyhaművészetének a szintjére, legyünk türelmesek! Nem kell mindenáron degeszre tömni a családunkat és a barátainkat a kemény, de mutatós tésztával. Magunknak is megspóroljuk a csalódást, ha nem nézzük végig karácsonyról karácsonyra az óvatos rágódásukat. És akkor sem érdemes szabadkozni, ha puha, ízletes, ám kicsit formátlan, díszítésre már-már alkalmatlan mézeskalácsokat húzunk ki a tepsiből. Ezekből még lehet vendégváró sütemény, viszont ne erőltessük rájuk a karácsonyfadísz szerepét is. Hacsak az idei karácsonyfánk koncepciója nem az, hogy tudatosan gyerekek barkácsolta díszekkel aggatjuk tele.

Így ne szúrja el: Ha biztosra akar menni, vegyen a cukrászdában előre elkészített mézeskalácsot. Senkinek nem lehet egy szava sem. Vagy ha igen, engedje el a füle mellett. Ha viszont ragaszkodik a saját kezű díszítéshez, akkor még mindig vehet díszítés nélküli mézeskalácsokat, amit aztán cukormázzal és magvakkal kedvére dekorálhat.



Ne sértegessen az ajándékkal!

Nem a szándék, hanem maga az ajándék a fontos. Már ha tényleg azt szeretnénk, hogy az ajándékunktól boldog legyen az, akit megajándékozunk. Ehhez a legegyszerűbb megkérdezni a családtagjainkat és barátainkat, hogy milyen ajándéknak örülnének. Aztán, ha teljesíthető a kívánságuk, akkor meg is venni nekik. Ha nincs konkrét kívánság, akkor se essünk abba a hibába, hogy felnőtt rokonainknak nevelő célzatú ajándékokat vásárolunk. Aggasztó, hogy a nagyi mindig elfelejti bevenni a vérnyomáscsökkentőjét, de mielőtt elrohannánk a boltba, gondoljuk át egy percre a briliáns ötletet. Tényleg egy vérnyomásmérővel akarjuk folyton a betegségére emlékeztetni, és tovább növelni a vérnyomását? És még csodálkozunk rajta, hogy húzza a száját a fa alatt, amikor gyorsan ki is próbáljuk rajta az új eszközt? Alkoholproblémákkal küzdő apósunknak sem feltétlenül jó választás a Kiút az alkohol rabságából című életvezetési tanácsadó. Főleg egy olyan időszakban ér keveset a sorsfordítónak szánt ajándék, amikor úgyis szeszes italoktól roskad a családi asztal.

Így ne szúrja el: Nincs más választása, mint jó előre, akár a többi rokon alapos kikérdezésével begyűjteni a kívánságokat, és időt nem sajnálva feltérképezni a boltok kínálatát, hogy mindenki azt kaphassa, aminek igazán örül. És nem feltétlenül azt, ami szerintünk az épülésére szolgál.



Tökéletesség az élet megrontója

Kiborul, ha nem kel meg eléggé a bejgli tésztája? Legszívesebben leordítaná a párja fejét, ha már megint nem sikerült akkora fát vásárolnia, aminek a tetejéről pont a plafonig érne a csúcsdísz? Kíméletlenül rácsap a gyerekek kezére, ha sütés közben nyalakodni próbálnak a csokimázból? És azt sem érti, hogy a kutyának miért kell folyton lefejtenie magáról a nyakára kötött ünnepi szalagot? Ha több hasonló jelet is tapasztalt már magán, akkor vigyázzon, mert lehet, hogy ön maximalista. A karácsony viszont jobb esetben a lazításról és az oldott együttlétről szól, ezért a szerettei nem biztos, hogy értékelni fogják a vasszigort. Felesleges szénné égetnie a nagy kapkodásban a harmadik fajta húst, majd krokodilkönnyekkel áztatnia az ünnepi asztalt, amikor kétféle ünnepi fogással is elégedett lett volna mindenki, és még önt sem kellene fél estén át vigasztalni.

