Hidegvérű gyilkológép volt, aztán egy automata ajtó is kifogott rajta

Fotó: VS.hu / Adrián Zoltán

-

Bene László többszörös gyilkost, a hírhedt Donászi–Bene-páros egyik tagját első körben szabadlábra helyezte volna a bíróság, csak a másodfok tartotta mégis benn. Milyen élet várna egy emberre ilyen múlttal, ennyi börtönévvel a háta mögött?


Négy ember meggyilkolása és 22, börtönben töltött év után Bene László a napokban majdnem feltételesen szabadlábra került. És lehet, hogy jobban járt azzal, hogy végül rács mögött maradt.

Az biztos, miután egy 65 éves rab ilyen múlttal kilép a fogház kapuján, „nem lesz könnyű élete” – mondta egybehangzóan Mészáros Mercedes, a fogvatartottak és a szabadultak társadalmi és munkaerőpiaci beilleszkedésének támogatására létrehozott Váltó-sáv Alapítvány szakmai vezetője és Nagy László Tibor, az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) osztályvezetője, tudományos főmunkatársa.

A büntetés-végrehajtási bírónak, mielőtt döntene a feltételes szabadlábra helyezésről, meg kell bizonyosodnia arról, hogy a fogvatartottnak van hol laknia, hogy jó magatartást tanúsított a fegyházban, és azt is mérlegelnie kell, hogy a kinti életbe is be tud-e majd kapcsolódni, valamint, hogy feltehetően nem lesz-e visszaeső – mondta Nagy László Tibor.

Márpedig ezek egy ennyi ideje börtönben lévő elítéltnél mindig nagy kérdések.



Aki hosszan ül, annak elég korlátozottak a lehetőségei, főleg, ha a családi kapcsolatai is megszakadtak, ami pedig ilyen hosszú idő alatt szinte biztosra vehető – mondta Mészáros Mercedes. Bene például 65 éves, egy ennyi idős embernek a munkaerőpiaci lehetőségei is behatároltak, az egészségügyi biztosítása is kérdéses, és mivel csak 16 hónapot dolgozott a börtönben, így nyugdíjat biztosan nem kap.

Gyakran előfordul az is, hogy egy szabaduló rab még kártérítéssel tartozik a meggyilkoltak családtagjainak, és a bűnügyi költségeket is fedeznie kell valahogyan – mondta az OKRI osztályvezetője. Mészáros Mercedes pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy még ha valamennyi pénzzel is indul neki az életnek – mondjuk örökölt, vagy van valamilyen ingatlana –, az hamar elfogyhat a mindennapi megélhetésre, lakhatásra, élelemre, ruhára.

A legsúlyosabb, széles körben ismert ügyek elkövetői ráadásul „ismert arcok”, nem számíthatnak rá, hogy tolonganának értük a munkaadók. „A hasonló extrém és gátlástalan bűncselekmények elkövetői szeretnek inkább megbújni a társadalmi harag elől, hiszen


ilyen hírhedt embert ki alkalmazna?

– tette fel a kérdést Nagy László Tibor.

Hogy a normális beilleszkedéssel nem nagyon számolnak, arra példa a Váltó-sáv Alapítvány egy korábbi kliense is. Ő 12 évet töltött börtönben, ezalatt előre eltervezetten megtanult angolul, hogy szabadulása után egy másik országban találja meg a jövőjét. A férfinak annyira jól ment az angol, hogy emelt szintű érettségit tudott belőle tenni, amivel még egyetemre is felvették, de nem fejezte be, pont azért, mert külföldre költözött.

Persze van példa az ellenkezőjére is. Mészáros Mercedes egy olyan esetet is említett, amikor egy férfi elítélt a 22 éves büntetése alatt letette az érettségit, egyetemre járt, felesége és gyereke is lett, emellett különböző képzéseket is elvégzett, amelyekre lehetősége volt a börtönben, hogy miután szabadul, „képben legyen”.

Ám a szabadulóknak nem csak a megélhetés nehézségeivel kell megküzdeniük. Az évtizedekkel ezelőtti letartóztatásuk óta rengeteget változott a világ. Bár a fogvatartottak tévét nézhetnek, újságot olvashatnak, olyan alapvető dolgokat nem tudnak készségszinten, hogy hogyan kell használni mondjuk a bankkártyát, a mobiltelefont, nem ismerik az internetet és a számítógépet.

Az Al Jazeera egy 69 éves amerikai férfiról készített videót, aki 44 évet töltött börtönben. Ebből hasonló banális nehézségek rajzolódnak ki – például, hogy a „kinti világban” az emberek tudnak sétálni úgy, hogy a mobiljukat nézegetik, vagy beszélnek rajta. „Elképesztő volt ezt látni” – csodálkozott a férfi.

Nagy László Tibor ismer olyan esetet is, amikor egy szabadlábra helyezett majdnem elesett, amikor először kinyílt előtte egy fotocellás ajtó.



Börtön, Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet, Rab, Rabok, Börtönmunka, Rács, Cella, Börtöncella, Venyige utca, Fogvatartott,

Volt már rá példa

Nem Bene az első, aki több évtizedes rabság után szabadulhat. Az ezredfordulón szerepelt a hírekben az a Németh István, akit 1979 októberében fogtak el, miután társaival több emberölést is elkövettek – legutoljára egy XIX. kerületi posztos rendőrt gyilkoltak meg.

Saját könyvében Németh pokoli szenvedésről ír, miután börtönévei alatt mind az őrök, mind a rabok sokat bántották. Végül 1999-ben szabadult először, majd kiderült: egy adminisztrációs hiba miatt még vissza kellett mennie a börtönbe.

