Huszonöt éve nyitotta ki a szemét a Hubble űrteleszkóp

Fotó: NASA/ Johnson Space Center

-

Fogjon egy űrfotót és gyújtson meg rajta 25 gyertyát. Az emberiség kedvenc űrtávcsövének most van a születésnapja.


Töredelmesen be kell vallanom, hogy csalok. 1990. április 25-én az STS-31 küldetés űrhajósai a Discovery űrsikló rakteréből csak kirakták az űrbe a Hubble űrtávcsövet. És van, aki tegnap ünnepelte az évfordulót, mert akkor indult el az űrhajó. Szóval születésnapnak születésnap, de nem az igazi.


A Challenger-katasztrófa miatt öt évet csúszott a Hubble pályára állítása. A távcső tárolása havi hatmillió dollárt emésztett fel.


Az első képre egészen 1990. június 25-ig kellett várni, és amikor megérkezett, abban sem volt köszönet.



A Hubble fő tükrének a csiszolásába hiba csúszott, négy mikronnal - ez a hajszál vastagságának huszada - vékonyabb volt egyes pontjain, emiatt nem lehetett tökéletesen fókuszálni a távcsővel. A megoldást a COSTAR-nevű 1993-ban beszerelt eszköz jelentette, amelyet úgy terveztek meg, hogy a tükör optikai hibáit képes legyen javítani. Az ugyanekkor beszerelt új főkamera már beépített hibajavító optikával rendelkezett.



A hiba hivatalos oka az volt, hogy a Perkin-Elmer nem tartotta be a minőségre vonatkozó előírásokat és nem ellenőrizte elég gondosan a tükröt. Sem az összeszerelés sem a pormentes raktárban töltött öt év alatt nem tűnt fel senkinek a hiba.


A tükröt gyártó Perkin-Elmer a NASA-vizsgálat után 15 millió dolláros jóvátételt fizetett, a kivitelező Danbury Optical System-et felvásárló Hughes pedig hozzácsapott másik tízmillió dollárt a fájdalomdíjhoz. Az összegek azonban eltörpülnek mind az űrtávcső végleges ára (2,4 milliárd dollár), mind pedig az optikai hibát javító COSTAR egység legyártásának és beszerelésének (86 millió dollár) költségei mellett.


COSTAR előtt és után: ezt még a teleshopból is megrendelnénk, annyira hatásos a két kép egymás mellett. A Hubble űrtávcső valódi születésnapja 1993. december hetedike, ekkor szerelték be az alkatrészt, ami felturbózta az eszközt.


A viszonylag gyors javítást az tette lehetővé, hogy a Hubble-t eleve az űrhajósok által szervizelhető eszköznek tervezték. A huszonöt év alatt öt küldetés indult a távcsőhöz új tudományos berendezésekkel, cserélendő alkatrészekkel, jobb számítógéppel.


Az űrhajósok (a képen Joe Tanner) a Semleges Felhajtóerő Laboratórium 5,3 millió literes akváriumában gyakorolhatták be az űrséta során elvégzendő feladatokat.


Ahhoz, hogy az űrtávcső folyamatos tuningolása működjön, szükség volt arra is, hogy az űrsiklóval oda lehessen parkolni a tudományos berendezés mellé. Ha attól eltekintünk, hogy 3-500 kilométerrel a földfelszíntől történt, pont olyanok voltak ezek a szervizutak, mintha egy platós teherautóval kivitték volna az új alkatrészeket.


Hubble űrteleszkóp

Kathryn Thornton és Thomas Akers az első szervizküldetés negyedik űrsétáján. A tíz napig tartó küldetés alatt öt űrsétát tettek - a mai napig rekord - a résztvevők, átlagosan hét órát dolgozva az űrtávcsőn.


Mit adtak nekünk a rómaiak?

Az űrtávcsövek mellett az a legerősebb érv, hogy a képalkotást nem zavarja a Föld légköre, illetve olyan hullámhosszokon (infravörös, ultraviola) is látnak, amelyet a légkör nagyrészt kiszűr. Nem csoda, hogy már 1923-ban is felmerült ötletszinten az űrtávcső, pedig hol volt akkor még űrkutatás. Az első űrfotóra aztán egészen 1946-ig kellett várni.


Hubble űrteleszkóp, Carina Nebula, csillagköd

Az Éta Carinae-ködről készített kép négy teleszkópbeállítással, egyenkét hat különböző szűrővel készített fotó. A földtől nyolcezer fényévre lévő terület sötét foltjaiban új csillagok keletkezhetnek.


A Hubble így természetesen nem az első űrtávcső, hanem az, amelyik pont jó időszakban került az űrbe. Digitális képeket készített, amikor a képalkotás és a képfeldolgozás őrületesen nagyot fejlődött. A színes, izgalmas űrfotói miatt egészen biztosan gyerekek ezrei akartak csillagásznak menni.


