Ide vezet, ha rendszerhibának számít az egyéniség

Fotó: AFP / EMMANUEL DUNAND

-

Robben csak egy félreeső faluban válhatott cselgéppé, a holland válogatott oldalpasszokban világbajnok, a játék erőtlenné és kiszámíthatóvá vált. Mi magyarázza az Eb-selejtezős kiesést?


Hollandiát az Eb-selejtezők legnagyobb lúzerének tituláltuk a csoportkör utolsó játéknapja után, amiben van is igazság: az öt éve még vb-döntőt játszó, tavaly nyáron vb-bronzérmes csapat ezúttal negyedik lett csoportjában, azaz simán lemaradt az Eb-ről, még csak nem is pótselejtezhet. Ám a holland foci nyilvánvalóan többet érdemel annál, hogy visszakézből lelúzerezzük, ezért megnéztük, mi a baj a válogatottal, amely 1984 óta először marad le az Eb-ről. Vajon egyszeri kisiklásról van szó, vagy strukturális gond van a hollanddokkal?


Utoljára a hatvanas években ült külföldi edző a holland válogatott kispadján, az osztrák Ernst Happel személyében. Tinédzserként a német hadseregben harcolt az orosz fronton, majd a hatvanas évek elején Hollandiában kötött ki. Sosem tanult meg rendesen hollandul, igaz, nem is beszélt sokat, inkább csak dohányzott. A játékosai tiszteletét sem szavakkal vívta ki: feltett egy üveget a felső lécre, majd egyetlen csavarással lerúgta onnan.

Happel 1978-ban vb-döntőbe vezette a válogatottat, majd 1992-ben meghalt tüdőrákban, ami – ismerve a szokásait – senkit nem lepett meg. Pedig most óriási szükség volna rá: Hollandia évtizedek óta nem látott lapos játékkal esett ki az Eb-selejtezőkön, a csoportjában Csehország, Izland és Törökország is előtte végzett. Időnként úgy tűnt, mintha Hollandia elfelejtett volna focizni, egyszerűen nem működött a hagyományos stílusa. Az elmúlt évtizedekben a világ talán legokosabb fociját játszó nemzetének most lépnie kell.


Döbbent szurkolók az utolsó meccs, a csehek elleni hazai vereség után


Hol vannak a fiatalok?

A generációváltás problémája már ránézésre is feltűnő. Wesley Sneijder és Robin van Persie a csoportkört lezáró csehek elleni, amszterdami vereség után bejelentette, hogy nem akar visszavonulni a válogatottságtól, utóbbi egyenesen azt mondta: „Maradnék 38 vagy 40 éves koromig, tovább, mint bárki más. Ez az egyik karriercélom.” Ám a kiváló csatár ezúttal alaposan mellélőtt. Harminckét évesen hol a Fenerbahce, hol a válogatott kispadján üldögél, már 101-szeres válogatott, ám a csehek elleni meccs előtt gyermekded vitába keveredett Memphis Depay-jal egy edzésen. Aztán a meccsen fejelt egy öngólt 11 méterről.

Arjen Robben 31 éves, sokszor sérült, de még mindig a válogatott legjobbja, és valószínűleg segíthet még a közeljövőben is. A tavaly nyári vb-bronzot alapvetően Robben egyéni képességeinek és a mögötte felhúzott masszív védőfalnak köszönhette Hollandia.


Van Persie még évekig maradna


Hol vannak a hasonló egyéniségek a fiatalabb generációban? A legfontosabb holland fociakadémia, az Ajaxé jelenleg Daley Blinddel (Manchester United) büszkélkedhet, míg Gregory van der Wiel a PSG-ben játszik, Ryan Babel az arab emírségekbeli al-Ainban, míg Siem de Jong és Vurnon Anita a Newcastle Unitedben. Korábban ennél jóval komolyabb névsort és klubokat tudtak felmutatni a hollandok. Blind játékában pedig a mai holland foci általános problémái is tükröződnek: okos, több poszton is tud játszani, remekül passzol, de se nem gyors, se nem erős, és szerelni vagy fejelni is tudnak nála jobban az elitben.

A holland iskola túlságosan leszűkítette ezt a komplex játékot a rövid passzokra. A héten egy holland adatelemző, Sander Ijtsma megállapította: a holland foci ártalmatlan passzolgatássá silányult, a csapat birtokolja ugyan a labdát, de nem nagyon megy előre. Arsene Wenger „steril dominanciának” nevezte ezt a stílust, a megbecsült holland edzők közé tartozó Huub Stevens pedig hozzáfűzte: „Természetesen a labdabirtoklásban hiszek, csak ehhez meg kell szerezni a labdát. Hollandiának viszont nincsenek labdaszerzői.”


