Hat dolog, ami újra bedöntheti a világ gazdaságát

Forrás: UIP-Duna Film

-

A biztos bukás felé vezető utat meséli el A nagy dobás, a 2008-as pénzügyi válságról szóló film. A Michael Lewis könyvéből készült film azt sugallja: a helyzet most sem sokkal jobb, és örülhetünk, ha elkerüljük az újabb globális válságot. Összeszedtük, hogy a vészmadarak miben látják a kockázatokat.


1. Hitelválság

2009 óta a központi bankok 12 ezer milliárd dollárnyi pénzt szántak arra – nagyon olcsó vagy ingyen hitel, például kötvényvásárlás formájában –, hogy beindítsák a 2008-as összeomlás után lefagyott gazdaságot. Normális esetben az alacsony kamat a bizalmat jelzi, de itt egyáltalán nincs arról szó, hogy a szereplők ne érzékelnék a kockázatokat.

Az egyik legfőbb kockázat most is az, mi lesz, ha az extrém alacsony kamatszint növekedésnek indul, akárcsak a 2008 előtt. Ekkor ugyanis ismét ugyanazzal a problémával fognak szembesülni a hitelezők: vajon az adósok elbírják-e a nagyobb összegű törlesztést. Ennek ugyanis az a feltétele, hogy növekedjen a jövedelmük – ez igaz a magánszemélyekre, de a cégekre is. Vagyis ha az olcsó hitelek mégsem pörgetik meg a gazdaságot (ezáltal nem nő a cégek profitja és az emberek jövedelme), viszont nőnek a kamatok (tehát nő a törlesztés), az újabb hitelválsághoz vezet.


Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke. Most ők vannak a soron a pénznyomtatással: az euróövezeti jegybank havonta 60 milliárd euró értékben vesz papírokat


2. Adósságválság

A jegybankok pénzosztásának és az államok túlköltekezésének az eredményeképpen a világ összadóssága 2007 óta 57 ezer milliárd dollárral emelkedett, ami éves szinten átlagosan 5,3 százalékos növekedést jelentett. Ez pedig jóval magasabb, mint amekkora a GDP-növekedés volt ugyanebben az időszakban.

A fenntarthatatlan adósságszint kockázatára a jegybankok jegybankjának nevezett Bank of International Settlements (BIS) is felhívta a figyelmet nemrégiben. Azt sem mulasztották el megemlíteni, hogy ha ők egy országban erős kockázatot látnak, ott három éven belül válságba kerül a bankrendszer. A BIS jelenleg a valaha ígéretesnek tartott feltörekvő piacokon, a BRIC-országoknál látják a legnagyobb kockázatokat, főleg Kínában és Brazíliában.


25 éves mélypontra került a kínai növekedés


Azt persze nem csak ők vették észre, hogy a két országban nincs minden rendben. Különösen Kína ad okot aggodalomra, hiszen a világ második legnagyobb gazdaságában a növekedés lassulása az egész világra nézve negatívan hathat, hiszen nem lesz akkora kereslet a világ más országaiból érkező árukra sem. (Az most más kérdés, hogy a kínai növekedés is részben azért lassul, mert Nyugaton sem nő a gazdaság, így ott sincs akkora kereslet a kínai ipar termékeire.)



3. Olajválság

Az említett pangás az egyik oka annak is, hogy az olajár az elmúlt másfél év alatt a válság utáni szintekre süllyedt. Emiatt ugyanis alacsonyabb a kereslet a nyersanyag iránt is. Tehát az alacsony olajár nem feltétlenül jó hír, bár inkább azért, mert azt mutatja: még mindig nem tudott beindulni a világgazdaság növekedése.

Az alacsony olajár rejt más kockázatokat is. Egyfelől azt, hogy a drágábban termelő országok kiszorulhatnak a piacról, sőt, némelyik igen nehéz helyzetbe kerülhet. Ilyen Oroszország vagy Venezuela – utóbbi már a szakadék szélén billeg. Ám valószínűleg egy oroszországi visszaesés vagy egy venezuelai államcsőd sem fog globális összeomlást előidézni.


Az áresés rosszul érinti az egyesült államokbeli palaolaj-kitermelő cégeket is, amelyekbe az elmúlt hat évben több mint 350 milliárd dollárt fektettek be jórészt kötvények formájában. És ahogy az ágazat helyzete romlik, úgy nőhet ezeknek a befektetések kockázata is, olyannyira, hogy a Standard & Poor's attól tart, idén már a kötvények fele csődközelbe kerülhet.


A nyersolaj hordónkénti ára a válság idején volt ilyen alacsony


source: tradingeconomics.com

Ez nem csak az energetikai cégeket érintő probléma, a magas kockázatú, úgynevezett bóvli kötvények piaca folyamatosan terjedt az elmúlt években. Ezt akaratlanul segítette az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed is, amely a válság kitörésétől 2015 decemberéig 0 százalék közelében tartotta az alapkamatot. Mivel a kötvények hozama emiatt alacsony volt, ez a befektetők szemében vonzóvá tette a magasabb hozammal kecsegtető, de magasabb kockázatú bóvli papírokat.

Ha viszont igazán beindul a kamatemelés, az eladási hullámot indíthat el, hiszen a befektetők a kevésbé kockázatos értékpapíroknál is magasabb hozamot tudnak elérni. A helyzetet tovább rontja az, hogy a kötvénypiacon aggasztóan alacsony a likviditás, ezért a Saxo Bank egy januári elemzésében arra figyelmeztetett: ha a Fed nem eléggé óvatos a kamatemeléssel, az akár a nemzetközi kötvénypiacok összeomlásához vezethet. A Janet Yellen vezette testületet persze senki nem vádolhatja azzal, hogy nem eléggé megfontolt, így a „normál” kötvények biztonságban lehetnek.

A bóvliknál azonban bizonytalanabb a helyzet: Jeff Gundlach kötvénypiaci guru még 2015-ben figyelmeztetett, hogy igazából senki nem tudja, ezek a papírok hogyan reagálnak majd a kamatemelésre.


5. Felelőtlen engedékenység

A borúlátók a bóvli kötvények piacán már a kétezres évek jelzáloghitel-válságához hasonló krízist vizionálják. Az alapprobléma ott az volt, hogy az évek során fenntarthatatlan szintre nőtt a nem teljesítő hitelek aránya. Ehhez hozzájárult a bankok felelőtlen hitelezési politikája – konkrétan az, hogy akár jövedelemigazolás vagy fedezet vagy különösebb önrész nélkül szórták ki a hiteleket. (Hasonló történt nálunk is, itt ráadásul az is rontotta a helyzetet, hogy a forint árfolyamának romlása után a devizahitelek összege hirtelen jócskán meghaladta a lakás értékét.) Ennek a legveszélyesebb eleme az úgynevezett subprime hitelezés volt, amely olyanoknak is jelzáloghitelt kínált, akik nem feleltek volna meg a feltételeknek.

Az amerikai bankok még ezt is tudták fokozni, amikor a potenciálisan veszélyes hitelekből közösen biztonságosnak tűnő, ám a valóságban igen kockázatos értékpapírokat formáltak. És ezt tehették, mivel semmilyen korlát nem akadályozta őket.


tőzsde, New York

2007. március Az ingatlanpiac bezuhanása, majd a subprime jelzálog-hitelezés összeomlása miatt csődöt jelent a New Century Financial amerikai jelzálogbank. A következő hónapokban több bank és ingatlanalap követi, a legnagyobb a Bear Stearns.

2007. ősz Európai bankoknál is jelentkeznek a válság jelei, a brit Northern Rock bankból egy nap alatt egymilliárd fontra (400 milliárd forintra) becsült összeget vonnak ki az ügyfelek.

2007. december Az Európai Központi Bank, a Fed és a svájci jegybank együtt próbál pénzt pumpálva úrrá lenni a bankválságon.

2008. nyár A Fannie Mae és a Freddie Mac jelzálog-hitelezők 300 milliárd dolláros tőkeinjekciót kapnak a washingtoni kormányzattól.

2008. szeptember 15. Csődvédelmet kér a Lehman Brothers, a másodlagos jelzálog (subprime) hitelezés legnagyobb szereplője, a negyedik legnagyobb amerikai befektetési bank. A világ legnagyobb brókercége 155 milliárdos kötvényállományán felül 613 milliárd dollár adósságot halmozott fel, míg mérlegfőösszege 691 milliárd volt. A csőd pánikot indít el a tőzsdéket és felvásárlásokat a bankszektorban.

2008. október Az amerikai kongresszus 700 milliárd dolláros bankmentő csomagot fogad el.

2008. október 9. Piaci pletykák miatt az OTP árfolyama 22 százalékot zuhan, a piac bizalmának megrendülése miatt a következő napokban ellehetetlenül Magyarország finanszírozása. Október végén az ország 25,1 milliárd dollár hitelkeretet kap a Nemzetközi Valutaalaptól, az EU-tól és a Világbanktól.

A nagy engedékenységnek volt egy másik végzetes következménye is: az egyre bonyolultabb ügyleteket egyre kevésbé látta át bárki – beleértve a tőzsdefelügyeletet. A nagy dobás című film több praktikát sorol, amellyel a pénzügypiac szereplői végül egészen gigantikusra duzzasztották magukat.

Mindezt jórészt egy 1999-es törvénymódosítást tette lehetővé, amely számos korábbi korlátozást törölt el, így például engedélyezte, hogy ugyanaz a cég folytasson kereskedelmi banki és biztosítói tevékenységet. Az élesedő versenyben féktelenné váló növekedés paradox véget ért: egyes pénzintézetek olyan nagyra nőttek, hogy bedőlésük az egész gazdaság működését veszélyeztette, ezért inkább többségüket megmentették (too big to fail) – és erre jórészt az adófizetők pénzét használták fel.

A 2008 őszi sokk és elnökválasztás után 2009 nyarán Barack Obama demokrata elnök hirdette meg a pénzügyi szektor reformját. Ennek eredménye volt a Dodd-Frank törvény, ám a bírálatok szerint a számos területen szigort hozó rendelkezéscsomag csak részben tudta megakadályozni a korábban végzetesnek bizonyuló pénzpiaci machinációkat.

Amíg pedig a rendszer logikája nem változik, a kockázatok sem csökkennek. Sőt, a Wall Street Journal nemrég arról írt, hogy a szabályozás maga is veszélyforrás lehet. A lap a befektetési alapok működését szigorító javaslatokkal kapcsolatban úgy vélte, a törvényhozók ezzel csak azt a hamis illúziót keltik, miszerint ez a befektetési forma biztonságos.


6. Euróválság

Nemrég Soros György figyelmeztetett arra, hogy az EU az összeomlás szélére került az elhibázott válságkezelés miatt. A befektető a legnagyobb kockázatot a migránshelyzetben látja, de szerinte a görög krízis is komoly hullámokat vethet még az euróövezetben.

Nagyon leegyszerűsítve a görög válság alapja az ország túlzott eladósodottsága volt, a fizetésképtelenség veszélye pedig több európai nagybankot is veszélybe sodort. A bankrendszer erősítésére kidolgozott – vagy inkább kidolgozás alatt álló – uniós mechanizmus hozzájárult ahhoz, hogy mára a görög válság inkább nemzeti probléma, az euró nem kerül újra és újra az összeomlás szélére. A válság ettől azonban még nem oldódott meg, és a következő években is komoly veszélyforrás lehet. Ha másért nem, hát azért, mert a görögök kilépése politikailag gyengítheti meg a valutauniót.

Az euróövezeti atombomba azonban nem is Athénban robbanhat, még csak nem is a kilépéssel fenyegető briteknél, hanem Olaszországban. Az olasz államadósság jócskán meghaladja az ország GDP-jét: évek óta 132-133 százalék körül stagnál. A gazdaság növekedése pedig alig tudja ezt kompenzálni – az országban még tavaly is a visszaeséstől rettegtek. És ami nagyon fontos: egy akkora gazdaságról van szó, amelynek a megmentéséhez nem találnának elég pénzt semmilyen euróövezeti mentőalapban.


Év képei 2015

A görög adósságválság 2015-ban bankzárlatot és tőkekorlátozást hozott


Mégsem kell félnünk?

Mindemellett az euróövezeti reformokon és az amerikai szigoron kívül több tényező is arra utal, hogy talán még sincs olyan közel az újabb összeomlás. Nézzük, miért.

A válság kitörése idején rengeteg bírálta érte a hitelminősítőket, amelyek egészen az utolsó pillanatig a lehető legjobb (AAA) besorolást rendelték a teljesen értéktelen papírokhoz is. A renoméjukon mégis csak nyolc napon belül gyógyuló sebeket ejtett a válság, olyannyira, hogy ma már sikeresebbek, mint valaha.

Nemcsak ők váltak ugyanis óvatosabbá, hanem a piac többi szereplője is, így pedig minden korábbinál fontosabb egy értékpapír értékesítésénél az, hogy minősítve legyenek. A minősítésért pedig fizetni is hajlandóak a kibocsátók – akár többet is, mint a válság előtt.

A válságra adott másik standard magyarázat szerint az elemzők, a szabályozók és mindenki más azért nem sejtette a közelgő véget, mert a kétezres években a gazdaság növekedése és a pozitív hangulat elrejtette a kockázatokat. Most viszont távolról sincs olyan jó hangulat a világban – bár a szakértők inkább a külső kockázatokat (értsd: Kína) figyelik.


Nouriel Roubini

Nouriel Roubini abnormális normákról beszél


A válság még egy fontos változást hozott. Erről a világgazdaság egyik legismertebb vészmadara, Nouriel Roubini néhány napja így írt: ma már az unortodox gazdaságpolitikai lépések váltak a normává, és hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy ezekkel egy ideig még együtt kell élnünk. Az „abnormalitások” ráadásul minden korábbi közgazdasági elméletet felülírva fejtik ki hatásukat – fejtegette a közgazdász. Vagyis ember legyen a talpán, aki meg tudja jósolni, mi várható a következő években.