Hollywood egy vagyont fizetne – Barcelona–PSG

Fotó: The Picture Desk / Merrick Morton

-

  • A harci klub első szabálya: egy szót sem a csodáról.
  • A harci klub második szabálya: egy szót sem a csodáról.
  • A harci klub 7. szabálya: a küzdelem 20.45-kor kezdődik, és 90 percig tart. De előfordulhat, hogy 120 percig, és még egy kicsit.


Egy hete megsemmisítő csapást mért a Barcelona a Paris Saint-Germainre. A vicces az egészben, hogy a Parc de Princes-ben mindenki pragmatikusan és óvatosan játszó Barcelonára készült, arra a csapatra, amelynek egyik zseniális játékosa a védjegyüknek számító, a számukra legnagyobb biztonságot jelentő rondóból az alkalmas pillanatban kitörve gólt szerez vagy ami a PSG szempontjából még rosszabb: gólokat. Így történt, mégsem teljesen így. Az ördögien ügyes labda átvételekből, elmozgásból, gyors ritmus- és hangulatváltásokból viszonylag kevés volt, ehhez képest a semmiből, szinte a semmiből nagy találati pontosságú drónok csaptak le.


A harctéri jelentések így nem vérengzésről, hanem célzott, precízen végrehajtott kivégzésről szóltak, egy-kettő-három, aztán már vége is volt mindennek.


Sokan úgy látták, Suárez két gólja fantasztikus rögtönzésekből született, ami igaz, miként az is tény, hogy a parádét burleszkből átemelt bénázások előzték meg. A kötényből indított helyzetkialakítások ilyen szinten – mégiscsak egy BL-negyeddöntőben voltunk – meglehetősen ritkák, csakúgy, mint a teljesen szabad mozgást lehetővé tevő, védőmentes üres tér. A Manchester City-t például nem így intézte el a Barcelona, persze ettől még a ManCity védői és középpályásai nem kevésbé érezhették azt, hogy teljesen palira lettek véve.

Hogy még nagyobb legyen a baj, a párizsi labdázgatás után nemcsak a sebesülteket kellett a megfelelő helyre szállítani, hanem a súlyosan roncsolt személyiségeket is kezelgetni kellett. A családtagokat leszámítva az egész világ iszonyú jól szórakozott


az Eiffel-toronyként ábrázolt, a szó eredeti és minden más értelmében is megkerülhetetlen, azaz megkerülhető David Luizon

– a magyar változat munkatársai a helyi viszonyok érzékeltetésére a 7-es (klasszikus csuklós) busz fordulékonyságot használják –, az ártalmatlan szituációban megsérült Thiago Silván, a szokásos felálláshoz képest teljesen felforgatott középpályás sor alkalmatlanságán,


és persze ott volt még Cavani, akinek isteni képességeivel kapcsolatban most már a kétségnél lényegesen erősebb kritikák fogalmazódnak meg.


A visszavágón ugyan játszik az orákulum Zlatan Ibrahimovic és a hétéletű Verratti, Thiago Silvia azonban el sem utazott el a csapattal, tehát a védelem – leszámítva Maxwell beszállását – valószínűleg a Nice elleni nem túl reménykeltő összeállításban szerepel.

A Nice a Ligue 1 azon kevés csapatainak egyike, amelynek nincsenek látható kontúrjai, gyengén szervezett, ráadásul kevésbé harcos, mint a liga bármelyik más együttese, az argentin Cvitanich nélkül pedig a bajnokságban a gólszerzésre is a lehető legkisebb esélyük van. Ehhez képest egész jól együtt mentek a sokkhatás alatt álló PSG-vel, és bár az eredmény alapján (1-3) úgy tűnik, mintha Pastore vezérletével (ráadásul 2 gólt is szerzett) jól teljesített a Párizs, ennek a mondatnak egyik állítása sem igaz. A PSG nem ment jól – tartalékoltak a Barcelona ellen, ne már –, a szangvinikus Pastore pedig nem vezéregyéniség volt, legfeljebb a mezőny fájóan középszerű futballistái felett álló valóban jó képességű játékos, aki két flegma villanással eldöntötte a dolgot.