Sneijder megteszi a magáét, de ki szerez labdát neki?


Ha pedig fanyalogna az adatelemző megállapításán, akkor hallgassa csak, mit mond Johan Cruyff, a legnagyobb holland focilegenda: „Oldal- és hátrapasszokban világbajnokok vagyunk. Jelenleg a támadásépítés a játékunk leggyengébb eleme.” A közelmúlt két domináns csapata, a Barcelona és a német válogatott gyorsan passzolgat az ellenfél kapuja közelében. Hollandia lassan, és a saját kapuja előtt – ha pedig ebben hibázik, az ellenfél könyörtelenül lecsap. Noha a németek is kiválóan passzoló játékosokat képeznek (elég csak Manuel Neuer kapust említeni, aki a Schalkében nevelkedve megkapta ugyanazt a képzést, mint a mezőnyjátékosok, azaz a kapusedzésen kívül végigcsinálta a „rendes” edzést is nap mint nap), de sok játékosuknak speciális erőssége is van: Bastian Schweinsteiger kiválóan szerel, Mesut Özil jól cselez, Mats Hummels védőként is nagyon tud fejelni, Thomas Müller rendkívül atletikus.

A kiöregedő holland generációban megvolt ugyanez (Robben cselei, Sneijder átlövései, Van Persie gólérzéke egyaránt védjegyszerű), de nem nagyon látni harminc alatti egyéniségeket, a világ élmezőnyében biztosan nem. Az újabb generációk nem nagyon maradnak kint az edzés után órákig szabadrúgásokat vagy beadásokat gyakorolni – állítja az ESPN elemzője, Simon Kuper. Ráadásul minden egyes holland játékost a foci egészének felfogott rövid passzos játékra képeztek. Pedig korábban a hosszú indítások szerves részei voltak a holland játéknak, az olyan védők, mint Ruud Krol, Ronald Koeman vagy Frank de Boer képesek voltak 40-50 méteres passzokkal helyzetbe hozni a csatárokat. Mint például az 1998-as vb negyeddöntőjét eldöntő találatnál:



Letörni az egyéniséget

A fenti névsornak azonban nincs folytatása, a mai holland válogatott nem tudja megbontani az ellenfél védelmét egy ilyen váratlan húzással. A lassú, rövid passzos játék nagyon is kiszámítható lett. Közben mintha alábecsülnék az emberfogás jelentőségét. Fentebb a gyorsaságot és az erőt hiányoltuk Daley Blindtől, nem véletlenül: a Lazio-játékos Stefan de Vrij még a Feyenoordnál felfigyelt arra, hogy az összes fiatal holland védőn kevesebb izom van, mint a légiósokon. El is kezdett járni a konditerembe, de amikor ez kiderült, a klubnál rászóltak, hogy hagyja abba.

Ám a támadókat szintén a passzjátékra nevelik, ezért a fiatal generációból mintha hiányozna egyfajta „kegyetlenség”. Jellemző, hogy a nagy cselgépnek számító Robben egy, a nagy fociakadémiákról elszigetelt faluban nőtt fel, a német határ közelében. Egyszerűen nem akadt edző, aki leszoktatta volna a cselezésről. A profi focisták döntő többségét adó akadémiákon igyekeznek letörni az egyéniségeket, ezért nem illett a rendszerbe Memphis Depay és Ricardo Kishna sem a fiatalabb generációból. Az előbbi a PSV Eindhovenben szenvedett évekig, az utóbbitól a nyáron vált meg az Ajax „örülünk, hogy megszabadultunk tőle” hangulatban. Mivel minden holland egyéniség rendszerhibának számít, nem csoda, hogy a mostani játékosanyagból Louis van Gaal hozza ki a legtöbbet, aki hajszálpontosan megmondja nekik, mit csináljanak – hívta fel a figyelmet Fred Rutten, korábbi PSV- és Feyenoord-edző.


A Hiddink kínálta szabadsággal nem tudtak mit kezdeni a fiatalok


Ilyen beállítások mellett a „szigorú védekezés pontos kontrákkal” játék áll legjobban a hollandoknak, ezzel lettek sikeresek a tavalyi vébén is. A mostani selejtezősorozatot viszont Guus Hiddink kapitánnyal kezdték, majd Danny Blinddel (Daley papájával) folytatták. Mindketten szívesen adnak szabadságot a játékosaiknak, ám az akadémiák programozott fiataljai nem tudtak mit kezdeni ezzel a szabadsággal.

Közel sem biztos, hogy Hollandia könnyen visszakapaszkodhat a legnagyobbak közé, ahol ismét versenyre kelhetne a jelenleg legokosabban focizó csapattal, az ősi rivális német válogatottal. Talán külföldi edzők segíthetnének, ahogy Ernst Happel is annak idején.