Húsz év halálsor után próbálj meg hazatérni

Forrás: Sundan

-

A SundanceTV magasra tette a lécet 2013-ban indult első saját gyártású sorozatával. A Rectify felkavaró és könyörtelen drámasorozat, amelyhez fogható elmélyült, intim és nyomasztó pszichológiai esettanulmánnyal eddig nem igazán találkozhattunk tévéképernyőn. Nem a szórakoztatásról szól, és megtekintése korántsem nyújt kellemes élményt. Meditatív lassúsága és a balladai homályba burkolózó történetvezetése alaposan próbára teszi a nézőket, ám ha felkészítjük magunkat a ránk váró érzelmi és mentális pokoljárásra, akkor katartikus élményben lehet részünk. Most indul a harmadik évad.


A Rectify alkotója az elsősorban színészként ismert Ray McKinnon (Deadwood, Kemény motorosok), aki 2001-es első rövidfilmjével (The Accountant) Oscar-díjat nyert. Nevéhez további két egész estés játékfilm és egy második rövidfilm megrendezése fűződik, de igazán nagyot a Rectify-jal robbantott a tévézés világában.



A sorozat főszereplője Daniel Holden, akit még a kilencvenes években tinédzserként ítéltek halálra 16 éves barátnője, Hanna állítólagos megerőszakolása és meggyilkolása miatt. A fiatalember 19 évet ült egy georgiai siralomházban arra várva, hogy kivégezzék, ám erre végül mégsem került sor, mert egy újonnan elvégzett DNS-vizsgálat érvénytelenítette az ítéletét. Mintegy húsz halálsoron töltött év után szabadul ki a börtönből, és tér vissza szülővárosába, Paulie-ba, váratlan felbukkanása pedig nem csak tágabb családja, hanem az egész település életét alaposan felbolygatja. Holden nincs könnyű helyzetben, hiszen szinte mindenki meg van róla győződve, hogy ő Hanna gyilkosa, de még azok közül is sokan kételkednek ártatlanságában, akik nem feltétlenül ellenségesek vele.


Daniel Holden szerepében Aden Young


Ebből a komplex alaphelyzetből bomlik ki hipnotikus lassúsággal Daniel Holden beilleszkedési kísérletének kálváriája, ám Ray McKinnont elsősorban nem a történet bírósági vagy bűnügyi része, hanem sokkal inkább a spirituális és morális aspektusa érdekelte. A nyomozás és a tárgyalás részletei mellékesek, az egymásnak sokszor ellentmondó tények, bizonyítékok és vallomások révén pedig hamar összezavar bennünket, arról nem is beszélve, hogy a második évad végéig egyáltalán nem siet egyértelműen megválaszolni a felmerülő kérdéseket. Bátor narratív húzás ez a részéről, hiszen egy tipikus krimisorozat központi kérdése éppen az lenne, hogy Daniel Holden tényleg bűnös-e, és ha nem, akkor vajon ki ölte meg Hannát, ám McKinnon a bűnhődés, a beilleszkedés, a jóvátétel és a megbocsátás emberi viszontagságaira helyezte a hangsúlyt.



A Rectify egy ún. southern gothic stílusú karakterdráma és példázatos moralitásjáték, ami az egyre jelentéktelenebbé váló bűnügyi szál ellenére szinte szétrobban a folyamatosan növekvő feszültségtől és a szereplők életét terhelő elfojtásoktól, frusztrációktól, amelyek felszínre törését Daniel Holden hazatérése váltja ki. Aden Young tökéletes választás volt erre a szerepre: Daniel Holden neki köszönhetően válik egyszerre érzékeny, sérült, eltévedt, gyermeki, bölcs, vezeklő és talán még bűnös figurává is, akinek jelenléte szélsőséges reakcióikat vált ki környezetéből, pedig nem szeretne mást, csak békét.

Holden kapott egy lehetőséget az újrakezdésre, ám a keresztény, bigott kisvárosi közeg képtelen mit kezdeni ezzel. McKinnon kiábrándító képet fest hősei morális eltévelyedéséről, többségük képtelen az empátiára: az identitását kereső Holden sorsán keresztül az önfeláldozás, a jóvátétel és a megbocsátás lehetőségeit vizsgálja egy kirekesztő, szűk látókörű és hamar ítélkező társadalmi közegben.



Kifejezetten megrázóak Holden megváltozott időérzékelésének apró, ám annál beszédesebb lenyomatai, a fehér halálsori cellában játszódó flashbackek és a spiriuális fantáziajelenetek a szobortorzónál, illetve azok az elementáris erejű pillanatok, amikor vele együtt mi is újra ráébredünk a bennünket körülvevő világ apró szépségeire. A beteljesülést pedig csak fokozza a kínzóan szép zene, az érzelmi csúcspontokban olyan kiváló előadók és zeneszerzők dalai csendülnek fel, mint Bon Iver, Sun Kil Moon, Mazzy Star, Sharon Van Etten, Robert Plant, Arvo Pärt és Harold Budd.