Hét pillanat, amikor közelebb volt a harmadik világháború

Forrás: AFP

-

Ha egy NATO-tagország lelő egy orosz gépet, az nem sok jót jelent, nem véletlen, hogy azonnal új lendületet kaptak a világháborús veszélyt pedzegető elemzések. Pedig ennél feszültebb pillanatokat is megúszott már a világ. Összeszedtük az eseteket, amikor tényleg csak perceken, illetve néhány megfontolt döntésen múlt az atomháború.


01

túlhevült telefonközpont

1961. november 14-én minden összeköttetés megszakadt az amerikai légierő parancsnoksága és a légvédelmi rendszer között. A légierő nem tudott kommunikálni a három, ballisztikusrakéta-támadásra figyelmeztető helyszínnel, Grönlanddal, Alaszkával és Angliával.

Ez a protokoll szerint azt jelentette, hogy ellenséges támadás érte a rendszert, vagy az összes rendszer egyidejűleg romlott el. Minden bázist riadóztattak, és már beindították a nehézbombázók motorját. Végül egy levegőben lévő B-52-essel tudtak beszélni a grönlandi támaszpont, Thule közelében, amelynek a pilótája jelezte, hogy nincs támadás alatt Amerika. Utólag kiderült, hogy a hibát az okozta, hogy minden telefon és távíróvonal egy coloradói központon megy át, és ott melegedett túl egy alkatrész.


02

Minden napra egy kis rettegés

A kubai rakétaválságban nem is egy olyan eset volt, ami önmagában is kirobbanthatott volna egy atomháborút. 1962 októberében a szovjetek rakétatámaszpontot építettek ki Kubában, ami óriási feszültséget okozott Amerikával. 24-én felrobbant az űrben egy orosz műhold, amit az amerikaiak egy darabig ballisztikusrakéta-támadásnak hittek. Másnap egy medve csinált kis híján nagy bajt Wisconsin államban: az állat egy amerikai bázis kerítésén mászott át, az őr szabotőrnek hitte, és azonnal felszálltak az F106-os, atomfegyvert cipelő vadászgépek.


26-án aztán Amerika bejelentés nélkül végzett tesztkilövést egy Titan rakétával, Floridából. 27-e sem telt el feszültség nélkül, egy U2 amerikai kémrepülőt lelőttek Kuba fölött, egy másikat majdnem elfogtak Szibériában, utóbbit amerikai gépek mentették át Alaszkába. 28-án pedig egy nukleáris torpedóval felszerelt szovjet tengeralattjárót fedezett fel az amerikai hadsereg, majd amikor a felszínre kényszerítették, a napok óta információhiányban hajózó legénység nem tudta, háború van-e, és csak egy Arhipov nevű parancsnok vétóján múlt, hogy nem született egyhangú megegyezés a rakéta kilövéséről.


03

Fújás a telefonba = Háború

Oleg Penkovszkij orosz ezredes kettős - vagy inkább hármas - ügynökként az orosz munkahelye mellett a CIA-nak és a brit hírszerzésnek, az MI6-nek is dolgozott, nagy szerepe volt a kubai rakétaválság elsimításában. Az egyezményes jel szerint, ha tudomást szerez arról, hogy az oroszok megtámadják a Nyugatot, fel kell hívnia egy-egy telefonszámot, amelyek a CIA-nál és az MI6-nál csörögnek ki, és bele kell fújnia a kagylóba. Aztán a szokásos találkahelyen elárulni a részletes információt. Hogy pontosan mi a kód – egy alkalommal kell háromszor belefújnia a kagylóba, vagy pontosan egy perc eltéréssel kétszer kell telefonálnia mindegyik helyre, és mindkétszer egyet fújni –, arról eltérnek a beszámolók.


Mindenesetre 1962. november 2-án, a kubai válság után a CIA-nál és az MI6-nál is csörgött a telefon, és valaki belefújt a kagylóba. A britek, egy megérzésre hallgatva, nem reagáltak. A CIA viszont úgy döntött, egy emberét elküldi a találkahelyre, hogy további információt szerezzen. Az odaérkező ügynököt azonnal letartóztatta a KGB. Mint kiderült, Penkovszkij akkor már lebukott, a jelzés csak csapda volt. A mai napig nem tudni, pontosan mi történt, vélhetően Penkovszkij az elfogása után, amikor már tudta, hogy ki fogják végezni, elárulta a KGB-nek a kódot, de azt nem, hogy mit jelent. Talán azt remélte, hogy egy atomháborúval magával ránthatja az országot, amire annyira dühös volt.


