Híd a reménybe

-

Néhány éve összeálltak a legmenőbb újkori magyar vállalatok, egykori botladozó startupok közül a Prezi, a Ustream és a LogMeIn vezetői azért, hogy egy olyan vállalkozói közösséget hozzanak létre Magyarországon, amely lerúgja a nekünk-úgysem-megy attitűdöt magáról és az országról. Ez a Bridge Budapest. Az egyesület vezetőjével, Pistyur Veronikával beszélgettünk.


“Ez egy olyan közösség, amelynek tagjait a saját történetük hitelesíti. Ehhez hasonló kezdeményezést nem nagyon találhatunk Európában” - kezdi Veronika. Van benne azért igazság. Az egyesületet az a néhány magyar csoda alkotja, amely elképesztő hittel és kitartással kilépett a világpiacra és azóta sikert sikerre halmoz. Ugyanakkor mintha az ő példáik nemhogy nem inspirálják, de egyenesen hidegen hagyják a magyar piac többi szereplőjét. Elsőre áthidalhatatlannak tűnő szakadék tátong közöttük és a többiek között. Ezt a távolságot próbálják ő együtt legyűrni.

De a vállalkozói közösségekre visszatérve: “kamarák persze vannak, de azok vagy törvényi szabályozás következtében jönnek létre, vagy lobbitevékenység miatt, de nem azért, hogy inspirálják a többieket és erősítsék a vállalkozói szektort. Általában inkább dedikált lobbiszervezetekként működnek. Az ilyen különböző vállalkozói szövetségeken belül mindenféle vállalkozó tömörül, akiknek amúgy nem ugyanazok az érdekeik”. A Bridge Budapest vezetője szerint az egyesületük vállalataiban közös az, hogy mind Magyarországról indultak, mind a globális piacot tekintik célcsoportnak és értelmezhető sikereket értek el. “Amikor összeálltak, akkor az aktuális kreatív, innovatív cégek közül őket tekintették a legsikeresebbnek. Bővül persze a kör, de nem egészen úgy, hogy egyre több tagja lesz az egyesületnek.”

Nagyjából 3,5 éve tehát összejöttek a Ustream, a Prezi és a LogMeIn azért, hogy elkezdjenek közösen gondolkodni arról, hogyan tudják kis túlzással megváltani a világot. Azt már addig is sokan tudták róluk, hogy léteznek, de valójában egy eléggé elszigetelt üzleti környezetben élték a mindennapjaikat. Valójában semmiféle átjárás nem volt az ő világuk és a külső környezet között. “Látnunk kellett, hogy a startup ökoszisztéma így nem nagyon fog bővülni, nem lesz több innovatív, fiatal cég - ez pedig egy ország állóképességének a záloga” - mondja Veronika hozzátéve, hogy ha ez nem bővül “az nem egy jó irány”.

Miközben rövidülnek a cégélet ciklusok. Vagyis, ha ma alapítunk egy céget, akkor az sokkal rövidebb idő alatt futhat be világsikert. Régen 60 évre volt szükség, ma ehhez elég 18 év. Vagyis a világtrendek is azt a lehetőséget biztosítják, hogy ez bárki számára - aki használja a technológiát és a globális piacot - adottság legyen.

A baj az, hogy “itthon viszont nem gondolkodnak erről, nincs bent a fejekben a globális szemlélet. Nincs meg az a szándék, hogy olyan dolgokat hozzanak létre, ami fontos a világban. Körbevesz minket egy csomó negatív attitűd, mint általában a társadalomban. Úgysem lesz belőle semmi, úgyis minek - ez a nyafogás megy álló nap. Pedig, ha van egy jó ötletünk és sokat dolgozunk rajta, akkor tulajdonképpen bármi felépíthető bárki számára. Ez nem valami varázslat”

A Bridge Budapest tehát hitet szeretne adni a világnak. “Ez nem arról szól, hogy hány startup fut be, hanem arról, hogy tudással is lehet érvényesülni Magyarországon.” És lássuk be: van min változtatni. Egy 2013-as kutatás szerint 10-ből 9 fiatal úgy gondolja, hogy csak kapcsolatrendszerrel működhet valami, anélkül nem lehet befutni és ezért egyáltalán nem is opció az, hogy valamibe belekezdjen.

