Húsz éve tett csodát a Fradi a Bajnokok Ligájában

Fotó: MTI / Illyés Tibor

-

1995 őszén néhány hónapra visszatért az élet a magyar fociba. A Ferencváros első magyar csapatként az akkor még csak 16 csapatos Bajnokok Ligája főtáblájára jutott, a selejtezőben a jóval esélyesebb Anderlechtet búcsúztatva. A párharc visszavágóját 1995. augusztus 23-án játszották.


Az UEFA az 1992/93-as szezontól indította útjára a Bajnokok Ligáját, a legfontosabb európai focikupa, a BEK megreformált változatát. Attól az idénytől kezdve hatalmas összegeket lehetett keresni a sorozatban, amelynek már a főtáblájára kerülni is óriási áldás volt. Az első három szezonban nem is volt sok esélye a magyar bajnoknak: sorrendben a Ferencváros (1992, Slovan Bratislava), a Kispest-Honvéd (1993, Manchester United), majd a Vác (1994, PSG) bukott el.


Baljós előjelek

Túl sok esély 1995-ben sem volt, amikor a Fradit a belga bajnok Anderlechttel sorsolták össze. Még a zöld-fehérek szurkolóinak többsége sem adott volna egy lyukas garast sem a továbbjutásra. Az NB I-et ugyan simán nyerte a csapat, de még az ünneplés sem volt az igazi Debrecenben, ahol egy langyos 3-3-mal bebiztosította a bajnoki címét, ráadásul az utolsó öt fordulóban nyeretlen maradt. A nemzetközi mezőnyben pláne esélytelennek tartották Novák Dezső csapatát. Ráadásul a selejtező első, brüsszeli meccse előtt kilátástalan játékkal kaptak ki, a változatosság kedvéért Debrecenben. A balul sikerült bajnoki meccsről hazafelé vonatozó szurkolók közül többen megbánták, hogy már befizették a belgiumi utat.

A másik ok a pesszimizmusra maga az ellenfél volt. Az Anderlecht ugyan már nem a régi fényében tündöklött, de a Fradihoz képest nagy csapatnak számított. Az előző öt belga bajnoki címből négyet begyűjtött, az előző két évben csoportkörös volt a BL-ben, sőt 1993/94-ben a legjobb nyolc közé jutott. Soraiban játszott a belga válogatott több alapembere – Johan Walem, Danny Boffin, Gilles De Bilde –, a svéd Pär Zetterberg, a ghánai Yaw Preko, vagy éppen Celestine Babayaro, aki később olimpiai bajnok lett Nigériával, és KEK-győztes a Chelsea-vel.


Mindenki őrjöngött

Mintegy félezer magyar szurkoló mégis vállalta az utazást, többek között a Green Monsters ultracsoport alapító tagjai, akik ezen a meccsen debütáltak élesben. A belgák tökéletesen biztosak voltak a továbbjutásban, ennek tudható be, hogy csak 15 ezren voltak a Constant Vanden Stock Stadionban.

A meccsen aztán többször is félelmetesen beszorították a hazaiak a Fradit, ám Hajdu Attila eksztázisban védett, és a Telek András, Szergej Kuznyecov, Simon Tibor tengely is állta a sarat – Simon egyszer a gólvonalról vágta ki a labdát. A Fradinak is voltak veszélyes kontrái, és ezek egyikét az 58. percben góllal fejezte be: a még tinédzser Lisztes Krisztián szenzációs labdával ugratta ki Zoran Kunticsot, aki hidegvérrel használta ki a ziccert. „Mindenki őrjöng” – üvöltötte Hajdu B. István, maga is őrjöngve. A magyar bajnok hősiesen kihúzta a maradék fél órát, így 1-0-ra nyert idegenben.

Egy csata zajlott a stadionon kívül is: a dühös brüsszeliek huligáncsoportja, az O-Side revansot akart venni a pályán ért sérelmekért, de – eufemisztikusan fogalmazva – a magyar fél itt is helyt állt.



Hajdu fejjel védett

Két hét volt hátra az Üllői úti visszavágóig, a hangulat természetesen 180 fokos fordulatot vett. Nagyon résen kellett lennie annak, aki jegyhez akart jutni, a 18 ezer belépőt elkapkodták, annak ellenére, hogy sokan felháborodtak az arcátlanul magas, közel 2000 forintos jegyárakon.

