Hivatalos helyről kapott súlyos bírálatot Lázár tárcája

Fotó: MTI / Krizsán Csaba

-

A Lázár János vezette Miniszterelnökség elzárkózik attól, hogy kiadja a közpénzek elköltéséről szóló dokumentumokat. Nem fogadható el, hogy ezeket a kéréseket kényelmi szempontok alapján elutasítja. Ezeket a megállapításokat az adatvédelmi hatóság írta le, éppen azokban a napokban, amikor a kormány fizetőssé tette a közadatigénylést.


Keményen bírálja a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) a Miniszterelnökséget egy lapunk megkeresésére készített állásfoglalásában. Az adatvédelmi hatósághoz azután fordultunk, hogy a Lázár János vezette minisztérium még tavaly megtagadta több dokumentum kiadását.


Azokat az elemzéseket szerettük volna megismerni, amelyeket két, az Egyesült Államokban lobbizó cég (az EuroAtlantic Solutions Kft. és a Prime Policy Group) készített a kormány számára. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a lobbisták mennyire jelezték előre az amerikai kapcsolatok megromlását, ami a kitiltási botrányhoz vezetett.

A NAIH ötoldalas dokumentumában egyebek mellett az olvasható, hogy


a hatóság a vizsgálatai során azt tapasztalja, a Miniszterelnökség elzárkózik az adatigénylések teljesítésétől.

A tárca arra hivatkozik az ügyben, hogy a kért iratok döntés-előkészítő anyagok, és különleges adatokat tartalmaznak. A NAIH állásfoglalásából ugyanakkor kiderült az is, hogy a vele folytatott levelezésben milyen további érvekkel védte álláspontját a Miniszterelnökség. Lázárék szerint „a különleges adatok felismerhetetlenné tétele olyan aránytalan nehézséggel járna, amely nem várható el a Miniszterelnökségtől”. Vagyis a nevek, számok kitakarása túl sok munka lenne.


-


Péterfalvi ezeket az érveket lesöpörte, azt írta, hogy egy minisztérium nem hivatkozhat kényelmi okokra. Mint írja,


egy minisztérium esetében nehezen elfogadható azon álláspont, hogy nem rendelkezik kellő erőforrással az Alaptörvényből eredő kötelezettségére, az adatigénylés teljesítésére, mert túl nagy terjedelmű az adatigényléssel érintett dokumentum.

A NAIH arra is emlékezteti a Miniszterelnökséget, hogy az Alaptörvény szerint mindenkinek joga van a közérdekű adatok megismeréséhez. Idézi az Alkotmánybíróság határozatait, amelyek kimondták: ez az alapjog lehetővé teszi a parlament és a kormány hatékony ellenőrzését.

A Miniszterelnökséget azonban ez nem hatotta meg, nem adták ki a kért adatokat. Hiába kötelező érvényűek a hatóság állásfoglalásai, a NAIH ezt nem tudja behajtani, nincs szankcionálási joga. Péterfalvi végül azt javasolta, forduljunk bírósághoz.



Szigorodó szabályok

Péterfalvi Attila néhány nappal azután, július 8-án fogalmazta meg ezt az állásfoglalását, hogy az Országgyűlés a korábbinál is szélesebb körűen fizetőssé tette a közadatigénylést. Immár nemcsak a szkennelésért, fénymásolásért kérhet pénzt az állam, hanem például az ezen dolgozó köztisztviselők munkáját is kifizettetheti az adatigénylővel. Ráadásul több eszközt is ad a hivatalok kezébe, hogy megtagadják a közadatkérés teljesítését.

Ezt a törvénymódosítást néhány héttel azt követően nyújtotta be a kormány, hogy a bíróság munkatársunk, Joó Hajnalka javára döntött a Századvég-perben. A jogerős bírósági döntés szerint a kormánynak ki kell adnia azokat a tanulmányokat, amelyeket a Századvég többmilliárdos tanácsadói szerződés keretében készített. A perben a jogi képviseletet a TASZ látta el.

Péterfalvi a törvénymódosításról azt mondta, felelőtlenség lenne előre azt állítani, hogy aggályos a törvény, és bízik benne, hogy nem fog az állam az új lehetőségekkel visszaélni, például túl magas díjakat megállapítani.

Megkérdeztük a módosítást kezdeményező Igazságügyi Minisztériumot, mit terveznek annak érdekében, hogy a kormányzati szervek, például a Miniszterelnökség betartsa a törvényi előírásokat. A minisztérium szerint


a jogszabályok eddig is biztosították és a jövőben is biztosítják az adat kiadásának megtagadása vagy válaszadás mellőzése esetén a bírósághoz fordulás jogát.

Az adatigénylési perek ugyanakkor általában évekig elhúzódnak (a Századvég-per közel három évig tartott), a jogerős ítélethirdetésig számos ügy aktualitását veszti.


Fontos ügyek

Közérdekű adatkérés révén derült ki, hogy a többek közt Garancsi István érdekeltségébe tartozó MET mennyi pénzt szerzett az állammal folytatott gázüzlettel. Újságírói munka révén derültek ki részletek Lázár János kiugróan magas költségű hivatali útjairól, amelyeket a politikus megpróbált titokban tartani. Szintén újságírói érdeklődésre hozta nyilvánosságra a felcsúti önkormányzat a település polgármesterének, Mészáros Lőrincnek a vagyonnyilatkozatát.

Ezek az információk nyilvánvalóan nem tüntetik fel jó színben a kormányzati politikusokat, támadási felületet jelentenek számukra. A Fidesz 2013-ban meg is alkotta a „visszaélésszerű közadatigénylés” fogalmát. A kormánypárt szerint néhány újság (többször is az Átlátszót nevezték meg) akkora mennyiségű adatot kért a minisztériumoktól, önkormányzatoktól, hogy a kérés teljesítése leterhelte a hivatal dolgozóit. Erre panaszkodott Székesfehérvár és a fővárosi V. kerület is.

A kormánypárti képviselők 2013-ban úgy módosították az információszabadságról szóló törvényt, hogy nem kell teljesíteni az olyan adatigénylést, amely átfogó, tételes adatokra kérdez rá. A benyújtók tagadták, hogy a javaslatnak köze lenne ahhoz, hogy néhány héttel korábban több újság a TASZ jogsegítségével a trafikpályázatok adatainak megismerését kérte.

Bár a több évre visszamenő adatsorok kikérése furcsa lehet a hivatalok számára, az újságíróknak hasznosak az adatbázisok. Ha például egy újságíró megszerzi azon cégek listáját, amelyek az elmúlt években uniós támogatásokhoz jutottak, majd összeveti a felszámolt cégek listájával, érdekes következtetésre juthat. A két adatbázis összevetéséből kiderülhet, mennyire körültekintően osztották szét az uniós forrásokat, milyen hátterű cégek szűntek meg az uniós pénzek felmarkolása után.