Holott nem csak akkor lesz eredménye a kemény munkának, hogyha megvannak a kapcsolataink. “A globális piac és technológia ugyanis mindenkinek megadja a lehetőséget. Nem csak az számít, hogy mindenki vállalkozó legyen. Az is számít, hogy meglegyen az önmagába vetett hite. Hogy képes rá.” Vagyis olyan önbizalomra van szükség, amely a tudásra és a teljesítményre épít.

“Mi abban tudunk segíteni, hogy a lehető legtöbb embernek megmutatunk egy másféle vállalkozói környezetet és kultúrát” - magyarázza Veronika. Hogy hogyan? Például egy ösztöndíj program keretében. “Elvisszük őket a világ minden tájára azokba az irodákba, ahol magyarok építik a világsikert. Ott aztán életre szóló élményt szerezhetnek arról, hogy ez mit is jelent. Blogokban, videókban, személyes találkozókon, baráti beszélgetésekben terjesztik ennek hírét és ezáltal hitelesítik a folyamatokat. Vagyis valódi nagykövetekké válnak.

“Azt is a kör bővülésének tekintjük, hogy egyre többen elkezdenek hinni abban, hogy van értelme a teljesítménynek és a tudásnak”. A Bridge Budapest ösztöndíj programja is változott időközben. Ma már abban segítenek, hogy 8 startup és 8 ösztöndíjas egymásra találhasson. Kiválasztanak 8 ígéretes tehetséget, akik részt vesznek egy-egy nagy üzleti hatású feladat megoldásában. “Segítünk abban, hogy startupok és tehetségek együtt léphessenek tovább”.

Volt például olyan, aki a Bridge Budapestnek köszönhetően került Bostonba, ahol egy vállalatnál Head of Design pozícióba került. A célja az volt ezzel a jól csengő pozícióval, hogy megteremtse az anyagi biztonságát annak, hogy megvalósíthassa a saját startupját is. “Most pedig már ezt építi, méghozzá itthon, Magyarországon”.

“Mi nem inkubátor, hanem katalizátor vagyunk, az egyesületünkre pedig az attitűd-lobbi a legjobb kifejezés, hiszen azzal foglalkozunk, hogy megváltoztassuk az általános attitűdöt, hogy minél szélesebb réteget tegyünk képessé arra, hogy befogadják ezeket a gondolatokat”. Szépen apránként, de hosszútávon így változhat az üzleti környezet. Kétségtelen: a széllel szemben kell haladni.

Ráadásul teszik ezt független szervezetként, a saját adományaikból. Nincs uniós pénz, nincs állami támogatás és nincsenek kötöttségek sem. “Ezzel a felszabadultsággal tudjuk tenni biztosan azt, amit jónak gondolunk”. Megpróbálják láthatóvá tenni azokat, akik hisznek abba, hogy Magyarországról is lehetséges nagyot lépni. “És ma már egyáltalán nincsenek kevesen. Ők lehetnek ennek az attitűd-formáló folyamatnak a katalizátorai”.

A Bridge Budapestnél ráadásul még mérik is, hogy változik-e valami, szisztematikusan kutatják a társadalom működését. Létrehoztak egy vállalkozói mentalitás modellt. Ez egy index formájában méri, hogy “mi a helyzet az országban”. Ez alapján látszik az is, hogy a huszonévesek között néhány éve 91 százalék volt a passzív réteg, akik lemondón, cinikusan vélekednek a magyarországi lehetőségekről. Ma ez a réteg csupán 56 százalék, ami “hatalmas változás!”

Egyszerűen fogalmazva ez azt jelenti, hogy a magyar fiatalok is elkezdtek hinni a világsikerben. Ma már egyre többen ismerik a lehetőségeiket, vagy legalább megvan a szándékuk arra, hogy az ilyen sikersztorik közelében legyenek. Ez nem jelenti azt, hogy lassan elérjük azt, hogy mindenki vállalkozni akar. Mindössze “tettünk egy lépést, hogy egyáltalán értelmeződjön sokak számára az, hogy előttük is ott a lehetőség”.