Hol van már a 8-1 és a Pintér-csapat?

Fotó: MTI / Illyés Tibor

-

Két év alatt jutott el a pokolból a mennybe a magyar fociválogatott. Hol van már az Egervári Sándor-féle amszterdami 8-1 és a Pintér Attila-féle, északírek elleni hazai kudarc? A magyar csapat az Európa-bajnokság nyolcaddöntőjére készül. De melyek voltak a mérföldkövek, és kikkel játszhatunk a 16 között?


Ki ne emlékezne 2013 októberére, amikor a magyar válogatott csúfos, 8-1-es vereségbe szaladt bele Amszterdamban, a Hollandia elleni vb-selejtezőn? Egervári Sándor akkor lemondott, ma a hollandok otthon nézik a tévét, mi pedig már az utolsó csoportmeccs eredményétől függetlenül ott vagyunk a 16 között.



Érdemes megemlíteni: az Amszterdamban pályára lépett 14 játékos közül heten ott vannak a mostani keretben: Guzmics, Kádár, Elek, Dzsudzsák, Böde, Németh és Nikolics. Hárman alapemberek, és másik három is játszott már az Eb-n, tehát még csak azt sem mondhatjuk, hogy a jelenlegi egy minden ízében új csapat.

De a hollandok elleni vb-selejtező után semmi nem mutatott arra, hogy valami változni fog, ugyanis a Pintér Attila vezette válogatott rögtön az Eb-selejtezők első fordulójában otthon beleszaladt az északírek elleni pofonba. Pont ez kellett azonban ahhoz, hogy valami tényleg elinduljon, ugyanis Csányi Sándor MLSZ-elnök egyszerűen tükörbe nézett, és beismerte, hogy hibázott, amikor a Győrrel és a Ferencvárossal is bajnoki címet szerzett Pintért ültette le a válogatott kispadjára.


Hiba volt Pintér kinevezése


Megkérte Dárdai Pált, hogy átmenetileg vállalja el a válogatott irányítását, ez volt egy újabb fordulópont, vagy A fordulópont. Dárdai rövid kapitányi időszaka alatt igazolta, hogy rá volt szükség: tudatosan futballozó, a lehetőségeit kiaknázó csapatot épített, és közben képes volt fanatizálni a játékosokat. Mindenkitől csak annyit várt el, amennyit az adott játékos tudott, inkább a szervezettséggel próbálta hozni az eredményeket, sikerrel.


Dárdai kinevezése volt a legnagyobb fordulópont


Amikor a Hertha már nem engedte el őt, akkor Dárdai az akkori MLSZ-sportigazgatót, Bernd Storckot ajánlotta Csányinak utódaként, az MLSZ elnöke pedig hitt benne. Még akkor is, amikor a magyar edzők szerint „ámokfutásba kezdett” a német szakember, és sorra rugdosta ki azokat az edzőket, akik szerinte nem ütötték meg a mértéket. Munkamániája ráragadt a játékosokra és a válogatottat körülvevő közegre is – az eredményt már látjuk.

Ezzel párhuzamosan fejlesztették a telki edzőközpontot, aminek ugyancsak komoly szerepe van a mostani Eb-szereplésben. Késedi Gábor, a válogatott videóelemzője vezetésével felszerelték a minden edzést és mérkőzést rögzítő kamerarendszert a hozzá kapcsolódó elemzőszoftverrel, mely nemcsak a nagyválogatott, hanem az utánpótlás felkészülését is segíti. Ilyen háttér nélkül ma már nehéz nemzetközi szinten eredményt elérni.


Storck irányt mutatott a magyaroknak


Talán az utolsó mérföldkő volt a norvégok elleni két pótselejtező. Az, hogy azzal a bizonyos török szabadrúgásgóllal eldőlt, hogy mindenképp pótselejtezőt kell játszanunk. Kellett ez a két meccs ahhoz, hogy a szurkolók elismerjék, hogy nem érdemtelenül jutott ki a magyar válogatott az Európa-bajnokságra, ugyanis ezen a két meccsen rendkívül hatékonyan focizott a csapat, sokkolva ezzel a norvégokat.

Storck összes fontos húzása bejött a taktikától Kleinheisler oslói beállításán át Priskin hazai szerepeltetéséig. Itt lehetett először igazán látni, hogy milyen jó hatással van a játékosokra: lerítt róluk, hogy átszakadt valamilyen mentális gát bennük.


Az oslói meccs:


Szerencsére ez kitartott az Eb-ig, sőt, itt újabb mérföldkövek következtek (Szalai gólja az osztrákok ellen, feltámadás az izlandiak ellen), talán a portugálok elleni meccs lehet az újabb. Ugyanis, ha Cristiano Ronaldóék ellen is alkotna valami nagyot a válogatott, akkor tényleg minden kritikust elhallgattatna.

A nyolcaddöntő már csak ráadás, de azért érdemes megnézni, hogy kivel játszhatunk. Ha megnyerjük a csoportot, akkor a belgák, a svédek vagy az írek következhetnek, ha viszont harmadikok leszünk, akkor egészen biztosan azzal a Horvátországgal játszunk, amely legyőzte a címvédő spanyolokat, és megnyerte a halálcsoportot. Ez a felső ág, ugyanitt vannak például a lengyelek, a svájciak és a walesiek is.


A horvátokat jó lenne elkerülni


Ha a második helyen zárunk a csoportban, akkor egészen biztosan az angolokkal játszunk a nyolcaddöntőben az alsó ágon. Ezen az ágon vannak a németek, az olaszok, a spanyolok és a franciák is. Bárki jön, nincs vesztenivalónk.