Hét menet után az alfahímek is sírva búcsúznak

Forrás: UIP

-

A Halálos iramban 7 az előző részeknél drágább, látványosabb és hosszabb film, de nem emiatt érdekes. Hanem azért, mert az egyik főszereplő halála hirtelen tragikus súlyt és személyességet adott a sorozatnak, Vin Dieselt és társait pedig egy pillanatra végre igazi embereknek látjuk.


Teljesen jogos kérdés, hogy van-e értelme egy filmsorozat hetedik részéről írni, ha az nem a Star Wars. Láttunk már hat Halálos iramban-filmet, mégis, miben lehetne más a hetedik? Az nyilvánvalóan csak a célközönség, a sportautók és fehérneműmodellek iránt fokozott érdeklődést tanúsító kamaszfiúk és felnőni képtelen fiatal férfiak számára bír jelentőséggel, hogy most még több, nagyon ritka és nagyon gyors autót törnek ripityára a kaszkadőrök.

Az akciófilm-fanatikusok pedig így is, úgy is kíváncsiak lesznek arra, ahogy repülőből hajtanak ki autóval, hogy aztán a Kaukázus szerpentinjeiről szorítsák le egymást a szakadékba, vagy – szintén a keleti nyitás jegyében – Abu Dhabi felhőkarcolói között ugratnak át egy kocsival, ami 390-nel tud menni. Impozáns teljesítmény, de még ez is kevés ahhoz, hogy érdemes legyen foglalkozni a franchise legutóbbi darabjával.


Dwayne Johnson a Halálos iramban 7-ben


De van két dolog, ami miatt bárki számára érdekes lehet a Halálos iramban 7. Az egyik az, hogy a film forgatása közben autóbalesetben meghalt Paul Walker, aki Vin Diesel mellett a sorozat másik főszereplője volt. Ez tragikus és váratlan súlyt kölcsönöz az egyébként tét nélküli, agyatlan száguldozásnak, ami ennek a franchise-nak a lényege. Az is figyelemreméltó vonása a szériának, hogy négy rész után meglepő módon meg tudott újulni. Az Ötödik sebesség alcímet viselő darabbal a gyártó stúdió átpozicionálta a Halálos irambant, azóta sokkal több pénzt szánnak rá (az új rész 250 millió dollárból készült), és egyre inkább a James Bond- vagy Mission: Impossible-filmek babérjaira törnek.


Paul Walker a filmben


Vagyis a Diesel által játszott Dominic Torettónak és csapatának már rég nem illegális utcai versenyeken kell vitézkedniük, hanem minimum meg kell menteniük Amerikát, ezúttal például vissza kell szerezniük a terroristáktól egy globális, valós idejű megfigyelésre alkalmas hackerprogramot. Eközben körbeutazzák a világot, sorjáznak a tufa hip-hopra vágott egzotikus tájképek, a sok fényesen csillogó autó már nem csak a Los Angeles-i aszfaltot szántja fel, hanem Azerbajdzsántól Tokión át a Perzsa-öböl partvidékéig eregetik a szén-monoxidot.


Nathalie Emmanuel


Sejthető, hogy az intelligens történetszövésre kevesebb energia jut, és valóban: az egész hacker-szál csak arra jó, hogy a tesztoszteron-túltengésben szenvedő férfifigurák mellé be lehessen állítani még egy bombanőt (a Trónok harcából ismerős Nathalie Emmanuelt), mert a főgonosz (a rutinból keménykedő Jason Statham) megtalálásához semmi szükség a szoftverre, jön ő magától is, hogy bosszút álljon az előző epizódban lekapcsolt öccséért.

Ráadásul a kontinenseken átívelő akciózás meglehetősen fárasztóvá is teszi a filmet. A kombinációs logika mentén szerveződő cselekmény – vagyis, hogy lehetőleg mindenki mindenkivel verekedjen és versenyezzen – annál hosszabbra nyúlik, minél nagyobb a szereplőgárda, és bizony hét rész alatt már olyan népessé vált Dom Toretto családja, hogy 137 perc alatt nem ússzuk meg ezt a menetet. Viszont a beleölt pénzmennyiség tagadhatatlanul meglátszik a filmen, ami így a korábbi részeknél tényleg látványosabb és nagyszabásúbb.


Vin Diesel és Jason Statham


A kortárs horror hercegeként ünnepelt, akciófilmet először rendező James Wan (a Fűrész-franchise atyja) megbízható profizmussal vezényli le a produkciót, és a végeredmény még mindig visszafogottabb, mint a szuperhős-adaptációk vagy a Transformers-mozik. A lehető legszélesebb közönség szórakoztatását célzó, együgyű, de technikailag kifogástalan és előremutató hollywoodi filmek mezőnyében a Halálos iramban 7 előkelő helyet érdemel – valószínűleg emiatt érzi úgy Vin Diesel, kissé talán elfogultan, hogy jár nekik az Oscar-díj.


Vin Diesel


Ami viszont valóban kiemeli a hetedik részt a sorozatból, sőt, kis túlzással önmagában is különleges filmmé avatja, az a Paul Walkertől vett búcsú gesztusa. Nem is emlékszem rá, láttam-e valaha ilyen direkt, és éppen emiatt megható mozgóképes nekrológot, ugyanis az alkotók nem érik be a stáblista előtti dedikációval. Amikor az utolsó jelenetben Dom elválik a barátjától, akkor egy ponton túl már nem a karakter, hanem maga Vin Diesel beszél Walkerről, anélkül, hogy kilépne a történet keretei közül.

Persze, szentimentális és hatásvadász, de ritka és emlékezetes pillanat, olyasmi, amire egyáltalán nem számítana az ember egy Halálos iramban-jellegű szórakoztatóipari gépezettől. Most először érezhető, hogy Dom szövege a család szentségéről nem csak a forgatókönyv kötelező eleme, hanem személyes vallomás. Ki hitte volna: a rajzfilmekbe illő akciók, luxusverdák és műmájer pózok mögött igazi emberek vannak.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon is!