Hol a határ a vetélés és a gyilkosság között?

-

Talán soha nem derül ki, hogy pontosan mi történt Purvi Patellel és 23 hetes magzatával, a 33 éves amerikai nő ügyében született bírósági ítélet azonban hosszú időre meghatározhatja az abortuszról, a nők önrendelkezésének a jogáról és a magzatvédő törvények nyújtotta védelemről zajló vitát.


Purvi Patel azt állítja, hogy 2013 júliusában a szülei házának fürdőszobájában elvetélt. Vérzett és zavart volt, mégis egyedül ment be a kórházba, ahol eleinte nem akart beszélni arról, hogy mi történt vele, de végül elismerte az orvosoknak a vetélést. Amikor a magzatról kérdezték, azt mondta, hogy a baba halva született, és sikertelenül próbálta újraéleszteni. A mentőket azért nem hívta, mert sokkban volt, de végül egy barátja rávette, hogy elmenjen a sürgősségire, előtte azonban a magzat maradványait becsomagolta egy zacskóba, és kidobta. „Azt hittem, mivel a baba halott volt, már semmit sem lehet tenni” – magyarázta később a rendőrségnek. Purvi Patel soha nem volt még terhes, tehát ilyen helyzetben sem volt még soha.

Hindu családban nőtt fel, a vallásos szüleivel és nagyszüleivel élt együtt, akik bűnnek tartották a házasság előtti szexet. Most 33 éves, de nincs férjnél, így a családja abban a tudatban élt, hogy még szűz. Neki azonban viszonya volt az egyik nős kollégájával, és ennek a viszonynak az eredménye volt a terhessége is. Ebben a családi és vallási koordináta-rendszerben érthető, hogy a nő titkolni próbálta, hogy várandós, és ez megmagyarázza azt is, hogy miért próbált meg módszereket keresni a terhessége megszakítására.


Purvi Patel bilincsben


A rendőrség később megtalálta a magzatot, és talált néhány sms-üzenet is, amelyek arra utaltak, hogy Purvi Patel abortusztablettákat próbált felkutatni. Ezt támasztotta alá néhány internetes keresés is, a hatóságok így azt a képet rakták össze, hogy magzatgyilkosságról lehet szó. Semmilyen gyógyszer nyomát nem tudták azonban kimutatni sem Patel szervezetében, sem a magzatban. Az indianai ügyészség ennek ellenére határozottan állította, hogy a nő bevette az sms-eiben emlegetett tablettákat, és ezek váltották ki nála a vetélést a terhessége 23–24. hetében.

Az ügyet értelmezni próbáló jogi manőverezésnek minden logikát megcáfolva az lett az eredménye, hogy Purvi Patelt nemcsak magzatgyilkosságban, hanem gyerekveszélyeztetésben is bűnösnek találták – noha az utóbbihoz egy élő gyerek elengedhetetlen, Patel esetében viszont a magzatgyilkosság vádja ezt kizárja. Vagyis teljesen ellentmondó vádak alapján ítélték el. Az indianai bíróság ráadásul a rengeteg bizonytalansági tényező ellenére nagyon is határozott és egyértelmű ítéletet hozott, és húsz évre küldte börtönbe a vádlottat. Ebből pedig a női önrendelkezés szempontjából meglehetősen komor következtetéseket lehet levonni.

Ha Purvi Patel verziója igaz, és elvetélt, akkor a bíróság azért küldött húsz évre börtönbe egy nőt, mert a terhessége nem egy egészséges, fejlett baba megszületésével végződött. Ha viszont az igaz, amit az ügyészség állít, hogy Purvi Patel tablettákat vett be, hogy véget vessen a terhességének, akkor úgy tűnik, hogy meglehetősen szigorúan bünteti az igazságszolgáltatás az abortuszt, különösen, ha az illegális.


Nem erre találták ki a törvényt

A jogvédőket sokkolta a szigor, amellyel az igazságszolgáltatás az ügyet kezelte. Az ügyész például eredetileg negyven év börtönt kért, ezt felezték meg. Szerintük enyhítő körülményként a bíróság figyelembe vehette volna azt is, hogy Purvi Patel a szüleinek és a nagyszüleinek is a gondviselője, segít működtetni a család éttermét, és a társadalomra nem jelent veszélyt, de a bíró ezt mégsem tette.

