"Hamarosan Európában is eljön a magánhadseregek ideje"

Fotó: VS.hu / Adrián Zoltán

-

Eric Prince, a Blackwater alapítója szerint az európai államok a következő tizenöt évben egyre jobban rá lesznek szorulva az olyan, háborús övezetekben kormánymegbízásból dolgozó biztonsági cégek szolgálataira is, mint az övé volt, mielőtt 2010-ben eladta. Úgy véli, akár már most őriztethetné a határt a magyar kormány egy ilyennel. A volt tengerészgyalogossal könyve magyar kiadása alkalmából beszélgettünk.


A könyvében megemlíti, hogy a Blackwater, vagy utódcége az Academi sokkal szorosabb viszonyt ápol(t) az amerikai kormányokkal, például most az Obama-adminisztrációval is, mint amit azok a nyilvánosság előtt elismernek. Mennyivel szorosabbat?

Az amerikai kormányzat többet költ védelmi kiadásokra, mint a sorban következő 17 másik ország összesen. Ebből fenntartja a világ egyik legnagyobb hadseregét, de ez még így sem képes minden feladatot ellátni, amik egy konfliktushelyzetben adódnak. Ezért a szállítástól a kiképzésen át, az objektumőrzésig, vagy különleges feladatok ellátásáig egy sor dolgot ma már magáncégek végeznek. Erről azért nem szeretnek beszélni, sem a republikánusok, sem a demokraták Amerikában, mert akkor kiderülne, hogy mennyire nem hatékony egy sor esetben a hadseregünk, és ezt a magánpiac szereplői mennyivel jobban, olcsóbban el tudják látni. De ez egyáltalán nem új: a háborúk története arról szól, hogy a magáncégek, magánszereplők mindig is nélkülözhetetlenek voltak. Az európai és az amerikai történelem is ezt mutatja, és a következő 15 évben, ezt ki merem jelenteni. Európa számára ezek a magántársaságok fontosabbak lesznek, mint az elmúlt évszázadokban valaha is voltak.

Miért gondolja?

Egyszerűen azért, mert a hadseregek fenntartása egyre drágább lesz, miközben a politikai korlátok miatt nagyon nehéz bevetni őket, amikor szükség lenne rá. Márpedig szükség lesz rá, innentől ez már olyan, mint a vákuum: valami biztosan ki fogja tölteni, ezek a privát biztonsági cégek lesznek. Vegyük csak az önök példáját: van egy határzáruk, de gyakorlatilag nincs hozzá határőrségük. Tudom persze, hogy ott van a hadsereg, vannak ellenőrzési pontok. De lenne bőven lehetőség arra, hogy a magyar kormány megbízzon egy biztonsági céget a határvédelemmel: a légi megfigyelésen keresztül lenne egy sor szolgáltatás, amit jól, megfelelő áron el tudnának látni ilyen cégek.


Egyre nagyobb szerepe lesz a magáncégeknek a háborúkban


Persze, egyre több területen szokunk hozzá az ilyen cégek jelenlétéhez. De háborús konfliktusban azért mégis csak a nemzeti hadseregek vettek részt jellemzően, ezért volt nehéz elfogadni mondjuk a Blackwater tevékenységét Irakban.

Ez lehet, de, mint mondtam, korábban mégiscsak ez volt a helyzet, és most ismét errefelé tendálunk. A történelem számos nagy ütközetét fel tudnám sorolni, amit nem klasszikus nemzeti hadseregek döntöttek el.

A kormányok most mégis olyan helyzetekben vetik be ezeket a cégeket, amik túl kockázatosak a saját hadseregeik számára, vagy éppen a piszkos munkát akarják elvégeztetni velük.

Nem hiszem, hogy ez a nemzetközi jog megkerüléséről szólna. Egy háborús helyzetben vannak olyan feladatok, amiket másképp nem lehet megoldani. Egy magáncég töredékköltséggel üzemeltet drónokat például. A Blackwaterrel például mi nagyon komolyan részt vettünk a határvédelem kiépítésében Afganisztánban. A logisztikában, a kiképzésben, a felszerelésben. Korábban a német hadsereg feladata volt ez, de ők fokozatosan rájöttek, hogy ezt sokkal drágábban, kevésbé hatékony módon tudják csak megcsinálni. Így jöttünk mi: és nem azért, hogy úgymond „kikerüljünk a nemzetközi jog fennhatósága alól”. Nézze csak meg, mi van most a Közel-Keleten, Szíriában: egyetlen ország hadserege sem akar odamenni, nem képes stabilizálni a helyzetet, csak azt láttuk, hogy Aszad elnök sorra hagyja figyelmen kívül a nyugati figyelmeztetéseket, ultimátumokat. Az emberek pedig szenvednek, futnak az életükért – és Európába jönnek. Mit tehetünk? Vagy békét teremtünk valahogy, vagy ezt a biztonsági vákuumot a barbárok töltik majd ki. Én nem szeretném az utóbbit.


A politika miatt rossz a megítélésük?


Persze, de a Blackwatert azzal vádolták, hogy az egész iraki amerikai beavatkozást lejáratta azzal, hogy civilek is meghaltak az akcióikban. Egyébként erről ön is ír a könyveben, azt állítja, amikor már politikailag nem volt érdeke az amerikai kormánynak önök mellett állni, akkor bűnbaknak odadobták a Blackwatert a nyilvánosság elé.

