Honnan jött az Iszlám Állam?

-

Ki hozta létre az Iszlám államot? Kinek az érdeke a Közel-Kelet destabilizálása egy sosem látott kegyetlenségű terrorszervezettel? Honnan vannak fegyvereik? Katonáik? Olyan kérdések, amelyek megválaszolása jelentősen közelebb visz a mai, háborúval és migrációval sújtott helyzet megértéséhez.


A Közel-Keleten minden eldördülő lövésnek, elcsattant pofonnak van előzménye, így akár a bibliai időkig visszavezethetőek egyes népcsoportok közötti konfliktusok. Épp ezért – nem teljesen önkényesen – az Iszlám Állam feltűnését és felemelkedését nem évezredes távolságból közelítjük meg, „csupán” 2004 októberéig megyünk vissza. Ekkor fogadott nyilvánosan hűséget Oszama bin Ládennek és az al-Kaidának az Iszlám Állam „jogelődjének” tekintett Iraki al-Kaida vezére és alapítója, Abu Musab al-Zarqawi.

Az 1966-os születésű, eredetileg jordániai Zarqawi minden „iszlamista” frontot megjárt. „Alapkiképzését” Afganisztánban a szovjetek ellen szerezte, majd Jordániába visszatérve a helyi terror-sejteket „segítette” tudásával, amiért börtönbe is zárták. Innen királyi kegyelemmel szabadult, és meg sem állt Pakisztánig. Az ikertornyok elleni támadáskor Iránban bujkált, miközben komoly pénzügyi támogatást szerzett az al-Kaidának. 2002-ben csatlakozott az iraki szunnitákhoz.


Abu Musab al-Zarqawi


Irak 2003-as lerohanását és Szaddám Huszein hatalmának megdöntését követően az országban kirobbant a síita kisebbség által uralt államban kitört a szunnita forradalom. Hamarosan ennek egyik meghatározó erejévé vált a Zarqawi vezette terrorista csoport. Az Iszlám Állam konkrét formát öltött ideológiája először 2005 júliusában fogalmazódott meg. Az Al-Kaida helyettes vezetője, Ayman al-Zawahiri Zarqawinak címzett levelében négy lépcsős tervet vázolt fel arra, hogyan kellene kiterjeszteni az iraki szunnita felkelést. A terv szerint először ki kell űzni az amerikai katonákat az országból, majd ki kell kiáltani a kalifátust, a felkelést ki kell terjeszteni a szomszédos világi országokra, végül pedig le kell számolni Izraellel.


Abu Musab al-Zarqawi - bőséges harci tapasztalatait osztja meg


Irakban eközben folyamatosak az ideiglenes – amerikai támogatást élvező – kormány destabilizálása, civilek, vallási központok és diplomaták elleni terrorcselekménnyel a lázadók sikeresen taszítják káoszba az országot. Bár Zarqawit, aki ekkor már a terroristák top 10-es listáján is kiemelkedő helyet foglalt el, 2006. június 7-én egy amerikai légicsapás megölte, az Iraki al-Kaida más felkelő csoportokkal összefogva október 13-án kikiáltotta az Iraki Iszlám Államot (Islamic State of Iraq [ISI]), emírjüknek pedig Abu Omar al-Baghdadit választották.



Ebben a periódusban a későbbi Iszlám Állam az iraki, gazdaságilag és társadalmilag is diszkriminált szunnita lakosság jelentős támogatását élvezte. Azon sem az USA, sem szövetségesei nem tudtak érdemben változtatni, hogy az elnyomott vallási kisebbség helyzete érezhetően javuljon, így a lázadó csoportok voltak a szunniták számára a felszabadító erők, amelyek jogegyenlőségükért harcoltak. Irak totális széthullásából az Egyesült Államok nem, viszont Irán és az ország északi területein ugyancsak elnyomás alatt élő kurdok húztak igazán hasznot.


