Húsz éve játszottunk Ki nevet a végén?-t, mutass valami újabbat!

Fotó: Vs.hu / Hirling Bálint

-

Vaskos közhely, hogy az emberek szeretnek játszani. Az viszont már inkább meglepő, hogy meg is lehet abból élni, ha valaki játékmester.


„Jelentkezz hozzánk, és légy a csapatunk tagja, ha magabiztosan ismersz legalább 50 társasjátékot, melyeket tanítani is tudsz.” Fel tudnak sorolni egyáltalán ötven társasjátékot? Én sem, pedig szeretek játszani. Ezért éreztem azt a Board Game Café álláshirdetésének megpillantása után, hogy beszélnem kell egy igazi játékmesterrel.


Egy nyugalmasnak tűnő, délután négyes időpontot beszéltem meg Kiss Csabával, a kávézó vezetőjével, titokban arra készülve, hogy két presszókávé mellett lesz időnk megvitatni a társasjátékvilág állását és hosszan bölcselkedni. A terv négy óra egy perckor omlott össze.



Egy magyarázatra van valamikor esély?

- kérdezte meg a délután már javában társasjátékozó csapatok egyik tagja.


Természetesen volt. Csaba körülbelül tíz perc alatt elmondta, mi a csapat által kiválasztott játék lényege, mik a szabályok, aztán hagyta, hogy a finomságokat már maguk tapasztalják meg. A feladata ott kezdődik, amikor valaki tippet kér, hogy melyik dobozt vegyék le a polcról, és azzal ér véget, hogy megtörténnek az első lépések. Választani segít a kávézó már most is négyszáz darabos és tovább bővülő készletéből.



Minden játékot még Csaba sem ismer, de nagyjából nyolcvanat bármikor el tud magyarázni. Akár angolul is. A kávézó megnyitásáért hatévnyi multis munkát hagyott hátra, de van tanári háttere is.


Érzem a tanultakat visszaköszönni, amikor játékot tanítok. Ahogy mondom a szabályokat, figyelek mindenkire, hogy megértették-e.

Ottjártunkkor épp a diákok voltak túlsúlyban, akik valószínűleg a közeli gimnáziumból hazafelé tartva tértek be egy kör Catanra. Csaba elmondása szerint azonban hat után megjelenik az irodaházak népe is, akiknek a munkaidő utolsó fél órájában még volt idejük kitalálni, mit akarnak játszani. És persze jönnek első randis párok – virággal! – és családok is. „Néha pedig jönnek olyan figurák, akikről azt hinnéd, hogy az illető a Fradi B közép tagja, és közben ismer ezer játékot” – meséli nevetve a játékmester.



Ők már ismerik a szabályokat, én meg majd megismerem őket.


A változatosság abból ered Kiss szerint, hogy a Board Game Café nem egy klub. Kisebb elhatározás kell, hogy az ember bemenjen egy kávézóba, mint hogy csatlakozzon egy klubhoz.


„Olyanok is vannak, akik azzal ülnek be, hogy húsz éve játszottunk Ki nevet a végén?-t, és mutassatok valami újabbat” – mondta Kiss. Csaba pár kérdés után – mit szoktak játszani, mennyi idejük van – már tud mondani egy címet. „Vannak már ilyen mátrixok a fejemben, amelyek alapján ajánlok.”

Ez a hozzáállás pedig a kávézón is látszik. Ottjártunkkor az egyik asztalnál Gazdálkodj okosan! partit fejeztek be, majd belefogtak gyerekkorom leglátványosabb, legvágyottabb játékába, a Hotelbe.



A küzdelem rendben van, háború ne legyen

A mostani látogatókör ízlését már sikerült belőni. A könnyen tanulható szabályokkal rendelkező, de taktikai mélységet kínáló, több módon megnyerhető játékokkal nem lehet melléfogni. Fontos még, hogy a játékosoknak kelljen egymással beszélniük – a mindenki által ismert Catan sikeréhez egyes vélemények szerint a szabad kereskedelmi rendszere vezetett .
„Legyen benne játékos interakció, de ne úgy mint a Rizikóban, hogy én öllek téged, te ölöd őt, aztán ti öltök engem” – mondta Kiss.


Társasjáték klub, társas


A receptnek ennyivel vége van. Jó játékok, a titkos hibákat – például az izgalmasnak tűnő grafika ellenére ellaposodó játékmenetet – ismerő játékmester, kávé, esetleg sör. A Board Game Café az alapítás óta eltelt négy hét alatt a város legmenőbb helyévé vált. Nem lehet minden asztalt előre lefoglalni, örülhet, aki bejut. Próbálkozni viszont mindenképpen érdemes. A négyszáz doboznyi játék és a folyamatos telt ház garancia a szórakozásra.

És hogy sikerült-e embert felvenni, aki tud fejből ötven szabályt? Amikor ott jártunk, akkor értek véget az interjúk, hamarosan két új játékmester kezdhet a kávézóban.