Hullanak a fiatalok Stephen King első regényében

Forrás: Európa Kiadó

-

36 évvel az amerikai kiadás után magyarul is megjelenik augusztus végén Stephen King első és talán legszáguldóbb tempójú regénye, amelyet még egyetemista évei elején írt, és végül álnéven adott ki. A Hosszú Menetelés egy brutális erejű, könyörtelen disztópia, amellyel King évtizedekkel megelőzte Az éhezők viadalát és társait. De miben különböznek Richard Bachmanként írt regényei Stephen King többi művétől?


Stephen King 1966-ban iratkozott be a Maine-i Egyetemre, ahol négy évvel később, 1970-ben diplomázott le anglisztika szakon. Írói karrierje ekkoriban vette kezdetét: 1967-ben jelent meg nyomtatásban első novellája, a The Glass Floor, amelyért harmincöt dollárt fizetett a Startling Mystery Stories magazin. King saját bevallása szerint ekkor már mintegy hatvan visszautasítást kapott különféle lapoktól.

Az egyetem első két félévében, 1966–67 között írta meg élete első regényét is, A Hosszú Menetelést, amelynek kéziratán még csiszolgatott az első és másodév közötti nyáron, majd 1967 őszén elküldte a Random House elsőregényesek számára meghirdetett pályázatára – de a siker elmaradt. A válasz csak egy újabb szokványos visszautasítás volt a kiadó részéről bármiféle megjegyzés nélkül, a regény kézirata ezért hosszú időre visszakerült a fiókjába.


Stephen King


Stephen King mindeközben éveken át próbált bejutni a neves Doubleday kiadóhoz, ám nem volt könnyű dolga Bill Thompson irodalmi szerkesztővel. King diplomája megszerzése óta dolgozott új regényén, a Getting It Onon, amelyet Thompson háromszor is átíratott vele, mielőtt végleg visszautasította volna. Ugyanígy elhasalt nála A Hosszú Menetelés kézirata is, ezt is átíratták vele többször, mielőtt végleg elkaszálták volna a kiadását.


Richard Bachman születése és első halála

Csak 1973-ban tört meg a jég, amikor a Doubleday végül elfogadta közlésre a Carrie című regényét. A kéziratért 2500 dollár előleget fizettek Kingnek, majd a kiadás jogaiért további 400 ezer dollárt kapott, amelynek a fele illette meg őt a szerződése értelmében. King ezt követően hagyott fel a tanítással, és lett főállású író. A Carrie után 1975-ben jelent meg A borzalmak városa, két évvel később pedig A ragyogás, amely rövidesen az első kemény fedeles bestsellere lett.

Első könyveinek kirobbanó sikere után Stephen King alig várta, hogy végre kiadják a Carrie megjelenése előtt visszautasított korai regényeit is. A Getting It On végül Rage címmel 1977-ben, Richard Bachman álnéven jelent meg a New American Librarynél. King egyrészt azért döntött az álnév használata mellett, mivel a saját neve alatt évente egy új könyv biztosan megjelent, a kiadók pedig úgy gondolták, hogy ennél több regénnyel ilyen rövid időn belül nem érdemes terhelni az olvasókat. Volt azonban egy másik, személyesebb oka is a döntésének:


Hangsúlyoztam, hogy nem kívánom reklámozni a könyvet. Úgy akartam kiállni vele, hogy vagy olvasókra lel, vagy szép csöndben eltűnik. Az elgondolás az volt, hogy nem egyszerűen publikálok egy szerintem jó könyvet, hanem becsülettel megpróbálok újabb nevet szerezni, amely nem kötődik az enyémhez, olyasformán, mintha svájci bankszámlát nyitnék.

A kísérlet azonban nem jött be, hiszen míg A ragyogás puha fedeles kiadásából két és fél millió példány fogyott el, addig a Rage és az 1979-ben szintén Richard Bachman neve alatt megjelent A Hosszú Menetelés is néhány hónap alatt nyomtalanul eltűnt a süllyesztőben. Bachman neve alatt King végül még további három regényt adott ki (Roadwork, A menekülő ember, Sorvadj el!) a nyolcvanas évek folyamán, amelyek kivétel nélkül mind hasonlóképpen elvéreztek a könyvpiacon.


Minden regényíró szerepjátékos

King mindeközben folyamatosan tagadta, hogy ő lenne Richard Bachman, amivel egy ideig sikerült is félrevezetnie rajongóit. A Bachman-könyvek valóban más hangneműek, a többségük például meglehetősen lehangolóan végződik, ezért aztán évekig nem is nagyon tűnt fel senkinek a turpisság. Ám a Sorvadj el! publikálása után egy lelkes könyvesbolti eladó, Stephen P. Brown leleplezte Bachmant, majd miután szembesítette ezzel az írót, King egy 1985-ös újságcikkében lépett először a nyilvánosság elé mint Richard Bachman.


