-

A PSG–Barcelona BL-negyeddöntő eredményét az összes laikus előre tudja, a filozófusok még bizonytalanok. Így megy ez, ha a főszereplő a lelátón ül, ráadásul Rosencrantz és Guildenstern is halott.


A ma esti mérkőzés arról szól, aki ott sem lesz. Zlatan Ibrahimović a futball nagy találmánya, egy olyan ember, aki ha játszik, minden rendben, ha nem, semmi nincs rendben. A PSG szurkolói meg vannak győződve arról, a klub edzőcentrumában a szolidaritását demonstrálva az első csapattal teljes értékű edzésmunkát végző Ibrahimović nemcsak a PSG tartóoszlopa és fő látványossága, hanem örök időktől a városkép része, csakúgy, mint az Eiffel-torony.



A Barcelona Ibrahimović kiszervezésével úgy tett szert behozhatatlan előnyre, hogy semmit nem tett érte. Vagy mégis tett? A tudat mélyáramainak legmélyére merülő búvárok most azt találták ki, a játékost öt évre szerződtető Barcelona hitt a látnokainak, amikor 2011-ben elengedte őt a Milanhoz. Guardiola azt mondta, a 44 mérkőzésen 22 gólt szerző Ibrahimović zseniális, viszont fegyelmezetlenségével, önfejűségével és szeszélyességével túl nagy kockázatot jelent egy csapatnak, amely éppen ezek ellenkezőjére épül. Szóval, ez a mondás igazából arról szól, ha Ibrahimović ma a Barcelonában (nem) játszana, akár lehetnének hátrányban is. Különben utána néztem, mi a fene bajuk volt még Ibrahimović-csal. Azt derítettem ki, pedagógiailag és osztályközösségileg akkor fagyott meg körülötte egy kicsit a levegő, amikor


egy Ferrari sportkocsival nagy gázzal beparkolt a hobbitok Audijainak és Volkswaganjeinek fenntartott helyre.

Zlatan és a hobbitok


Nyilván innen származnak a kezelhetetlenségét leíró halhatatlan sorok: „A Barcelona vett egy Ferrarit és megpróbálta úgy vezetni, mint egy Fiatot.” Nincs azzal baj, ha valaki más, mint a többiek – ezek már a saját szavai, így ajánlja életrajzi könyvét az olvasóknak, aztán három és félszáz oldalt használ fel arra, hogy bebizonyítsa, nemcsak hogy nem baj, sőt, az a gond, ha nem vagy más. A labdarúgás rajongói között sokan osztják azt a véleményt, hogy nem a név a fontos a mezen, hanem a címer, de ha visszakottázzuk ezt a mondást, rájövünk, mekkora marhaság. Az igazság az, hogy a futballt néhány zseni és sok millió teljesen átlagos képességű ember játssza.

A valaki mások nélkül a labdarúgás a világ legunalmasabb sportága lenne. Amikor Wenger az Arsenalhoz hívta, be akarta dobni egy próbajátékra, Ibrahimović egyszerűen nem tudta felfogni, miről beszél az a férfi, akinek a kedvéért Londonba ment. Wenger nézett ki a szeméből, a kezében szorongatta a 9-es mezt, amit kizárólag Ibrahimovićért kért be a dolgozószobájába, majd megértette, hogy van itt két ember, aki tök mást akar:


ő előleget az eredményből, a másik – mindenféle próbajáték nélkül – garantálja az eredményt.

Wenger 2000-ben, amikor nem sikerült megszerezni Zlatant


Ibrahimović ez évi teljesítménye tulajdonképpen anélkül tökéletesnek mondható, hogy sérülés miatt – ehhez jött még néhány eltiltás – alig játszott. Az eredménylistáján éppúgy van elejtett vadállat, mint elpusztíthatatlannak hitt Ligue 1 játékosok, játékvezetők, a teljes szövetség, a Canal+, valamint Franciaország, amely szerinte nem érdemel meg egy olyan csapatot, mint a PSG, és persze Lavezzi, akit megfenyegetett azzal, ha nem kapja össze magát, szétrúgja a valagát. Ibrahimović általában betartja az ígéreteit, és a legjobb benne, hogy nemcsak a fenyítést, hanem a jutalmat is két kézzel osztja. Amikor Lavezzi gólt fejelt a St.Étienne elleni Francia Kupa-elődöntőn (ő maga hazavitte a meccslabdát, szóval, újra mesterhármast ért el), úgy rohant oda hozzá, mint a próféta, aki változatlanul hisz a tanítványában, illetve nem is a tanítványában – az utasításait pontosan követő szolgálójában. Különben ugyanezen a meccsen megint történt olyasmi, amiért a labdarúgást feltalálták. Ibrahimovic egyszerűen átlépett a védőfalon, majd szembe került régi haragosával, Ruffier kapussal. Mivel nem volt igazán nagy a tét, bármit csinálhatott volna a labdával – leginkább bepasszolhatta volna a kapuba –, de ő


telepített még egy ravasz cselt: elpörgette a labdát a 90 kilós óriás orra előtt, az ellenkező oldal felé megkerülte a tehetetlenül fekvő testet, aztán belőtte.


Érdemes megnézni ezt a gólt. Valaki a Facebookon azt írta erről, Ibrahimović az utolsó futballista, miközben a helyes definíció változatlanul: az első futballista.