A bírósági tárgyalás középpontjában az a kérdés állt, hogy a magzat élt-e még, amikor Patel világra hozta, vagy már halott volt. A védelem orvosi szakértője szerint egy 24 hetes magzatnak semmi esélye sem volt, hogy életben maradjon a méhen kívül. Az igazságügyi orvosi szakértő szakvéleménye szerint viszont a magzat életben volt, amikor megszületett.



Jogi és orvosi szakértők is úgy gondolják, hogy a Patel-ügyben született ítélet után drámai változások jöhetnek a nők reprodukciós jogainak az értelmezésében. A törvényt, amelynek alapján a Patel-ítélet született, 2009-ben hozta Indiana állam törvényhozása válaszul egy 2008-as banki lövöldözésre, amelyben egy férfi hasba lőtt egy öt hónapos, ikrekkel terhes nőt, és megölte a magzatait. A magzatgyilkosságra vonatkozó törvényeket nagyjából hasonló esetekre alkalmazták eddig – vagyis egy harmadik felet vádoltak meg azzal, hogy ártott egy várandós nőnek és a meg nem született magzatának. Jogvédők szerint Purvi Patel ügye az első precedens arra, hogy egy ilyen jogszabályt eredményesen alkalmaztak, hogy elítéljenek egy nőt, aki megpróbálta megszakítani a terhességét.


Riasztó felelősségre vonás

Purvi Patel előtt egy másik, szintén ázsiai származású nő ellen emeltek vádat magzatgyilkosság miatt Indiana államban. Bei Bei Shuai várandósan próbált meg öngyilkosságot elkövetni: patkánymérget vett be, miután a születendő gyereke apja elhagyta. A nőt meg tudták menteni az orvosok, az akkor 33 hetes magzatát azonban császármetszéssel világra kellett hozniuk. A baba két nappal később agyvérzésben meghalt. Bei Bei Shuai az ájulásai között nem értette, hogy miért akarják elvinni tőle a gyerekét. Miközben őt a kórház pszichiátriai osztályán kezelték, a hatóságok megindították ellene az eljárást. Az újszülött boncolását végző orvos nem is vette figyelembe, hogy a baba agyvérzését esetleg más is okozhatta, mint a méreg, amelyet az anya bevett.

Indiana államban az öngyilkosság nem számít bűncselekménynek, és Bei Bei Shuai ügyvédje arról beszélt, soha nem gondolta, hogy az ügyészség valóban vádat emel a védence ellen gyilkosság miatt. „Ez egy fiatal nő, akit védeni és óvni kellett volna, és nem vádat emelni ellene… Ez nonszensz” – mondta Linda Pence ügyvéd. A 36 éves nő később gondatlanság bűntettében bűnösnek vallotta magát, így ejtették ellene a gyilkosság vádját.


A várandós nőket sokféle indokkal vonják felelősségre a magzataik veszélyeztetése miatt. Jogvédők és szociológusok 1973-tól 2005-ig vizsgáltak meg hasonló eseteket , és arra jutottak, hogy több száz nőt tartóztattak le olyan cselekményekért, amelyeket a terhességük idején követtek el, és amelyek a hatóságok szerint károsak voltak a magzataikra. 2005-től szintén több száz ilyen ügyben jártak el a hatóságok. Sok esetben kábítószer-használatról volt szó, de előfordult, hogy azért vontak felelősségre nőket, mert nem egyeztek bele az orvosaik által javasolt császármetszésbe. Az elmúlt években pedig egyre többször kerültek a hatóságok látókörébe azok a nők, akik online rendelt tablettákkal szakították meg a terhességüket.

Az egyik, várandós nők jogait védő amerikai szervezet vezetője, Lynn M. Paltrow szerint Purvi Patel esete azt mutatja, hogy nagyon könnyű a bűnügyi igazságszolgáltatás keretei közé beszorítani azokat a nőket, akik elvetélnek, vagy halva hozzák világra a gyereküket. Szerinte az a legfontosabb, hogy minél kevesebb nő essen kétségbe a terhessége miatt olyan mértékben, mint Purvi Patel. Orvosok is bírálták már azokat a törvényeket, amelyek egy várandós nő tetteit bűnügyi nyomozás keretei között értelmezik. A Purvi Patel ügyében született szigorú ítélet után pedig ismét arra figyelmeztetnek, hogy ezek az esetek elriaszthatják a nőket attól, hogy segítséget kérjenek, és megtörténhet, hogy azért nem fordulnak orvoshoz, mert attól tartanak, hogy bajba kerülhetnek.