A francia sajtó tele van azzal – és ez már tényleg a Barcelona elleni visszavágóról szól –, hogy egyfelől kéne ide egy Blanc-nál erősebb, komolyabb befolyással rendelkező edző és terapeuta egyben – aki a tulajdonosoknak is tetszik, nem úgy, mint ő –, valamint kár volt elengedni a jobbhátvéd, de válságos helyzetben egy kicsit előrébb is használható Jalet-t. A PSG-n belüli bizonytalanságok állandó forrása a játékosok közti feszült viszony: ez nem csak öltözői pletyka, hanem két csendes megfigyelő, Thiago Motta és Salvatore Sirigu is mormogott róla. Régi dolog, hogy annak is lehetnek – lesznek is – negatív hatásai, ha egy csapatot, a taktikát, sőt, az egész koncepciót egyetlen játékos köré építenek fel. Nem túl kedves hasonlattal: olyan ez, mintha egy oroszlánt körülkerítenének és a látványosságot azonnal állatkertnek nyilvánítanák. Érdekes módon éppen Ibrahimovic az, aki igyekezett lelket önteni a csapatba.


Mivel neki nem az emberek a szakterülete, elég ügyetlenül csinálja, de legalább megpróbálta.

A klub edzőközpontjából származó információk szerint régen – soha – nem látták ilyen együttműködőnek. A próféta a kényelmetlen helyzetben jól érzi magát a tanítványai körében, még néhány biztató szót is eleresztett.



A hétfői sajtótájékoztatón ugyan nem vett részt – mit is mondhatott volna? –, helyette az oldott, jókedvű, nekemmárúgyismindegy Blanc, valamint a tárgyilagos Pastore képviselte a csapatot. A szokásos blődségek hangzottak el: „bár az első mérkőzésen sok minden eldőlt, de van egy második meccs is, a labdarúgásban meg egyébként is minden megtörténhet”. Leszámítva persze azt az apróságot, hogy a Barcelona otthon legalább 2 góllal veszít, ráadásul úgy, hogy 3-at kap, és egyet sem szerez.


A labdarúgásban kétség kívül benne van bármilyen verzió, ám nem akkor, ha a Barcelona az ellenfél.

Blanc nem mondta ki, de akár beszélhetett volna arról is, a csoda odaát van – már megint a szó valódi és átvitt értelmében egyaránt –, és csaknem azt is kikotyogta, aki az ilyesmire kíváncsi, annak inkább a Bayern-Porto meccset ajánlja. Ott is a kedvezőtlen, nehezen behozható 1-3 az állás a most pályaválasztó szempontjából, de micsoda különbség. A Bayern talán megbotlott, a PSG hozta azt – hanyatt esett –, ami a legmagasabb szinten meg szokott vele történni.


544350545


Nehéz elképzelni annak a szuperprodukciónak a forgatókönyvét, amely a PSG dominanciájáról szól. Egy ilyenért Hollywoodban rengeteg pénzt fizetnének, pláne akkor, ha a megvalósíthatóságának bármilyen (ir)realitása lenne. Inkább az valószínűsíthető, az ezerszer ismert színjáték zajlik majd. A Barcelonában elvben benne van, hogy ezen az estén tűzijátékot celebrálva újra el akarja kápráztatni a közönségét, de ezt már olyan sokszor és olyan sokféleképpen tették, hogy minek csinálnák. A PSG támadójátéka a BL előző szakaszaiban mutatottak alapján tökéletesen ismert, némi nyomásgyakorlással egyszerű eszközökkel semlegesíthető.


Még az sem kizárt, a Barcelona visszaáll a par excellence négyvédős szigorú, Ibrahimovic minden váratlan húzására reagálni tudó, a középpályások védőernyőjével biztosított rendszerre.

Ez gyakorlásra sem rossz egy gyakorló mérkőzésen.

(A Barcelona-PSG BL negyeddöntő visszavágót a DigiSport1, Bayern-Porto meccset a Sport1 TV közvetíti 20.45-től.)


Lájkolj minket a Facebookon!