Hogyan dühítette fel a fekete jogvédőket egy magyar újságírónő?

Forrás: Balogh Boglárka

-

Balogh Boglárka kihalás szélén lévő afrikai törzsekre szerette volna felhívni a figyelmet, mégis rasszizmussal vádolják blogokban és kommentekben is. De vajon miért?


Balogh Boglárka vélhetően álmában sem gondolta volna, hogy a grafikai projektjével ekkora indulatokat fog kiváltani: a magyar újságíró Törzsek és én címmel készített egy arcképsorozatot, amely az eltűnő afrikai kultúrákra kívánta felhívni a figyelmet. A projektben egy grafikus, Szabó Csaba segítségével hét különböző afrikai nő arcképévé alakíttatta át a sajátját, a fotók pedig még az elmúlt év utolsó napjaiban be is járták a magyar médiát.


Miközben azonban az újságíróként dolgozó Balogh elvileg évek óta járja a világot, és „női, emberi jogi és állatvédelmi témákat” dolgoz fel, ezzel a fotósorozattal mégis abba a helyzetbe került, hogy dühödten rasszistázzák blogokban és kommentekben világszerte. A projekt ugyanis kikerült a BoredPanda oldalra is, ahol már rengeteg elmarasztaló komment érkezett rá, majd tegnap a legnevesebb feminista blog, a Jezebel is kikelt ellene egy bejegyzésben, melyben többek között ostobának és tudatlannak nevezik a magyar újságírót, és a „buta rasszista hülyeség történetének legkevésbé tiszteletreméltó projektjének” bélyegzik a fotósorozatot.



A Jezebel vitriolos hangvételű bejegyzése még a Balogh Facebook-oldalán megjelent dicsérő kommenteket is lefordítja, és végül ironikusan arra a következtetésre jut, hogy „Magyarország menő hely lehet”. De a BoredPanda kommentelői között is megjegyzi valaki, hogy Magyarország a fajok közötti egyenlőség és a téma iránti érzékenység tekintetében a 20-as, 30-as években ragadt.

Ugyanakkor az sem túlzás, hogy magyar szemmel nézve minimum túlzásnak tűnik ez a kiborulás – vajon mivel dühítette föl ennyire a projekt az amerikai olvasókat?

Nos, eleve a feketének maszkírozott fehér ember már évtizedek óta tabu a jelentősebb fekete populációval bíró nyugati országokban: a Blackface-nek nevezett jelenség a feketének maszkírozott fehér színészekre utal, akik negatív sztereotípiák alapján játszottak feketéket színdarabokban és tévéműsorokban, egészen a 20. század közepéig-második feléig.



A feketére maszkírozott fehér ember azóta is az elnyomás jelképe, amely ma már csak olyan országokban látható, ahol sosem élt komolyabb létszámú fekete kisebbség. Így például Magyarországon, ahol a Sztárban sztár című műsorban rendszeresen alakítanak fekete popsztárokat magyar hírességek – egy ilyen műsorból Amerikában vagy Nagy-Britanniában ma már akkora botrány lenne, hogy a fal adná a másikat.



Balogh Boglárka fotósorozatában mindenekelőtt azt kifogásolják, hogy szerintük fehérként feleslegesen beerőltette saját magát az amúgy is jól sikerült afrikai portrék helyére, és ezzel nemcsak, hogy megfosztotta őket a saját identitásuktól, de gyakorlatilag azt üzente, hogy a feketék nem elég jók ahhoz, hogy képviseljék a saját ügyüket, hanem csak egy fehér nő segítségével lehet őket megjeleníteni a médiában.

Más kérdés, hogy ezek az amerikai kommentelők vagy a Jezebel pedig azzal nincsenek tisztában, hogy egy olyan kultúrában, ahol sosem élt nagyobb létszámú fekete kisebbség, teljesen más jelentést kapnak ezek a jelenségek, mint a több milliós fekete populációval rendelkező nyugati országokban. Nálunk nem vált ki közfelháborodást a Pharrell Williamsnek maszkírozott Dukai Regina, és a többség nem is értené, hogy mi ebben a sértő. Ez pedig nem a rasszizmus jele, hanem egy egészen más összetételű társadalomé, amitől nem is lehet reálisan elvárni, hogy pontosan ugyanazon a szinten legyen a téma iránti érzékenysége, mint, mondjuk, Amerikában.

A magyar közvélemény pedig borítékolhatóan az előtt áll majd értetlenül, miért bántják az ártalmatlan fotósorozat miatt Balogh Boglárkát, aki nyilvánvalóan nem akart rosszat senkinek. Pedig csak vélhetően nem volt tisztában vele, hogy mennyire érzékeny témához nyúlt, és hogy mennyire más jelentést kap valami egy-két ezer kilométerrel odébb.