Hívj már meg a buliba, az isten szerelmére!

-

A Hétköznapi vámpírok című filmben azon poénkodnak, hogy egy vámpír is porszívózik, sunnyog el lakbért, jár diszkóba, facebookozik és féltékenykedik a volt nőjére, akit Szörnynek hívnak. Ennek ellenére ez egy nagyon jó kis film, rég röhögtem ennyit.


A Hétköznapi vámpírok (What We Do In The Shadows) rendezője és írója két új-zélandi komikus, az egyik Jeamine Clement, ő a Flight Of The Conchords duó fele, a másik Taika Waititi, aki többek között az Eagle vs. Shark című filmet rendezte pár éve, amúgy Clement régi humoristatársa még a Conchords előttről. Clement a Hétköznapi vámpírok egyik főszereplője is.

Vígjátékról van szó tehát, ráadásul egy áldokumentumfilmről, ami úgy kezdődik, hogy csörög a vekker, a koporsóból egy kéz nyúl ki és csapja le, majd nyílik a fedél, és kiemelkedik belőle egy vigyorgó vámpír palástban. Kicsit Leslie Nielsen-es a szituáció. Illetve a film alapkoncepciója is inkább fárasztónak tűnik elsőre: négy vámpír, mind sok száz éves, egy albérletben lakik és bénáskodik, miközben egy stáb felveszi a hétköznapjait.


Mennek bulizni


Aztán a Hétköznapi vámpírok egyre viccesebb lesz, ráadásul félúton sem üresedik ki az alapötlet, tényleg rég röhögtem ennyit. Például a három – amúgy Új-Zélandra bevándorolt, ezért akcentussal beszélő – vámpír bulizni megy (ilyen hülye arisztokrata ruhában, úgy néznek ki nagyjából mint egy újbritpop zenekar, pl. a Kaiser Chiefs 2005-ben), de mivel a vámpírok csak úgy mehetnek be egy helyre, ha behívják őket, üvöltözve győzködik a nagy kopasz kidobót, hogy hívja már be őket a klubba. Mindezt az utca túloldaláról veszi a kézi kamera, ami valahogy az egészet még viccesebbé teszi. Később összeszólalkoznak az utcán a farkasemberekkel (akik sima sörivó suttyók), kóstolgatja egymást a két banda, míg az egyik vámpír benyúl a zsebébe, majd úgy tesz, mintha elhajítana valamit, az egyik farkasember meg simán benézi és a nem létező bot után rohan. Ami a haverjainak is kínos.

Meg hát az is elég vicces, amikor a tapasztalatlan új vámpír bekap egy sült krumplit a gyorskajáldában, aztán vért okádik bebaszva.



Nagyjából ilyen poénok vannak a filmben. Meg egy csomó másféle is, amiket nem fogok felsorolni, és épp ez a jó benne: tele van olyan gegekkel meg szituációkkal, amit bármikor fel tudok idézni magamnak, és amik nem merülnek ki abban, hogy, haha, nézd, repülve porszívóznak a szereplők. Olyan az egész, mintha a Bárbarátokat nézném vámpírokkal.

A filmet a Titanic Filmfesztiválon vetítik április 14-én és 17-én, részletek erre. Április 23-tól pedig moziforgalmazásba is kerül. A fesztiválon amúgy bemutattak egy szinkronos előzetest, ami kibírhatatlanná tette sajnos.

Fesztiválajánlónk erre olvasható, interjúnk a programigazgatóval pedig itt.