Három nagy kudarc

-

Kockázat nélkül az élet egyetlen területén sem lehet előre jutni. Ezt mindenki nagyon jól tudja. Ám vannak olyan területek, ahol rendszerint csúcsra járatják a már-már hazardírozásra emlékeztető kockázatvállalást. Egy startupot beindítani és stabil pályára állítani pont egy ilyen folyamat. Nem ritka kísérőjelenség a bukás. Az alábbiakban három olyan sztorit mutatunk be, amelyek egyike sem végződött happy enddel. Sőt, az egyiknek még csak nem is ez volt a célja.


Egy villanás…

…talán így írható le legjobban a Fab története. A cég ugyanis a nulláról indult, néhány év alatt milliárdos céggé nőtte ki magát, aztán végül 15 millió dollárnyit ért mielőtt végleg eltűnt a süllyesztőben. 2010-ben indította el Jason Goldberg és Bradford Shellhammer a Fabulist, amelyet homoszexuális közösségi oldalnak szántak. 3 millió dollár gyűlt össze az induláshoz. Azonban alig egy évvel később már profilt is váltottak: ún. flash-sale oldalként működtek tovább. Ezek gyakorlatilag sajátos webshopok, amelyeken mindössze egyetlen termék kapható nagyon rövid ideig (mondjuk egy napig), viszont elképesztően olcsón és sosem lehet tudni, hogy mi lesz a következő. A váltás bejött. Méghozzá nagyon.

A Fab ugyanis három hét alatt már egymillió dollárnyi terméket adott el, ugyanebben az évben, vagyis 2011-ben pedig már 200 milliót ért a vállalat. A nemzetközi terjeszkedés sem maradt el: hasonló profilú német és angol cégeket kebeleztek be, a cég központját pedig Berlinben rendezték be egy ötemeletes épületben. Közben jöttek a befektetések: 40 milliót, majd 105 milliót, illetve 150 milliót toltak a Fab-be. Mindössze két év alatt! A vállalat alapítása után 3 évvel már egymilliárd dollárt ért.

Amilyen gyorsan hízott a cég, legalább olyan gyorsan el is tűnt. Egy éles váltással ugyanis átalakították a Fab-et egy hagyományos webshoppá, amely így folyamatosan zsugorodni kezdett. A folyamat végén az egykori meleg Facebook egy bútorbolttá vált - ekkorra már sok száz elköltött millióval és sok száz elbocsájtott emberrel a hátuk mögött. Végül a Fab-et tavaly tavasszal 15 millió dollárért adták el egy dizájnoldalnak.


Nem jött el egy jobb világ…

…pedig ebben bízott Shai Agassi, amikor majd’ egymilliárd dollárral a háta mögött belevágott a Better Place-be, amely olcsó elektromos autókat gyártott. Volna. A céget alapító Shai Agassi korábban az SAP-nél dolgozott termékfejlesztési igazgatóként és úgy tűnt, hogy az SAP után sosem sikerül már két lábbal a földön állnia. 2005-ben jött az ötlet, hogy félre kellene dobni az olajat és elektromos autókra váltani. Első lépésként Izraelben. Akkora hype-ja lett Agassi-nak és az ötletének, hogy ráharapott a fél világsajtó - még TED előadást is tartott.

Egy befektető is hamar megjelent - méghozzá 900 millió dollárral. Megvolt a pénz, beindult hát a kutatás-fejlesztés, az értékesítés. Mindez elképesztően drágán. Ahhoz képest, hogy a vállalat egy startupként indult, az alapítása után nem sokkal már napi 500 ezer dollárra rúgott a működési költsége és nem úgy tűnt, hogy mérsékelni szeretnék - vagy legalább kiegyenlíteni. Sőt, több millió dollárba kerültek csupán a sajtótájékoztatók, külföldi leányvállalatokat kezdtek alapítani, hatvan millióért fejlesztettek saját navigációs rendszert és egy call centert is felhúztak. Úgy, hogy még nem volt semmi bevétel. Tulajdonképpen a pénzügyi gazdálkodás ismeretlen fogalomként élt a Better Place-nél.

Ami már csak azért sem meglepő, mert az alapító Agassi sem tudta már pontosan, hogy merre is járnak a gondolatai. A fejében élő tervek szerint jóval a benzines autók árai alatt lehetett volna hozzájutni az elektromos járművekhez. Egy darabig. Ugyanis élt olyan elképzelés is, amely szerint ingyen adták volna az autókat. De rögtön százezret csak Izraelben, ami az ország piacának felét jelenti. Még szinte nem is volt autó, amikor már felépítettek az izraeli benzinkutaknál és autópályáknál olyan akkumulátortöltő állomásokat, amelyek egyenként 2 millió dollárba kerültek - az eredetileg tervezett félmillió helyett.

A Better Place úgy szóra a pénzt, mintha nem lenne holnap és közben összesen 1500 autót sikerült eladni. Azt is javarészt az alkalmazottaknak. Végül a cég 2013-ban ment csődbe.


Van, hogy valami eleve reménytelen…

…pláne, ha csalásra épül. Legalábbis tavaly ez derült ki a Theranosról, amely egy amerikai orvosi startup volt. Elizabeth Holmes a Stanfordról kibukva alapította a céget, amely egy olyan új módszert kínált, ami a betegségeket egy csepp vérből képes lett volna diagnosztizálni a teljes kivizsgálás helyett. Mindezt egy olyan tűvel, amellyel bárhol lehet vért venni. Így nem kellett volna orvoshoz menni azért, hogy megtudjuk mi a bajunk.

Az ötlet szuper volt, de hát aztán hamar kiderült, hogy ez a bizonyos diagnosztikai eszköz semmilyen betegséget nem tud kimutatni. Ha valamire mégis rábukkantak, akkor azt máshonnan lenyúlt eszközökkel. Rájuk szállt az egészségügyi hivatal is, így hamarosan kiderült, hogy nem ellenőrzött módon kínálják a szolgáltatásaikat.

Elizabeth Holmes orvosi startupja korábban 9 milliárd dollárt ért papíron úgy, hogy egy cent bevételt nem hozott. Kapcsolati hálójának köszönhetően ismert embereket hívott meg a vállalat felügyelőbizottságába (például Henry Kissingert, egykori külügyminisztert), így figyeltek fel rájuk a befektetők is. És így kapott például kitüntetést Obama elnöktől is.

Végül azonban ebben az esetben is elmaradt a világ megváltása…