Harminc éve zuhant le a Challenger űrsikló

A Challenger volt az első éjszaka fel- és leszálló, az első amerikai nőt és az első afroamerikai űrhajóst az űrbe vivő gép. Nemcsak a katasztrófára, hanem a sikló nagy eredményeire is emlékezünk.


A Challenger első feladata csak közvetetten kapcsolódott az űrhöz. STA-099 néven az űrsikló program egyik tesztgépe volt, amelyen többek között a kilövés közben fellépő vibráció hatásait vizsgálták.


A tesztek végén az űrsikló új számot kapott, és átépítették repülésre valóban használható géppé. 1981-ben készült el.


A Challenger - amely négyezer fajt felfedező brit Challenger-expedíció vezérhajójáról kapta a nevét - 1983. április negyedikén repült először.


Még az első két űrsikló sem volt egyforma. A másodikként elkészült Challenger 5400 kilogrammal nyomott kevesebbet, mint a Columbia.


Az ötnapos küldetés végén az Edwarsd légitámaszponton landolt a Challenger, a Kennedy űrközpontba a NASA módosított 747-es Boeingjével szállították át.


Az űrsiklóhoz számos első alkalom kötődik: a legelső küldetésen sor került a legelső űrsiklóból végrehajtott űrsétára. Musgrace és Peterson űrhajósok négy órán keresztül tesztelték az űrsiklókhoz tervezett speciális űrruhákat.


Sally Ride, az első amerikai női űrhajós a Challenger második útján jutott fel először az űrbe.


Az űrsikló harmadik útján pedig az első afroamerikait juttatta az űrbe. Guion Bluford több Spacelab kísérletben vett részt négy űrbeli útja során.


Az első éjszakai felbocsátás és leszállás is a Challengerhez kötődik.


A képen Remote Manipulator System karra szerelt lapon áll Bruce McCandless űrhajós, de a küldetés nagyobb kihívást is tartogatott számára.


Challenger űrrepülő

McCandless volt az első űrhajós, aki tesztelte a köldökzsinór nélküli űrsétát lehetővé tévő hátizsákot, a Manned Maneuvering Unitot.


Challenger űrrepülő

Az űrsikló rakterébe szerelt újrahasznosítható Spacelab modul számos olyan kísérlet elvégzését tette lehetővé, amelyhez űrállomásra lett volna szükség. A Challenger több ilyen küldetést hajtott végre.


Challenger űrrepülő

Az űrsikló valójában a pickup teherautók űrbeli megfelelője: kis pilótafülke és egy hatalmas rakodótér.


Christa McAuliffe

Az Challenger utolsó útján, a sikló története során először egy civil is az űrhajósokkal utazott. Christa McAuliffe-t több ezer tanár közül választották ki a NASA speciális, oktatóknak indított programjához.


Challenger űrrepülő

Az utolsó Challenger út legénysége: Mike Smith, Dick Scobee, Ron McNair, Ellison Onizuka, Christa McAuliffe, Greg Jarvis és Judith Resnik. Mindegyikük emlékét egy kisbolygó neve őrzi.


Challenger űrrepülő

A Challenger űrsikló 1986. január 28-án, 73 másodperccel a felbocsátás után egy tömítőgyűrű hibája miatt megsemmisült.


Challenger űrrepülő

A katasztrófa utáni vizsgálat arra jutott, hogy a NASA régen tudott a robbanást okozó problémáról, a több éve tartó űrsikló program azonban egyfajta "kilövési lázat" okozott. Nem akarták késleltetni az indítást, hiába volt alkalmatlan az időjárás.


Challenger űrrepülő

A robbanás és a levegőben szétszakadó űrhajó nem feltétlenül ölte meg a legénység összes tagját, voltak, akikkel a roncsok tengerbe csapódása során fellépő erőhatás végzett.


Challenger űrrepülő

A NASA több hetes kutatás során a roncsok nagy részét megtalálta, ezek alapján folyt le a katasztrófa okait megállapító vizsgálat. Az űrhajósokat Arlingtonban, Honoluluban és Concorban temették el.


Challenger űrrepülő

Még a baleset után 11 évvel is kerültek elő roncsdarabok a Challengerből.