Így ne szúrja el: Ha hajlamos egyszerre megfelelni az anyósa elvárásainak és az otthonról hozott hagyományoknak, akkor ez alkalommal vegyen egy nagy levegőt, mielőtt belefogna a megszokott derbibe. Próbáljon inkább tudatosan a karácsony lényegére koncentrálni: a közös időtöltésre a családjával és a pihenésre, amit ön is megérdemel. Helyezze lejjebb egy kicsit a lécet, és tegye fel magának a kérdést: tényleg a negyedik fajta, hulla fáradtan készített süteménytől lesz tökéletes a karácsonya, vagy egy közös monopolizás is megteszi a családjával?


Karácsonyfa


Csak semmi erőszakos karácsonyi meghittség!

Mindenkinek a fejében él egy ideális kép a karácsonyról. Kár, hogy nem ugyanaz. Akkor minden egyszerűbb lenne. Mert ha az egyik családtagnak a forralt borozás jelenti az ünnepet, akkor a másiknak biztosan a Reszkessetek, betörők! huszadszori újranézése (tényleg, mennyire emlékszik rá?). Persze ez nem óriási tragédia, egyik este lehet forralt borozni, a másikon pedig közösen filmet nézni. Teherré inkább akkor válik az ünnep, ha valaki mindenáron rá akarja erőltetni saját elképzelését a többiekre. Egy maratoni társasozás már nem is akkora öröm, ha erőszakkal kell odaszögezni a családtagokat az asztalhoz, vagy ha a játék öröménél valakinek mindennél fontosabb a győzelem. Esetleg teljesen kiborul az egyik családtagunk, ha veszít egy körben.

Így ne szúrja el: Érdemes már jó előre tisztázni a családtagokkal, hogy ki mit vár a karácsonyi szünettől. Ágyban lustálkodás egész délelőtt, korcsolyázás, sütés-főzés, mozi? Ha jól osztjuk be az időnket, akkor mindegyik beleférhet, és mindenki elégedett lehet az ünneppel.


Bírja ki a rokonait!

Az ünnep kiváló alkalom, hogy ritkán látott rokonainkkal találkozzunk. Persze, ha őszinték vagyunk magunkkal, akkor bevallhatjuk, hogy nem is olyan véletlenek azok a ritka találkozások. Egy-két pálinka után például a nagybácsinak rendszerint megjön a bátorsága a szokásos kellemetlen kérdéshez: „Hány éve is vagytok együtt? És még mindig nem jött össze a gyerek?”

Így ne szúrja el: Nagy a csábítás, de teljesen felesleges vitába szállni a félrészeg rokonokkal, pláne végzetes lenne Kövér Lászlót vagy Ákost belekeverni a húsos tál fölött elröppenő kérdésbe. Szégyen a futás, de... Ha a kíváncsi rokonai egy-két pohár szeszes ital után többszöri kérése ellenére is makacsul akarnak nyomulni az intim szférájába, akkor döntenie kell. Vagy az ünnepi asztalnál borítja a bilit, vállalva ezzel, hogy ön lesz a család fekete báránya, vagy mosolyogva terelje másra a szót. Az utóbbival jobban jár.


Kímélje az új kapcsolatát!

Arra sem a legjobb alkalom a karácsony, hogy bemutassa otthon az új barátját vagy barátnőjét, hacsak nem akarja olyan sztorikkal terhelni az új kapcsolatát mint például:


Azt mesélte, hogy kiskorában egyszer beszorult a feje a bilibe?

Családi körben mindenki elereszti magát egy kicsit, és a gyerekük jövőjén aggódó anyukák amúgy is hajlamosak túlzott közvetlenséggel demonstrálni szeretetüket az új családtagnak.

Így ne szúrja el: Ha várna még a kínos gyerekkori sztorikkal, akkor halogassa még egy kicsit azt a bemutatást, és ne pont karácsonyra időzítse. De azért ne pont húsvétig, mert ebből a szempontból az ugyanolyan taposóakna, mint a karácsony.