Házastársak a zöld pokolban

Fotó: Főnix Motorsport/Gabor Muranyi

-

Walter Csaba idén tavasszal történelmet írt azzal, hogy első magyarként megnyerte kategóriáját a nürburgringi 24 óráson. A magyar autóversenyző különösen kedveli a hosszú távú versenyeket, volt már, hogy feleségével egy csapatban ért célba a Nordschleifén.


A hosszú távú autóversenyek közül a nürburgringi 24 órást csak Le Mans előzi meg a rangsorban: szinte minden pilóta álmodik arról, hogy egyszer elindul az egynapos versenyen a Nordschleifén. Walter Csabának nemcsak rajthoz állnia sikerült, hanem első magyarként nyernie is. Mondhatni, hogy a siker várható volt, hiszen a magyar versenyző 2006 óta minden évben ment a legendás pályán, 2008-ban pedig elkezdte szereplését a 24 órás versenyeken. Idén tehát már hetedszer vágott neki a futamnak, és a hetes szám győzelmet hozott neki: a rent2Drive Racing tagjaként, három német pilótával vezette felváltva a kupás Porsche GT3-at, mellyel végül megnyerték az SP6-os géposztályt.



Csaba azt mondja, a tudás mellett itt különösen nagy szerepe van a mázli faktornak. „Az autósporthoz mindenképp kell szerencse, a Nürburgringen pedig végképp. Egy 25 kilométeres pályáról van szó, ami 170 kanyarból áll. Nincs bukótér, csak a kétméteres fűsáv öleli körbe az aszfaltot, aztán már rögtön ott is van a szalagkorlát.


Nulla a lehetőség a korrigálásra, aki itt hibázik, az ki is esik.

Óriási megterhelésnek van kitéve mind az autó, mind a pilóta; elég, ha csak arra gondolunk, hogy minden egyes körben nagyjából húszféle versenyhelyzettel kell megküzdenünk. Annyifajta szituáció adódhat, hogy lehetetlen egy pillanatra is kiesni a koncentrációból.”



A különleges adottságok mellett idén a rendkívüli időjárás is megleckéztette a 157 induló autó vezetőjét. A verseny kezdetekor soha nem látott jégvihar zúdult a pálya egyik részére, az autók egy része egyszerűen megállt a pálya közepén, mert nem tudtak továbbhaladni. A magyar versenyző Porschéja azonban megúszta az óriási zivatart, köszönhetően Walterné Dancsó Adriennek, Csaba feleségének, aki a boxfalon figyelte az eseményeket, és rádión figyelmeztette férjét a bajra.

„Az élőképen és a livetimingon is láttam, hogy sorra esnek ki az autók a pálya távolabbi részén, akkor nálunk még nem esett. Csabi nem sokkal korábban ment át a célvonalon,


azonnal rászóltam, hogy jöjjön ki esőgumiért.

Feltettük az új abroncsokat, de addigra már megszakították a versenyt és visszaterelték a mezőnyt a boxutcába. Mire rendesen leszakadt az ég nálunk is, az autó már a boxban állt épen. Úgy tudom, a 157 autóból 66 jött vissza, a többiek kint rekedtek az ítéletidőben. Szóval ez is bizonyítja, amit Csabi mondott, hogy kell a szerencse, nem is kevés” – idézte fel a VS-nek Walterné Dancsó Adrienn.



A vihar elültével is maradt kihívás bőven. Csaba összesen 980 kilométert autózott, az éjszaka első fele pedig kifejezetten kritikus volt számára. „A jégeső és az újraindítás után még mindig esett az eső, és annyira bepárásodott a szélvédő belülről, hogy csak egy egészen kicsi helyen láttam ki. És közben minél közelebb mentem az előttem lévőhöz, annál kevesebbet láttam a felcsapódó vízpára miatt,


de előzni kellett, nem volt mese.

Az nagyon izgalmas rész volt, ugyanúgy, mint a hajnali etapom. Emlékszem, a pálya bizonyos részein sűrű köd képződött, voltak szakaszok, ahol 10-20 méterre csökkent a látótávolság. Az ilyen szituációk nem engedik, hogy lankadjon a figyelmem, az adrenalin végig dolgozik bennem, így a fáradtság csak később jön ki rajtam.”