Danitól azt kértem, a ma esti meccs előtt hozza már vissza az Ibra-könyvet. Vissza is hozta, és amikor átadta, rejtélyesen annyit mondott: „Aztán nem bántani Cavanit”. Ebben a mondatban igazából sokkal több van, mint aggódás, a rémes előérzet meg egy kis bizakodás a mai meccset illetően, melynek eredményét a laikusok már tudják, ám a filozófusok azért még találgathatnak. Kutatásaim szerint Kierkegaard meg az ő közkedvelt vagy-vagy elmélete a futball-dimenzióban nem értelmezhető. A válasz ugyanis egyáltalán nem az, hogy ha nincs Ibrahimović, akkor lehet akár Cavani. Cavanival ebben a szezonban több probléma is van, azonban a legelső, egyben az egész életében fennmaradó az,


hogy nem Ibrahimović, mint ahogy egyébként senki más nem az.

Edinson Cavani, Zlatan Ibrahimovic


Szoktak együtt játszani, most viszont más az elvárás, neki kell pótolni: a pótlás azonban nem helyettesítés, hanem egy protézis, ami a rágósabb falatoknál, amilyen a mogyoró vagy a Barcelona, nem igazán működik. Pedig a PSG-nek gólt kell szereznie, lehetőleg az elsőt, a másodikat meg a harmadikat is, és egyet sem kaphat, mert – miként az előző BL idényben is kiderült – a Barcelona tud reális hátrányból futballozni, és általában a megfelelő gólkülönbséggel győz is.

A L’Équipe online kiadásán nyilvánosságra hozták azt a 10 pontból álló győzelmi receptet, aminek megvalósulása esetén biztosan nyerne a PSG. Nem fogják elhinni, az első a labdabirtoklás, az ötödik pedig a kontrajátékban mutatott hatékonyság. A többi 8 is bármelyik nívós meccs ismert komponense. A legfontosabb persze a játékosok közti erősorrend. Cavani semmivel nem marad el abban az összevetésben – alulmarad –, ami a posztok közötti minőségi különbségről szól. A Barcelona valamennyi pozícióban a labdarúgó piacon elérhető legalkalmasabb embereket szerepelteti, a PSG pedig nagy gondot fordított arra, hogy lehalássza az elérhető maradékot. Van, ahol csak árnyalatnyival jobb a Barcelona, de jobb, az pedig tény, hogy a PSG-ben pályára lépők közül csak Thiago Silva játszhatna náluk. A PSG-nek egyszerűen nincs Neymarja, Iniestája, bolond Suáreze, istenadta Messije (ő senkinek sincs), van viszont Mathieu-ja, Piqué-je, Rakitića, ám a legfontosabb: a PSG-nek most az sincs, aki csakis neki van, vagyis: Ibrahimović.


Ő tehát az a játékos, aki különféle módon el tudja intézni, hogy lemenjen nélküle egy PSG–Barcelona mérkőzés.

Pályafutása egy elég jó időszakában elküldte Guardiolát az anyjába, hülyének nézte Messit, ráadásul akkor is is ellene dolgozott minden, amikor tökéletes alibije volt: a Chelsea elleni kiállítása egy vicc, ócska és aljas csalás, azóta is az összeesküvés elméletek kedvelőinek kedvenc idézetei közé tartozik. Persze valahol ez a kiállítás is magyarázható, ahogy valaki tárgyilagosan írta – az életművéért kapta.



A következőre lehet számítani:

A PSG ki van zsigerelve – darálja, és nyeri a meccseit, átvette a vezetést a bajnokságban –, mégis nagyon meghajtja, amíg erővel bírja. Nem érdemes nekimenni a Barcelonának, de nem érdemes őket játszani hagyni a kedvenc kis négyzeteikben, mert ott sokkal komfortosabbak, ezért pontosabbak, gyorsabbak és türelmesebbek. Blanc-nak tehát az lehet a terve, hogy sok labdára csavarodó, ide-oda forgolódó középpályással, főleg Matuidivel és Pastoréval – az utóbbiról Eric Cantona úgy nyilatkozott, támadásépítésben-passzolásban az egyik legjobb játékos, akit valaha látott – valahogy feljuttatja a labdát az ellenfél 16-osához, aztán ha egyáltalán arra járnak, akármi történhet. A PSG esélyeit tovább gyengíti, hogy nincs David Luiz, a visszavágóra talán felépülő Thiago Motta szintén, de ami igazán nagy kár, hogy Verratti sem játszhat – a PSG középpályás sora és kispadja lényegesen rövidebb lesz, mint a lelátón helyet foglaló fontos játékosok széksora.

Ibrahimović legutóbb azt mondta, leszarja, hogy Franciaországban négy meccses eltiltás vár rá, a maga részéről azt is elfogadná, ha az egész hátralévő idényre eltiltanák, legalább előbb megkezdhetné a vakációját. Ibrahimović vakáción? Ez annyira rossz vicc,


mintha a futball elmenne nyaralni, és többé soha nem is térne vissza a munkahelyére.

Élőben:

A PSG-Barcelona BL-negyeddöntő első meccsét 20.45-től a DigiSport1 közvetíti, a Porto-Bayernt a DigiSport2 adja.


Lájkolj minket a Facebookon!