A Hubble talán leghíresebb képe a Teremtés Oszlopai nevű, a Sas-ködről készült fotó. A gáz- és porfelhő hétezer fényévnyire van a Földtől, és a szépsége miatt azért érdekes, mert csillagok szülőhelye.


A Teremtés Oszlopai esetében az sem biztos, hogy azok egyáltalán léteznek még. Nicholas Flagey csillagász szerint hatezer éve egy szupernóva-robbanás megsemmisítette az egészet. Hogy igaza van-e, az ezer év múlva derül ki, amikor a fény ideér.



Az űrtávcső hihetetlen mennyiségű olyan adatot gyűjtött, amelyek ismeretében pontosabb becsléseket lehet adni az univerzum koráról. Az információ azonban legalább annyi kérdést vetett fel, amennyit megválaszolt. Ilyen tény például, hogy az univerzum tágulása gyorsul. Ez a felfedezés egyrészt Nobel-díjat ért, valószínűleg a „miért" kérdésre adott válasz is azt fog egyszer.

A Hubble végigfényképezte 1994-ben a Shoemaker-Levy 9 üstökös és a Jupiter ütközését. Fekete lyukakat talált olyan helyeken, ahol régóta gyanították ilyen testek létezését. Az Ultra Deep Field és Extreme Deep Field kamerájával pedig nagyon halvány, korábban nem látott galaxisokról készített fotókat.


csillagok életciklusa hubble nasa

Kék óriáscsillag és éppen születő csillagok egy képen. A csillagok életciklusa című fényképet 1999-ben készítette a Hubble.


És végül a mocskos titkok: a Pluto bolygó gyilkosa

A Hubble-nak nagy szerepe volt abban, hogy a Pluto elveszítette a bolygó minősítését. 2002-ben ugyanis egy olyan objektumot észlelt a naprendszer szélén található Kuiper-övben, amely nagyobb a Plutónál. Ezzel kezdődött a vita a bolygó minősítésének megváltoztatásáról.


Eris törpebolygó

Az Eris felfedezéséhez vezető három kép - a törpebolygó a nyílnál található. A név különösen azért vicces, mert Eris a viszály görög istennője volt, a törpebolygókon pedig a mai napig vitatkoznak.


Később, 2006-ban a Hubble még egy szöget ver a Pluto koporsójába: megméri az Eris törpebolygót, amely szintén nagyobb a Plutónál. Kezdetben még a naprendszer tizedik bolygójaként beszélnek az Erisről, de később a Nemzetközi Csillagászati Unió megalkotta a bolygó rendes definícióját, a törpebolygók pedig rajtavesztettek. Visszaállt az 1930 - a Pluto felfedezése - előtti status quo.


bolygók infografika törpebolygó Plútó

-


A Columbia űrsikló visszatérés közbeni felrobbanása után a Space Shuttle programot lassan leállították. Egy utolsó, tervezett küldetés még volt 2009-ben a Hubble-hoz, amely során új adatkezelő egységet - az előző 2008-ban elromlott - jobb akkumulátorokat és egyéb alkatrészeket szereltek be a távcsőbe. Ugyanekkor került a Hubble-re a Wide Field Camera harmadik változata és a COS nevű spektrográf.


Hubble űrteleszkóp, 2009, csavarhúzó


A jelenlegi becslések szerint akár 2020-ig is működhet az űrteleszkóp, talán még a harmincadik évfordulóját is meg tudjuk ünnepelni. 2018-ban pedig felbocsátják az utódot, a James Webb Űrtávcsövet, amelynek lényegesen nagyobb tükre lesz, mint az 1985-ben gyártott Hubble-nek.


A James Webb viszont már nem a közelben, a Föld hátsó kertjében lesz, ahová ki lehet ugrani megjavítani, ha bármi elromlik. A Földtől 1,5 millió kilométerre, a második Lagrange-pontba fogja elszállítani egy Ariane 5-ös rakéta.


A James Webb berilliumból készült tükreit jó alaposan megvizsgálják, mielőtt összeszerelik a távcsövet. Ki kell bírniuk a -240 Celsius fokos hőmérsékletet is. És hát csak nagy blama lenne, ha az emberiség következő nagy űrtávcsöve után kellene menni, kijavítani.


Teljesen megértjük, ha ennyi űrtávcsővel és színes űrfotóval nem éri be. A NASA szerencsére óriási lelkesedéssel tölti fel a különböző eszközei és alkalmazottai által készített képeket. Első célpontnak az űrügynökség 45 képes Hubble albumát ajánljuk a Flickr képmegosztón. Ha viszont ez nem elég, akkor az Archive.org-on a egy sokkal teljesebb gyűjteményt is találnak.