04

Éppen hívta volna az elnököt

Jimmy Carter amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadóját, Brzezinskit éjjel háromkor ébresztették fel 1979 novemberében azzal, hogy a NORAD légvédelmi rendszer jelzése alapján 250 szovjet rakétát lőttek ki Amerika felé. Aztán jött az újabb hír, hogy 2200 újabb rakéta közeledik. A NORAD-központban pánik tört ki, Brzezinski pedig éppen az elnököt hívta volna, amikor jött a harmadik hívás, hogy más rendszerek nem jeleznek rakétákat. Kiderült, hogy hamis riasztásról van szó, valaki tévedésből hadgyakorlatot táplált be a számítógépekbe.


Következő év májusban, majd júniusban kétszer is újra tévedett a rendszer. Akkor egy csip hibásodott meg és küldött hamis riasztásokat a légierő néhány központjába, hogy Amerika atomtámadás alatt áll.


05

Aki megmentette a világot

1983. szeptember 27-e éjjelén riasztás érkezett a szovjet műholdmegfigyelő parancsnokságra: egy felderítő műhold egy amerikai interkontinentális rakéta indítását jelezte. A szolgálatot vezető Sztanyiszlav Petrov főhadnagy a protokollal szembemenve úgy döntött, egyelőre nem reagál a jelzésre. Eszébe jutott ugyanis, hogy azt tanították neki: egy amerikai csapás lehengerlő lenne, nem tűnt logikusnak, hogy egyetlen rakétát indítanak csak. Nem sokkal később azonban további négy rakéta indításáról jött jelzés. 


A szovjet tisztek ekkor ellenőrző teszteket csináltak, hogy eldöntsék, indítanak-e azonnali ellen-atomcsapást. Petrov azonban úgy gondolkodott, hogy az öt rakéta is kevésnek tűnik, a szovjet védelmi rendszer még új, nem feltétlenül megbízható, és a földi radar sem jelzett. A parancsára végül nem léptek, és a szovjet vezetést sem értesítették. A képernyőkről egyszer csak eltűnt a riasztás. Kiderült, hogy egy villámcsapás és a napfény visszatükröződése tréfálta meg az Amerika felett dolgozó kémműholdjukat. Petrovot akkor nem büntették meg, és nem is léptették elő, ő viszont egy év múlva családi okok miatt leszerelt. A jelenleg nyugdíjasként élő férfi Nyugaton több kitüntetést is kapott a rendszerváltás után, dokumentumfilm is készült róla Az ember, aki megmentette a világot címmel.



06

Gyakorlat? Jó trükk!

1983 novemberében belgiumi központú, tíznapos hadgyakorlatot tartott a NATO, nem is akármilyent. Azt szimulálták, hogy konfliktus robban ki, amely úgynevezett DEFCON 1-ná, azaz az amerikai hadsereg legmagasabb készültségi szintjévé, majd nukleáris csapássá fajul. Addig soha nem látott elemeket is tartalmazott a gyakorlat, például kódolt kommunikációt, rádiócsendet és kormányfői részvételt.


A szovjetek azonban, mindezt látva úgy kezelték a helyzetet, hogy a Nyugat ezzel akarja elrejteni a felkészülését a valódi csapásmérésre. Természetesen rögtön készenlétbe helyezték a nukleáris arzenált és a légierőt. A szovjet készülődés aztán a NATO-hadgyakorlat befejeztével abbamaradt.


07

A norvég incidens

1995. január 25-én az orosz radarok rakétát észleltek a Spitzbergák közelében. A gyors számítások szerint egy amerikai tengeralattjáróról kilőtt Trident lehet, és a sebessége alapján öt percen belül eléri Moszkvát, jött a vészjelzés. Értesítették az orosz elnököt, a védelmi minisztert és a vezérkari főnököt. A parancsnoki központ harci módba állt át, Borisz Jelcin pedig magához vette a nukleáris indítóbőröndöt, hogy döntsön, válaszcsapást indít-e Amerika ellen. Öt percen belül újabb jelzés jött, mégpedig arról, hogy a rakéta Oroszország területén kívül fog becsapódni. 

A rakéta, mint kiderült, egy norvég tudományos méréshez kellett, és a kilövéséről a norvégok napokkal előtte 35 országot értesítettek, köztük Oroszországot is. A védelmi minisztérium tudomásul is vette azt, de az információ nem jutott el a megfelelő emberekhez.