Hiába éltek, már halottak voltak

Forrás: AFP

-

Gideon Greif a Sonderkommando legfontosabb kutatója, akinek munkájából sokat merített a Saul fia. Utóbbi sikere kellett ahhoz, hogy húsz év késéssel magyarul is megjelenjen a Könnyek nélkül sírtunk című alapmű. Greif különítményes túlélőkkel interjúzott, és a kegyetlenségek pontos leírását várta el az alanyaitól. Megrázóbb élmény, mint a Saul fia.


A Saul fia elején röviden összefoglalják, hogy mi volt a Sonderkommando. Egy olyan, többségében zsidókból álló speciális egység, amelynek az volt a feladata, hogy fogadja a koncentrációs táborba érkező embereket, levetkőztesse, és a gázkamrába terelje őket. A filmbeli Saul is a Különleges Egység tagja volt.

A Sonderkommando története sokáig a holokauszt kevésbé kutatott területének számított, mert ezt a szolgálatot nagyon kevesen élték túl. És a túlélők sem szívesen beszéltek a múltról, mert vagy őrültnek nézték őket, vagy ellenségesek voltak velük szemben. Ők voltak a nácik embertelen gépezetének utolsó szemtanúi.

A téma egyik nagy kutatója az izraeli történész, Gideon Greif, akinek hamarosan magyarul megjelenő, Könnyek nélkül sírtunk című könyvében egykori sonderkommandósokkal olvashatók hosszú interjúk. Greif könyve 1995-ben jelent meg németül, és a Saul fia egyik legfontosabb forrásanyaga volt. Nemes Jeles László a forgatás előtt találkozott a szerzővel; Röhrig Géza már úgy ment a meghallgatásra, hogy olvasta a könyvet. Ha megnézzük a filmet és elolvassuk a könyvet, akkor azt is látjuk, hogy a díszletek vagy a történetszálak mennyit merítettek a szemtanúk elbeszéléséből.

Ahogy a filmben is fontos narratíva, a könyvben is visszatérő elem a Sonderkommando lázadásának története. Többet tudhatunk meg a fegyvergyárban dolgozó nőkről, és sokkal aprólékosabban olvashatunk arról a káoszról, amit a filmben látvánnyal és hanggal mutattak be.



Áldozatok, vagy a gépezet részei?

A sonderesek elfogadták, hogy nem jutnak ki élve, ezért csak egyet tehettek, dokumentálták a történteket. Naplót írtak vagy egyszerűen feljegyezték a napi transzportok számait. Ezeket a dokumentumokat titokban írták, és el is ásták őket, csak a háború vége után kerültek elő – később az „auschwitzi tekercsek” nevet kapták. Ezekből már a háború után kiadtak szemelvényeket, és később többször is megjelentették ezeket összefoglalva. Ha a Slate kapcsolódó cikkére kattintunk, megtekinthetjük az eredeti dokumentumokat is.

A Sonderkommando történetéről azonban nem csak ezekből tudhatunk. Közvetlenül a háború után több volt különítményes is tanúskodott a nácik ellen indított perekben, illetve több túlélő emlékirataiban vagy Auschwitzról írt regényeiben is feltűnik a Sonderkommando; közülük kiemelkedik a lengyel Tadeusz Borowski Kővilág című kötete (ennek alapján készült a Tájkép csata után, Andrzej Wajda világhírű filmje). Ilyen a nagyváradi Nyiszli Miklós könyve, a Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban. Ez először a hatvanas években, Romániában jelent meg, de 2004-ben és 2013-ban a Magvető is kiadta. Nyiszli karaktere amúgy a Saul fiában is feltűnik, ő Miklós, az orvos.

Nyiszli ugyan a nürnbergi perben tanúskodott, de később, az 1961-es Eichmann-perben már egyáltalán nem került szóba a Sonderkommando, egyetlen tag sem jelent meg a tanúk padján. A különítményes túlélők évtizedekig tartó mély hallgatásba burkolóztak. Sokuknak még a családja sem hitte el, hogy tényleg megtörtént mindaz, amit elmeséltek nekik, a közvélemény pedig inkább úgy tekintett rájuk, mint a náci megsemmisítő gépezet részeire, nem valódi áldozatokra, többek között az Auschwitz-túlélő olasz író, Primo Levi is bírálta őket.


Gideon Greif


Kíméletlen részletesség

A nyolcvanas évekre azonban egyre tisztább kép alakult ki a holokausztról és Auschwitz működéséről. Claude Lanzmann 1985-ben bemutatott dokumentumfilmjében, a Shoah-ban már szerepelt egy interjú egy Filip Müller nevű egykori kommandóssal. Egyre több kutató fordult a téma felé. Ilyen volt Gideon Greif is, aki több mint egy évtizedet töltött a Sonderkommando túlélőinek felkutatásával. Ezek eredményeit több formában (különböző publikációk, rádióműsorok, dokumentumfilmek) bemutatta, de legfontosabb és legismertebb munkája, a magyarul most megjelenő Könnyek nélkül sírtunk. (Az izraeli kiadást 2005-ben követte az angol fordítás.)

Greif a könyvben bemutatja a Sonderkommando működését, részleteket közöl az „auschwitzi tekercsekből” és más visszaemlékezésekből, de központi anyaga hét interjú, amelyben nyolc egykori taggal – köztük egy testvérpárral – beszélget Auschwitzról. Van köztük lengyel születésű és fehérorosz, illetve több görög is. Ők azért is érdekesek, mert a szerző korábban is nagy figyelmet szentelt a görög zsidóság sorsának, mert a Saul fiában is szerepel görög karakter; és a görög zsidóság is sokáig ugyanúgy kevéssé kutatott téma volt, mint a Különleges Egység.

A könyv értelemszerűen sokkal mélyebbre hatol, mint a Saul fia. Nemcsak azért, mert interjúról interjúra kíméletlen részletességgel olvasunk ugyanazokról a munkafolyamatokról, hanem azért is, mert ezek a részletek mindent feltárnak. Greif a könyv nagy részében a kegyetlenségek pontos leírását várja el az alanyaitól. Hogyan kellett kiásni a korábban elásott csontokat, majd porrá őrölni azokat, illetve hogyan kellett a testeket elégetni, és így tovább – egészen az utolsó interjúig, amelynek főszereplője Leon Cohen, a krematórium egykori „fogásza”.


Erdély Mátyás operatőr és Röhrig Géza a Saul fia forgatásán


A poklok pokla

Gideon Greif könyve már korábban is a Sonderkommando kutatásának egyik kiemelkedő anyaga volt, szerzője pedig egy holokauszt egy kevésbé ismert területének elismert kutatója. A Saul fia példátlan diadalmenetének természetes velejárója, hogy több kapcsolódó kiadvány is piacra kerül: a Könnyek nélkül sírtunk is Nemes Jeles filmjének Oscar-díja miatt válik most a magyar olvasó számára hozzáférhetővé és népszerűsíthetővé, ld. Röhrig Gézát a címlapon.

Ha nem láttuk a filmet, vagy nem tudtunk a Sonderkommandóról, ebből a könyvből akkor is nyilvánvalóvá válik, hogy ezek az emberek a poklok poklát élték át. Ha ellenálltak, lelőtték őket, de előbb-utóbb így is a halál várt rájuk. A nácik embertelen gépezetének az utolsó előtti végrehajtói voltak (hisz a gázt nem ők dobták be), ám hiába éltek, már rég halottak voltak.


Gideon Greif: Könnyek nélkül sírtunk (fordító: Szántó Judit), Európa Könyvkiadó, 2016, 600 oldal, 3990 Ft.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon is!