Csaba az endurance versenyek között a nürburgringi 24 órást tartja a világ legnehezebbjének, ezért különösen nagy öröm számára, hogy sikerült megnyernie a kategóriáját. Tapasztalatai szerint a higgadtság a legfontosabb ahhoz, hogy valaki sikeres legyen a hosszú távú versenyeken, aztán jön a pályaismeret, és ami a Nordschleifén különösen fontos, hogy mindig csak a következő feladatra szabad koncentrálni, miközben figyelni kell arra, hogy végül célba is kell érni az autóval.



„Egy sprintversenyzőnek azzal kell foglalkoznia, hogyan hozza ki autójából a maximumot az adott távon, egy időmérőn, egy kör alatt. Ez megvan a hosszú távú versenyeken is, ugyanakkor nem lehet cél minden körön a leggyorsabbnak lenni, fontos a mérlegelés, hogy mit vállalunk be a célba érés érdekében. Bosszantó lehet, ha például a 23. óra végén azért áll meg az autó, mert a pilóta meggondolatlan volt. Nem véletlen, hogy az endurance az idősebb korosztályt vonzza inkább; az itt indulókban talán már több a higgadtság és az érettség.”

Két évvel ezelőtt is emlékezeteset futott Walter Csaba a Nürburgringen, az akkori 24 órás verseny azért marad felejthetetlen számára, mert felesége is a csapat tagjaként vitte az autót. Walterné Dancsó Adriennel régóta jól működő egységet alkotnak nemcsak a magánéletben, hanem a versenypályán is. Adrienn többször is segítette férjét, mielőtt kedvet kapott a zöld pokolban.



„Amikor 2009-ben a BMW Team Hungary, vagyis Csaba, Vida János, Wéber Gábor és Palik László első magyarként célba ért a 24 órás nürburgringi versenyen, az maga volt a csoda. Végig a rádiónál ültem, egyeztettem a németekkel, a fiúkkal együtt dolgoztam ki a taktikát, a sorrendet. Gyakoroltattam velük a pilótacserét, jeleztem, hogy mire figyeljenek, mikor pihenjenek. Legalább annyira éreztem a saját sikeremnek, mintha az autóban ültem volna. Felejthetetlen élmény volt! Akkor fogadtam meg, hogy minden tudásom és bátorságom összeszedem, és egyszer én is célba érek ezen a versenyen. Ezt az álmomat 2014-ben valóra is váltottam.”


Nem igényli a biztatást

Csaba és Adrienn hosszú évek óta dolgoznak együtt a különböző kupákban, bajnokságokban. Tizenhét éve alkotnak egy párt, eleinte együtt sportbíróskodtak, majd közösen építették fel autóversenyzői karrierjüket. 2008-ban mindketten bajnokok lettek: Csaba a 3500 köbcenti feletti géposztályban a Porschéval, Adrienn pedig egy Cserkuti Öcsi által épített Astrával az 1600 köbcenti alatti kategóriában. Csapatuk, a Főnix Motorsport pedig bajnok lett ugyanabban az évben. Adrienn azt mondja, férje nem igényli különösebben a biztatást, semmilyen szituációban sem. „Ha viszont az autóban ül, én pedig rádiózom, akkor szeret tudni mindenről. Igyekszem is figyelni, sőt,


taktikai döntéseket is felvállalok, ha szükséges.

Ez sokszor még nagyobb csapatoknál is probléma, nálunk szerencsére ez általában jól működik.

Az autósport itthoni helyzetéért mindketten aggódnak kicsit, mert egyre kevesebb a magyar versenyző. Azt mondják, országos bajnoki futamot szinte megoldhatatlan megszervezni, emellett már nem jellemző az, ami korábban megszokott volt: a kitűnően működő többlépcsős márkakupa rendszer.



„A bajnokságokon nagyon kevés az induló, a zónaversenyeken jobb a színvonal. Nemzetközi eredményeink vannak ugyan, de ezeket csak néhány ember szállítja. Míg régebben két különböző túraautó mezőny volt itthon és formaautóban is voltak fiatal tehetségek, ez mostanra leült, nincsenek sajnos újító kezdeményezések, így nehéz az utánpótlás gondozása. De reméljük, hogy a miénkhez hasonló sikerek másokat is versenyzésre ösztönöznek Magyarországon.”