Stephen King


A hatás nem maradt el: a bejelentés után a Sorvadj el! példányszáma 28 ezerről rögtön 280 ezerre ugrott. Arról nem is beszélve, hogy ugyanebben az évben King neve alatt egy kötetben is kiadták összegyűjtve az első négy Bachman-regényt The Bachman Books címmel, ami így persze már rögtön felkerült a New York Times bestsellerlistájára.


Amikor Richard Bachmanként írok, föltárul elmémnek az a fele. Olyan ez, mint a hipnotikus szuggesztió, amely fölszabadít olyasvalakivé, aki egy kicsit más. Azt hiszem, minden regényíró megrögzött szerepjátékos, és jó mulatság volt egy ideig valaki másnak, ebben az esetben Richard Bachmannak lennem.”

Egy felnövés története a zsarnoki Amerikában

A Hosszú Menetelés minden erényét felmutatja King korai írásművészetének. Kegyetlen alapötletre épül izgalmas és abszurd disztópiája: az évente megrendezett Hosszú Menetelésen kamaszfiúk tucatjai vágnak neki a megadott útvonalnak, amelynek a végén csak egyetlen túlélő maradhat, a versenyt pedig folyamatosan közvetíti a televízió. King aprólékosan kidolgozta az öngyilkos vetélkedő szigorú szabályrendszerét: a Menetelőknek ugyanis megállás és alvás nélkül kell gyalogolniuk, átlagsebességük pedig – amit speciális hanglokátorokkal mérnek – nem csökkenhet négy mérföld per óra alá.

A regényben az Amerikát évtizedek óta sújtó totális diktatúra csak keretként szolgál, amit King nagy vonalakban vázol fel fiktív történelmi adalékok nélkül. A könyörtelen önkényuralmi állapotokat és a társadalmi elfajzottságot legerőteljesebben a szurkolók abszurd magatartása érzékelteti, akik még a halott menetelők ürülékét is összegyűjtik, hogy szuvenírként őrizzék a lakásukban. King komor víziója meglehetősen sötét képet fest a zsarnok Amerikáról, ám könyve nemcsak baljós egyeduralmi disztópiának, hanem túlélőregénynek és felnövéstörténetnek is kiváló, amelyre egyaránt tekinthetünk drasztikus beavatási szertartásként és fiatalkori pokoljárásként is.


Stephen King, Hosszú menetelés, könyvborító


King az elejétől fogva szédítő tempót diktál regényében, még egyáltalán nem érhető benne tetten a későbbi munkáira jellemző ráérős dagályosság. A Hosszú Menetelés az egyik legdinamikusabban száguldó műve: a lendületes történet azonnal torkon ragadja, a pattanásig feszült atmoszféra, a felkavaró pillanatok és a verseny végletekig fokozott intenzitása pedig nem ereszti az olvasót.

King bravúros precizitással és remek dramaturgiai érzékkel építette fel könyvét. A 16 éves főszereplővel, Raymond Garratyvel együtt százan vágnak neki május elsején a Hosszú Menetelésnek. Habár motivációjuk sok esetben kissé homályos vagy elnagyolt, ezt könnyen megbocsáthatjuk Kingnek, hiszen a győztes nyereménye legalább annyira abszurd és metaforikus, mint maga a Menetelés: az utolsó életben maradó versenyző ugyanis élete hátralévő részében bármit kívánhat, azt megkapja.


Bátrabb és lehangolóbb divatos utódjainál

Habár ez az első regénye, King kiforrott írói stílusa szinte szikrázik, arányos szerkesztettségű elbeszélésmódja pedig kíméletlen hatékonysággal működik. Plasztikus tájleírásai és találó hasonlatai költői szépségűek, amelyeket rafináltan ellenpontozott a menetelés groteszk haláljeleneteivel és egyéb gyomorforgatóan bizarr pillanataival, hiszen a verseny során megállás nélkül és nagyon gyorsan hullanak el a fiatalok.

A Hosszú Menetelés King írói karrierjének első gyöngyszeme, amellyel évtizedekkel megelőzte a manapság oly divatos és sikeres young adult történeteket, mint amilyen Az éhezők viadala, Az útvesztő vagy A beavatott, ám King regénye ezeknél a műveknél sokkal bátrabb és lehangolóbb látomás. Egy egzisztencialista színezetű coming of age történet, amely, bár szinte rezignáltan közvetíti a szuicid valóságshow-t, ezzel együtt megindító és allegorikus módon mesél a felnőtté válással és az elmúlással való szembenézés nehézségéről.

Stephen King (Richard Bachman): A Hosszú Menetelés, Európa, 2015, 352 oldal, 3490 Ft


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon!