Hatalomról és pénzről, lúzerekről és győztesekről

Fotó: Origo / Mudra László

-

Nem akar hatalmat a zenészei fölött, helyette inkább teret ad nekik. A szuggesztiónak is nagy szerepe van a vezénylésben. Négy egymást követő nap dirigálja el a teljes Ringet. Ilyet nem csinálnak sehol a világon. De mit kezd Wagner antiszemitizmusával? Interjú Fischer Ádámmal.


Hogy bírja a Ringet elvezényelni egymást követő négy napon?

Magam sem értem, de az biztos, hogy több energiát ad, mint amennyit kiszív. Amikor vége van az utolsó előadásnak, akár újra tudnám kezdeni.

És ha, teszem azt, Händel Julius Caesar című operáját vezényelné, ami szintén négyórás mű? Mi az alapvető különbség a kettő között?

Wagnernél jobban lehet rögtönözni. Ha a karmesternek az a feladata, hogy együtt tartsa a zenekart és a színpadot, akkor ez Händelnél könnyebb, mint Wagnernél. Harnoncourttól tanultam, hogy a hangot személyiséggel kell megtölteni.


Mondhatnám, hogy Händelt szemmel, Wagnert kézzel kell vezényelni


Ez elég misztikusan hangzik. Akkor ez szuggesztió?

Szuggesztió, igen. Händelnél a hangzás intenzitását lehet feltüzelni, fokozni azzal, hogy bátorítom a muzsikusaimat. Mint amikor a közönség biztatja a focistát, hogy fusson. Wagner esetében az előadáson dől el, milyen gyorsan, vagy hova fusson. Mondhatnám, hogy Händelt szemmel, Wagnert kézzel kell vezényelni.

Ezek szerint nagyon mást követel az egyik és a másik a karmestertől.

Egyrészt igen, másrészt mégsem. Ami ugyanis a barokk zenében a historikusoknak köszönhetően megvan, tudniillik, hogy az egyes szólamok beszélgetnek egymással, azt Wagnernél elfelejtették. Én viszont pont ezt a kamarahangzást igyekszem visszacsempészni Wagnerbe, amit persze a zenekar méreteinél fogva nehezebb elérni, de nem lehetetlen.


Úgy oldottuk meg, hogy a nászéjszaka egészen más embert farag belőlük


Legutóbb Bécsben vezényelte a Ringet. Mi a különbség a két előadás között?

A Müpában négy nap alatt játsszuk el, Wagner eredeti szándéka szerint. Sehol a világon nem adják elő így. Kicsit önző dolog, mert ez csak a zenekarnak meg a karmesternek szenzációs feladat, az énekesek nem bírják. Ezért kell váltott lovakkal dolgoznunk, két szereposztásban. A mi rendezésünk a szükségből erényt kovácsol. Mivel az énekesek nem tudnak egymás után ekkora szerepet elénekelni, úgy oldottuk meg, hogy a nászéjszaka egészen más embert farag belőlük. Brünnhilde és Siegfried szerelemben egyesülnek, és másnap reggel már más emberként ébrednek fel. A szó szoros értelmében.

Nem megy az előadás rovására ez a négynapos bravúr?

Nem hiszek abban, hogy az a fajta tökéletesség, amire a CD-k nevelik az embert, fontos. Ha valakinek kicsit elcsuklik a hangja, vagy kiabálásba fullad, vagy rekedt zaj tör ki a torkából, az hozzátartozik a darabhoz. Van, ahol Wagner oda is írta. A hangok fetisizmusa nem az én világom. A hang eszköz, nem cél.


Hatalomról és pénzről, lúzerekről és győztesekről szól


Mitől aktuális Wagner?

A Ring ma is élő, valóságos alapproblémákat tárgyal. Ha úgy vesszük, a kapitalizmus bírálata. Hatalomról és pénzről, lúzerekről és győztesekről szól. Arról, amikor a pénz és a hatalom ideológiája általánossá válik. Arról, hogy amikor az ember hinni kezd egy ideológiában, legyen az nacionalizmus, marxizmus vagy bármilyen vallás, és nem kérdőjelezi meg annak állítólagos abszolút igazságait, akkor kezdődnek a bajok. Hogy azt most globalizációnak nevezzük vagy szabad kapitalizmusnak, mindegy. Engem a Ringben főleg a hatalomvágy kérdése érdekel.

Karmesternek lenni hatalom?

Szerintem a karmesterség szakma. A zenészek fölötti úgynevezett hatalom nem igazán érdekel. Az én feladatom, hogy egyfajta zenei elképzelés irányába vigyem el őket, és egységes legyen a produkció. Van egy határozott akusztikai elképzelésem, ha azt meg tudom valósítani, akkor az nagy öröm. Ha erre használom a hatalmat, az rendben van. Ma már a helyzet sokkal jobb, mint Furtwängler és Toscanini idejében. Ők tényleg mindenhatók voltak. A demokrácia ma egy karmester számára is csak arról szól, hogy hatalmat kap, de csak arra, amire kapta. Azon felül nem mondhatja meg, hogy hány fok legyen a próbateremben, és ha kettőig tart a próba, akkor nem húzhat rá két percet sem.


A kövér színészre nem osztok sovány szerepet


Hogyan osztja meg az elképzelését a zenészekkel, hogy tényleg ők is azt akarják, amit ön elképzelt? Hiszen elvileg ez is csak Fischer Ádámról szól.

