IBS: A hallgatónak akarunk megfelelni

Láng László

rektor, International Business School (IBS)

Nehéz véleményt mondani a hazai felsőoktatás versenyképességéről, úgy általában, mert mivel mérje össze az ember a magyar nyelven folytatott oktatást követően döntően a magyar piacra kikerülő hallgatók teljesítményét? Tódulnak Magyarországra a nem magyar ajkú külföldi hallgatók, ahogy ténylegesen tódulnak Nagy-Britanniába vagy az Egyesült Államokba, hogy itt szerezzenek diplomát? Finoman szólva sem tömegesen.


A nyelv önmagában egy súlyos korlát, világnyelveken meg alig-alig vannak képzések, leszámítva az orvosi, állatorvosi és talán egyes agráregyetemeket.

Kivétel az IBS is, mert mi programjaink többségén angol nyelven oktatunk, és brit diplomát adunk. És mivel hallgatóink több mint fele külföldi, ezért folyamatosan versenyben vagyunk, és az, hogy évről évre többen vannak azt is jelzi, hogy eredményesen.

Versenyképességünk kulcsa az általunk kínált szolgáltatási csomag egésze: mi a hallgatónak akarunk megfelelni, nem saját tanárainknak, vagy egy hivatalnak, vagy a szomszéd egyetemnek. Az IBS-csomagnak egy része csak a közvetlen oktatás, nem kevésbé fontos elemei a törődés, a felzárkóztatás és tehetséggondozás, a személyességgel elegy professzionalitás, a végzés utáni életre való tudatos felkészítés, és az a minőségi, multikulturális közeg, amiben a hallgatók tanulmányi éveiket eltöltik.

Kiemelt eleme munkánknak, hogy vállalati partnereink visszajelzéseit beépítjük programjainkba: az IBS-en nincsenek az állami intézményekre fájóan jellemző több száz fős előadások, hallgatóink kis létszámú csoportokban dolgoznak közösen esettanulmányokon, szimulációkon, tartanak rendszeresen prezentációkat olyan oktatók irányítása mellett, akik többnyire sokéves tényleges szakmai tapasztalattal rendelkeznek.

A versenyképesség tehát összefügg a minőségi oktatással, feltéve persze, hogy a minőséget nem a hallgatóknak nyújtott tényleges szolgáltatástól (value for money!) független, vagy nagyrészt független tényezőkön véljük megvalósítandónak és mérhetőnek. Ha az üzleti képzésekben például abból akarjuk levezetni az oktatás minőségét, hogy tudományos fokozottal rendelkező oktatók eleget publikálnak-e hazai szakfolyóiratokban, akkor könnyen mellényúlhatunk.

A nemzetközi egyetemi rangsorok önmagukban többnyire nem túl jó irányjelzők a minőség megítélésére; mindig erős túlzásnak érzem az olyan híradásokat, amikor egyik-másik nagy hagyományokkal bíró magyar intézményt a világ egyik legjobbjaként aposztrofálják, vagy ezt állítja magáról. Egyes rangsorok – például a hallgatói elégedettségre fókuszáló jellemzően nemzeti felmérések – hasznos információt nyújtanak az adott egyetemről, de leggyakrabban a felmérések módszertana nehézkessé, vagy adott esetben lehetetlenné teszi az egyetemek összehasonlítását.

Egy üzleti és menedzsment képzéseket folytató business school – mint az IBS – számára más paraméterek lesznek fontosak, mint egy orvosi egyetem, vagy egy alapvetően kutatásokra fókuszáló intézmény számára. Véleményem szerint ésszerűbb lenne olyan paraméterekkel foglalkozni, amelyek legalább szektorszinten értelmezhető információkkal szolgálnak egy egyetem által nyújtott „hozzáadott értékről:” végzést követő elhelyezkedés gyorsaságáról és sikerességéről, a diplomára költött ráfordítás megtérüléséről, a munkáltatói elégedettségről. Jelenleg a nemzetközi rangsorok sokkal bővebb kategóriákkal dolgoznak, bár egyes nemzeti felmérések, például az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban vagy Ausztráliában releváns és részletes eredményekkel és összehasonlítási lehetőséggel szolgálnak.



Versenyképes-e a hazai felsőoktatás?


Igen
Nem

SZAVAZAT UTÁN