Azóta Németh kiszabadult, éveket élt hajléktalanként, legutóbb pedig azzal került a hírekbe, hogy a fiatal élettársától született egyik gyerekét bántalmazás gyanúja miatt védelembe vette a gyámhatóság.

Magyarországon, mielőtt kiengedik az elítélteket, egy előkészítő csoportban kell részt venniük, ekkor máshová helyezik át őket, ahol lazább a felügyelet is, főzhetnek magukra, többször kiviszik őket a szabad életbe, akár a Tescóba is, adott esetben pedig rövidebb időtartamú eltávot is kaphatnak – mondta Nagy László Tibor.

Mészáros Mercedes ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy noha mindenki szabadulni szeretne, arra a fenti program nem elegendő, hogy felkészítse őket a való életre. Ez főleg azoknál lenne fontos, akiknek a büntetése több mint öt év. A büntetés-végrehajtás ezt nem tudja megadni, egyrészt mert más a feladata, másrészt, mert nincs is rá kapacitása – mondta a szakértő.

Akiket – mint Benét – feltételesen engednek szabadlábra, szabadulásuk után a bv.-bíró döntése alapján pártfogói felügyeletet kaphatnak. A párfogónak két fő feladata van: vizsgálni, hogy az elkövető a számára előírt magatartási szabályokat betartja-e – ha nem, akkor visszakerülhet a börtönbe –, a másik pedig segítséget nyújtani.

A bv.-bírók legnehezebb döntése annak a megítélése, hogy nem lesz-e abból problémája a társadalomnak, ha valakit kiengednek, ugyanis bármennyi kockázatelemzést is végeznek, biztosan sohasem lehet tudni, hogy az elítélt megsérti-e a magatartási előírásokat, vagy visszaesik-e, ami életfogytig tartó szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátás esetén nagyon ritka, bár pontos adatok nincsenek erről – mondta Nagy László Tibor.



Azért ritka a visszaesés, mert aki ilyen hosszú időt tölt a börtönben, az valószínűleg valami komolyabb, szervezettséget igénylő bűncselekményt követett el, amihez szabadulásakor valószínűleg már túl öreg, és az ehhez szükséges kapcsolatokat is nehéz újraépíteni – magyarázta Mészáros Mercedes. Emellett az idővel alacsonyabb is lesz az emberekben az agresszivitási szint. Kisebb lopásokat vagy hasonlóakat pedig azért nem követnek el, mert nem illene bele a „gengszter imidzsükbe”.

Visszaesni inkább azok szoktak, akikre rövidebb szabadságvesztést, 1–4 évet róttak ki, akik „ki-be járnak”, ők ugyanis azt mérlegelik, hogy melyik az a bűncselekmény, amiért még akkora büntetést kaphatnak, hogy még megérje kockáztatni – mondta a Váltó-sáv Alapítvány szakmai vezetője.

A kritikák ellenére a kiengedésük viszont azért is szükséges, mert a büntetés-végrehajtási intézmények nem válhatnak „aggok házává”, nem a szociális vagy egészségügyi ellátás a funkciójuk – mondta Nagy László Tibor. „Bízzunk benne, hogy megállják a helyüket, a legfontosabb, hogy ne kövessenek el újabb bűncselekményt. Hogy miként tengetik az életüket, az már az ő problémájuk.”


Ki az a Bene László?

Nem tartja magát sorozatgyilkosnak, pedig négy ember meggyilkolása miatt ítélték el 1996-ban Bene Lászlót. A 64 éves bűnöző a 80-as években ismerkedett meg gengsztertársával, Donászi Lászlóval a szegedi Csillagban.

Bene különös visszaesőként hat évet kapott autólopásért (jármű önkényes elvétele), míg Donászi a katonaságtól lépett le, hogy szolgálati fegyverével kiraboljon egy OTP-fiókot.

A páros már a börtönben elhatározta, hogy szabadulásuk után „komolyabb dolgokba” kezdenek, így nekiálltak kirabolni a hazai dohánylerakatokat. A milliós zsákmányt (a rendszerváltás évében járunk) Bene élettársának trafikjában passzolták el.

Mivel ez a módszer körülményesebb volt, kitalálták, hogy áru helyett egyből pénzt lopnak. A Győri Vízmű alkalmazottainak fizetését szemelték ki. Ide már komoly tervezés után mentek, lopott kocsival és fegyverrel. Mindkét pénzkísérőt lelőtték, egyikük – egy szabadnapos rendőr, Ősz Zsigmond – belehalt a brutális támadásba.

1992-ben a Budai Skála pénzszállítóira csaptak le, kocsival tolattak a taxi elé, amelyben egy beugró egyetemista, Sádt Győző vitte az áruház pénzét. A bűnözők egyből lőttek, a fiatal pénzkísérő meghalt, a taxisofőr megsérült, Bene és Donászi pedig a nagy rohanásban egy üres pénzeszsákot vitt magával.

Ugyanebben az évben ősszel a két gyilkos lőgyakorlatot tartott Bene Székesfehérvár melletti tanyájának közelében, a sárszentmihályi erdőben. Egy nagyobb társaság is arrafelé járt, két vadász vezetésével elindultak felderíteni, ki lövöldözik a szezonon kívül. Benéék mindkét vadászt, Izsó Lászlót és a fiatal Tóth Tamást is megölték. Erről a bűncselekményről és az egyik áldozat édesapjáról ebben a cikkünkben olvashat részletesebben.

Végül ez a bűncselekmény vezette nyomra a rendőröket, akik rájöttek, hogy a helyszín köthető az elkövetőkhöz, így bukkantak a közelben élő Benére, majd fogták el a halálos párost, melynek egyik tagja, Donászi Aladár 2001-ben öngyilkos lett a sopronkőhidai börtönben.


Az RTL Klub két évvel ezelőtti riportja