Hát jöjjenek a tenger puncijai!

-

Létezik jobb a modoros gasztroblogolásnál? Igen, ha szépelgős szexualitással öntjük nyakon. Ismerjék meg a férfit, akinek a fehérrépáról is a dugás jut az eszébe! Íme a gasztroblogolás jövője!


Az RTL Klub honlapján indult Villanyleó merész húzásra szánta el magát, és az „intimitás gourmet” Hummel Zsoltot kérte fel, írjon cikksorozatot arról, hogyan találkozik étkezés és erotika. Az eredmény pont olyan, amilyennek elképzeljük. Egy mondatban szerepelhetnek a gasztrós és a szofterotikus manírok, és így kerülhet egymás mellé az osztriga és a punci.


A múlt heti cikk a bélszínnel és a lencsével még nem ütött akkorát, a tegnapi fehérrépaleves viszont már igazi klasszikus. Rögtön az indítómondat („Nincs olyan férfi, aki ne szeretné a puncit.”) is minden szempontból hibátlan kezdés – egyébként persze, hogy van, de ez mindegy is –, a folytatás pedig még ennél is jobb lesz: megtudjuk, hogy a fehérrépa fallikus zöldség, „kemény, erős, friss íze van”, és hosszú utazásra indulunk a punci körül, miközben a valóságban csak annyi történik, hogy a szerző fehérrépalevest főz, amihez leturmixol némi mandulát és almát szárít a sütőben.

Az álló faszú szakácsnak azonban ez is elég ahhoz, hogy már egy deci extra szűz olívaolajtól is szűz lányok jussanak az eszébe, az almáról a cicik, az osztrigát pedig egyenesen „a tenger puncijának” nevezze ki. Egészen nyilvánvaló, hogy a műfaj előtt hatalmas jövő áll: mégis ki fog ezek után hagyományos recepteket olvasni, ha egy sima levesrecept felér egy random erotikus regény bármelyik fejezetével? Arra pedig lehet fogadásokat kötni, hogy a punci kipipálása után a segget melyik zöldségben véli majd fellelni a szerző. (Egy lehetséges választ egyébként a mester egyik régebbi posztjában lehet megtalálni.)