Meg kell győznöm őket arról, hogy az elképzelésem jó. Az kevés, hogy akkor gyorsítsanak vagy lassítsanak, amikor akarom. Ha nem tudom a zenészeim személyiségét és fantáziáját kiaknázni, akkor nem ér az egész semmit. Különböző zenekarokkal különböző eredményt kell elérnem. Nem az van, hogy ennek meg ennek meg kell lennie, és ha nem csinálják meg, akkor kirúgom őket. Mondok egy példát. Van egy dallam, ami fájdalmat fejez ki. A másik félénk, reménykeltő. Találd meg te, hogy csinálod. Én támogatom. Úgy dolgozom velük, mint a rendező a színésszel. A kövér színészre nem osztok sovány szerepet.

Félre lehet tenni az interpretáció során Wagner köztudott antiszemitizmusát?

Wagner zenéjében szenvedély van. Lehet valaki szenvedélyes antiszemita, de maga a szenvedély önmagában független attól, amire irányul, és én magát a szenvedélyt mutatom meg az előadásban. Amikor Brünnhilde azt hiszi, hogy Siegfried elárulta, féltékenységében tomboló vulkánná válik. Az örök érvényű érzést magát mutatja meg, amiben ma is magunkra ismerhetünk. Amúgy a féltékenységből él az egész operairodalom. Azt gondolom egyébként, hogy Auschwitz előtt más volt az antiszemitizmus, mint ma.


A művészek valójában nem a kritikusra haragszanak


Adorno azt írja, a Mesterdalnokok Beckmesserében Wagner kora zsidó zenekritikusát, Eduard Hanslicket karikírozza.

De nem azért, mert zsidó volt, hanem mert lesújtó kritikát írt róla. Egyszerűen vérig volt sértve.

Ön megsértődik a negatív kritikán?

Nekem van egy nagy előnyöm: nem élek itthon. A jó kritikát úgyis utánam küldik, a rosszat meg nem. A művészek valójában nem a kritikusra haragszanak, hanem az igazgatóra, aki majd elolvassa a kritikát, és esetleg nem hívja meg őket a következő előadásra.


Interjú, Fischer Ádám Kossuth-díjas karmester

A legújabb felismerésem, hogy Siegfried és Mime viszonya egy igazi apa-fiú konfliktus


Mi a különbség a Bécsi Filharmonikusok és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara között?

A bécsiek spontánabbak. Velük megengedhetem magamnak, hogy gyorsítsak vagy belelassítsak, olyasmit csináljak, ami nincs nagyon előkészítve. A Rádiózenekarnál fejben kell tartanom, hogy ők nem operazenekar, a rögtönzés az előadás alatt náluk más szinten tud működni. De ugyanakkor megvan az az előnye, hogy ők mással nem játszanak Wagnert, csak velem. Olyanok vagyunk, mint egy öreg házaspár, ismerjük egymás rezdüléseit.

Csak a Müpában vagy nyolcszor vezényelte a Ringet. Mi újat fedez még fel benne?

A legújabb felismerésem, hogy Siegfried és Mime viszonya egy igazi apa-fiú konfliktus. Siegfried szereti Mimét, de lázad ellene, és végül apagyilkos lesz. Ez a felismerés a zenére is kihat. Lassítok, amikor Siegfried elkezd gondolkodni.


Interjú, Fischer Ádám Kossuth-díjas karmester

A rendezéssel lehet ellensúlyozni a bombasztikus zenét


A Mesterdalnokok fináléja hatalmas fortissimóba torkollik, a német nemzeti kultúra apoteózisába. Azt éneklik: “Ha szertefoszlanék a szent Római Birodalom, megmarad nekünk a szent német művészet”. Hogy lehet ezt ironikusan ábrázolni és nem bombasztikusan?

Ez valóban probléma. A rendezéssel lehet ellensúlyozni a bombasztikus zenét. Az segíthet elvonatkoztatni az ideológiától és felerősíteni a boldogságérzetet, az örömujjongást, ami inkább életigenlés, és nem egy ideológia dicsőítése.


Budapesti Wagner-napok a Müpában

Fischer Ádám 2006-ban indította el a Művészetek Palotájában a Budapesti Wagner-napok rendezvénysorozatot, amit azóta a hozzáértők a „Duna-parti Bayreuth" névvel illetnek. Idén tizedik alkalommal rendezik meg, és mint mindig, most is Wagner emberi figuráira esik a hangsúly: Fischer Ádám olyan előadásokat ígér, amelyek közelebb hozhatják a német zeneszerző sokszor félreismert zenéjét a mai hallgatókhoz.

2016-ban újra láthatja a közönség a világhírű tetralógiát, A nibelung gyűrűjét és a 2013-ban nagy sikert aratott A nürnbergi mesterdalnokokat. A Budapesten rendszeresen fellépő kiváló Wagner-énekesek között itt lesz Németh Judit, Szabóki Tünde, Waltraud Meier, Annette Dasch, Christian Franz, Gerhard Siegel és Walter Fink. Az operákat a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara szólaltatja meg Fischer Ádám vezényletével.

A Wagner-napok A Rajna kincsével indul június 16-án és június 26-án fejeződik be A nürnbergi mesterdalnokokkal.