Novák Dezső felidézte, hogy az első meccs előtt bajnokit bukott a csapata, ám „ezúttal győztes gárda várja a belgákat”. Majd aranyosan kijelentette: „figyelmeztetni kell a játékosokat, hogy a békéscsabai 3-1 tudatában sem szabad átesni a ló másik oldalára”. Az Anderlechtnél közben úgy kiverte a biztosítékot az első meccs elvesztése, hogy menesztették Herbert Neumann edzőt, és Raymond Goethalst ültették a helyére.

A visszavágó atmoszférája sokak szerint olyan volt, mint 1986-ban a Népstadionban, amikor a brazilokat verte 3-0-ra a magyar válogatott. Az ötvenedik percben Goran Kopunovics vezető gólja után mindenki mindenkit ölelgetett, mert ekkor már tényleg kézzelfogható közelségbe került a BL-főtábla. Az addig nem túl veszélyes Anderlecht azonban rákapcsolt, De Bilde egyenlített, lehetett izgulni az utolsó 25 percben, mert egy újabb gól belga továbbjutást jelentett volna. Ám már csak egy ikonikus pillanat volt hátra: Hajdu fejjel védte Zetterberg közeli lövését. Jöhetett az ünneplés.



Epilógus

„Szavakban talán ki sem lehet fejezni, hogy mit érzek – mondta a lefújás után Novák. – Ezt a pillanatot alighanem sohasem fogom elfelejteni. Nagyon nehéz meccs volt, bár ezt tudtuk előre. Felkészültünk az Anderlechtből, de sérülések és más okok miatt a kispadra már alig jutott játékos. De most ezzel ne foglalkozzunk, a lényeg a továbbjutás. Úgy érzem, valami elkezdődött a magyar labdarúgásban.”

Az utolsó megjegyzést betudhatjuk a pillanatnyi lelkesedésnek, bár a Ferencváros később, a csoportmeccseken is meg-megvillant – igaz, kapott nagy pofonokat is. Nem csoda: a címvédő Ajax mellett a Real Madrid és a Grashoppers szerepelt a csoportjában. Mindez az akkor még csak 16 csapatos főtáblán, ahol ma már 32 csapat szerepel.

Az első magyar BL-csapat edzője, Novák Dezső ma már nincs köztünk, ahogy Simon Tibor és Zavadszky Gábor sem. A következő, máig is utolsó magyar BL-kalandra, a Debrecenére 14 évet kellett várni, de azóta is eltelt már hat év.


Bajnokok Ligája-selejtező, első mérkőzés (1995. augusztus 09.):
Anderlecht–Ferencváros 0-1 (0-0)
Brüsszel, Constant van den Stock-stadion, 15 000 néző, vezette: Krug (német)
Anderlecht: De Vlieger - Crasson (Haagdoren, 52.), Grün, Doll, Babayaro, Preko, Zetterberg (B. Versavel, 67.), Karagiannis, Walem, Boffin, De Bilde. Edző: Herbert Neumann.
Ferencváros: Hajdu - Simon, Telek, Kuznyecov, Páling, Nyilas, Albert (Vincze O., 82.), Lisztes, Kecskés, Kopunovic (Zavadszky, 90.), Kuntic (Nagy Zs., 78.). Edző: Novák Dezső.
gól: Kuntic (58.)

Bajnokok Ligája-selejtező, visszavágó (1995. augusztus 23.):
Ferencváros–Anderlecht 1-1 (0-0)
Budapest, Üllői út, 18 000 néző, vezette: Mottram (skót)
Ferencváros: Hajdu – Simon, Telek, Kuznyecov, Páling, Vincze O. (Zavadszky, 73.), Nyilas, Lisztes, Kecskés, Kopunovics (Nagy Zs., 59.), Kuntics. Edző: Novák Dezső
Anderlecht: De Wilde – Crasson (Haagdoren, 58.), Grün, Doll, Babayaro, Karagiannis (Bosman, 86.), Versavel (Zetterberg, 58.), Walem, Boffin, Preko, De Bilde. Edző: Raymond Goethals
Gól: Kopunovics (50.) ill. De Bilde (65.)