Hogy nyitva az osztrák határ? Miért, lehetne zárva is?

Fotó: Hirling Bálint

-

Teljesen megváltozott a pályaudvar és környéke péntek óta. Minden kapu nyitva, a peronok mellett, a tranzitzónában és az aluljáróban is csak pár száz menekült várakozott. Az nem nagyon érdekelt senkit, hogy nyitva az osztrák határ.


Egészen más képet mutatott hétfő délelőtt a Keleti pályaudvar, mint az elmúlt napokban. Az épület előtt alig tartózkodik menekült; a tranzitzóna és az aluljáró is csaknem kiürült. Az önkéntesek központjánál sok hely felszabadult, több sátort is felállítottak, amely alatt ruhákat és cipőket halmoztak fel, ebből ottjártunkkor nagyjából száz menekült válogatott. Szükségük is van ruhákra, hiszen sokan még nyáriasan vannak felöltözve.

A menekültek általában csak a következő vonatra várnak, ami elviszi őket nyugat felé, aki pedig már régebb óta várakozik az is csak azért, mert valakit – rokonokat, barátokat – vár, hogy közösen utazhassanak tovább. Többnyire Németországba igyekeznek, de néhányan Hollandiát és Svédországot is megemlítették úti célként. A húszas éveiben járó fiatalok egy csoportja azt mesélte, azért maradtak itt tegnap óta, mert barátaiknál lesz arra pénz, hogy továbbutazhassanak a vonattal.



Szinte mindenki vett már magának jegyet, általában Bécsig, Münchenig, de sokan csak egy Hegyeshalomig szólót. Utóbbiak tudták: bármeddig is vásároltak volna jegyet, a magyar határnál úgyis leszállítják őket, majd több kilométeres gyaloglás után érik el csak Ausztriát. Egy pályaudvaron segédkező tolmács is azt megemlítette: próbálják mindenkinek elmagyarázni, hogy csak ilyen jegyet vegyenek, de sokakkal csak a jegyvásárlás után találkoznak először. A nyolcas vágány előtt – ahonnan jellemzően a nyugatra induló RailJetek és győri, soproni vonatok indulnak – angolul és arabul is ki van írva, hogy mit tegyenek, ha Hegyeshalomról, vagy Győrből kell elérniük a határt.

Arról, hogy nyitva van a határ, a megkérdezettek fele tudott csak, de nem nagyon hozta lázba őket, sőt a többiekben sem merült fel, hogy ez újdonság, és hogy akár zárva is lehetne előttük. Olyannal pedig nem is találkoztunk, aki emiatt sietne minél előbb átjutni a határon.

A negyed tizenkettőkor, öt perces késéssel elinduló müncheni vonatra először a turistákat és a magyarokat engedték fel. A menekültek sorban vártak arra, hogy felszállhassanak, majd negyed órával az indulás előtt körülbelül 100-150-nek sikerült feljutnia a vonatra, és nagyjából ugyanennyien maradtak le róla.



Noha jó pár üres helyet láttunk még a vonaton, az egyik peronon posztoló rendőr szerint már megtelt a vonat, azért nem engednek fel több migránst. Amikor mondtuk neki, hogy van még üres hely, azt válaszolta, hogy nekik ennyi embert engedélyeztek.

Csak néhányan voltak olyanok, akik kétségbeestek amiatt, hogy lemaradtak a vonatról, őket azonban sikerült megnyugtatniuk a peronon álló tolmácsoknak. A többi menekült lapunknak úgy nyilatkozott, nem gond, hogy nem tudtak elmenni, „majd felszállnak a következőre”.

Voltak olyanok, akik csak a Győrig közlekedő vonatokra szálltak fel, bár az ilyen vonatokat csak kevesen választották - amíg a pályaudvaron voltunk, két ilyen szerelvény ment el, mindkettőn csak 10-20 menekült utazott.