Abu Omar al-Baghdadi


A lakossági támogatásnak, és az iraki rendfenntartók totális csődjének köszönhetően a lázadók képesek voltak stabilizálni az ellenőrzésük alá vont területeket, így fővárosuknak nyilvánították Baakúbát. A konfliktusban nem csupán hátországot kaptak, de katonáik alapos ismereteket szereztek a gerillaharcmodorban és a terrorakciók megszervezésében.

A következő, jelentős lökést Szíria destabilizálódása és az ott kirobbant polgárháború jelentette. Irak keleti szomszédjában ugyancsak társadalmi kirekesztettségben éltek a szunniták, így az Aszad-rezsim meggyengülésekor az Iraki Iszlám Állam immár a szír szunnita tartományokra is kiterjesztette igényét. Az Irakkal kapcsolatban leírtakhoz hasonlóan, kezdetben a Szíriában élő szunniták is felszabadítóként üdvözölték a szunnita vezetésű terrorcsoportot.

2014. június 29-én kiáltották ki a kalifátust, Abu Bakr al-Bagdadi lett a kalifa, a csoport pedig felvette az Iszlám Állam nevet.




Hogy mennyire nem lehet egységes arab világról beszélni, sőt még egységes iszlamista terrorról sem, azt jól jelzi, hogy 2014 végére annyira megromlott az al-Kaida és az ISIS viszonya – több tűzharcot is vívtak egymás ellen szír területen –, hogy előbbi megszakította kapcsolatot az Iszlám Állammal, kezelhetetlennek, túlzottan (!) brutálisnak tartva e csoportot. (Ezt követően az al-Kaida az al-Nuszra Front nevű terrorcsoportot nevezte meg mint szíriai szövetségesét, amely azonban az ISIS-nek esküdött hűséget korábban.) Az al-Kaida látható „versenyhátrányba” került az ISIS-szel szemben, mind anyagi–, mind fegyvererőforrás tekintetében. Emellett jelentős harc kezdődött a két szervezet között a toborzás terén is. Eközben az iráni támogatást élvező Hezbollah – ugyancsak terrorista szervezet – még az Izrael elleni csapásait is felfüggesztette annak érdekében, hogy az ISIS ellen viseljen hadat Szíriában.

Az ISIS népszerűségét jelzi, hogy 2014-ben a nigériai Boko Haram is hűséget esküdött a terroristáknak, akik már évek óta hasonló eszközökkel harcoltak a muzulmán Nigéria megteremtés érdekében.

Az ISIS bőséges tartalékokkal rendelkezik mind pénzben, mind fegyverzetben. Utóbbit elsősorban a szír felkelőktől zsákmányolják, de bőséggel jutott hozzájuk Líbiából, a Kadhafi-rezsim megbuktatáskor felbomló államrend helyreállítását célzó, elsősorban amerikai támogatásból. Gazdasági hátországukat elsősorban az észak-iraki olajmezők feletti kontroll biztosítja. Az ebből a forrásból – elsősorban török vevőknek – értékesített kőolaj jelentősen olcsóbb, mint a világpiaci ár, így a vevők szemet hunynak az olaj származása és a vételár felhasználása fölött. (Bár a nyugati szövetségesek igyekeznek kiszorítani az olajpiacról az ISIS-t, amíg akad illegális vevőjük, erre nincs sok esély.)



Szíria, Törökország, török hadsereg

Harcok Szíriában


Az ISIS legyőzése, bár másfél-két évvel ezelőtti fénykorában 200 ezer fegyverest számlált, elvben nem lehetne nagy kihívás olyan katonai hatalmak számára, mint az USA, Irán, Törökország, az EU számos állama, és a szír háborúba egy éve beavatkozó Oroszország. A probléma azonban az, hogy közel sem minden szereplőnek egyformán fontos az Iszlám Állam felszámolása. A törökök a kurdok ellen néha hallgatólagos szövetségest látnak az ISIS-ben, akárcsak az oroszok az USA által – egyre kevésbé - támogatott szír lázadókkal szembeni csatározásban.

Amíg a szír helyzetet legalább középtávon nem képesek a térségben lévő közép- és nagyhatalmak rendezni, addig az ISIS, bár folyamatosan veszít befolyásából, alapvetően nem fog megrendülni.