Igen, ezt állítom. A vietnami háború végére az ország nagy része a hadseregünk ellen fordult a baloldalnak köszönhetően, és leköpködték katonáinkat, amikor hazatértek Amerikába. Most egyszerűbb volt a baloldalnak a magáncégek ellen hangolni a közvéleményt, hiszen a hadsereg ma nagyon népszerű odahaza. Ez a politika. Amikor minket a kormány hívott, akkor mentünk, és állíthatom, hogy nagyon magas szinten végeztük el a ránk bízott feladatot. Pedig szörnyű körülmények között kellett dolgoznunk, öngyilkos terroristák, mesterlövészek vadásztak ránk. Nincs lobbiirodánk Washingtonban, nem ezért választottak minket.

Pedig azt mondják, az ön családja régi támogatója a republikánusoknak, ennek is lehetett szerepe a megbízások elnyerésében.

A szüleim - az édesapám már nem él - régi támogatói a Republikánus Pártnak, ez sosem volt titok. De ennek nincs szerepe a Blackwater tevékenységében: a megbízásaink 98,5 százalékát nyílt pályázatokon nyertük el. Van egy tender, van öt-hat-tíz cég, amelyik elindul, egyszer nyersz, máskor más nyer.

És mi van a maradék másfél százalékkal?

Azt azért mi csináltuk, mert más jelentkező nem akadt: túl veszélyes, túl durva feladatok voltak. Apám az amerikai autóiparban dolgozott, elhiheti, hogy hozzászokott az öldöklő versenyhez, a hatékonyság alapvető fontosságú volt nála, ezt megtanultam tőle. A Blackwater az egyik leghatékonyabban működő vállalkozás volt. Ezért nyertünk.


Valakinek meg kell csinálnia


De egy hadsereg miért nem képes ugyanilyen hatékonyan működni?

Az amerikai hadsereg hihetetlenül hatékony, amíg el kell jutnia Kuvaitból Bagdadba, az ellenséget legyűrve. Erre vannak kiképezve, és ezt jól is csinálják. De ha már ott vagy, akkor rendőri-, antiterrorista-, rendfenntartó-, kiképző feladatokat kell ellátnod. Vegyünk egy katonát, akit légvédelemre képeztek ki, és most járőröznie kellene, vagy testőri feladatokat ellátnia. Ő lesz a jobb ebben, vagy egy Blackwater alkalmazott, aki ezt tanulta?

Hogy kell egy ilyen pályázatot elképzelni egyébként? Milyen feltétételek voltak például az iraki megbízáshoz?

Hihetetlenül bonyolult, és részletes egy ilyen. Az első megbízásunkat akkor nyertük, amikor az al-Kaida öngyilkos merénylője felrobbantott egy amerikai hadihajót, és meghalt 17 tengerész. Hadihajóink remekül tudtak harcolni 100 mérföld messzeségben felfedezett ellenséggel szemben, de azok a haditengerészek ott egy olyan veszéllyel találkoztak, amire egyszerűen nem voltak felkészítve: senki nem hitte, hogy valaki egy robbanószerrel megrakott motorcsónakkal száz méterről belerohan majd egy hadihajóba. Ezért ki kellett őket képezni ilyen helyzetek elhárítására, mi pedig megcsináltuk. Katonai-, és rendőrakadémiák, más biztonsági cégek, köztük mi indultunk a pályázaton. Végül mi nyertünk, mert nekünk volt meg a megfelelő felszerelésünk, a kiképzőink, minden. Emlékszem, hogy az iraki megbízásunk pályázata 1100 oldalas volt. Részletesen felsorolták, hogy az embereinknek milyen végzettséggel, mentális, fizikai felkészültséggel kell bírnia, milyen felszerelést kell biztosítanunk, mindent.

2004-ben a Blackwater négy emberét ölték meg Irakban, Faludzsában, majd a testüket felgyújtották és egy hídra akasztották. Erre biztosan nem lehet előre felkészülni, de összességében milyen volt Irakban? Sokkal durvább, mint amire számítottak?

Én három héttel korábban jártam ott, mint ahogy ez történt. Szörnyű volt. Abban az időben még nem Humveekkel, nem nagy terepjárókkal jártunk, hanem olyan autókkal, amik nem tűntek ki annyira a forgalomból. Kerültük a nehézfegyverek használatát, éppen a civil veszteségek elkerülése érdekében. Erre a kongresszusi vizsgálóbizottság éppen ezeket hányta a szemünkre, hogy nem voltak nehézfegyvereink, nem használtuk őket elégszer. Itt lép be a képbe a politika: egyszer az a baj, hogy nem használunk erőszakot, egyszer az, hogy túl sokat. Természetesen, ha Irakban életben akarsz maradni, minden nap nagyon szerencsésnek kell lenned. A négy emberünk nagyon jól képzett volt, egyikük folyékonyan beszélt arabul, de csapdába csalták őket. Erre nem voltunk korábban felkészülve.

Később viszont a Blackwatert valóban azzal vádolták, hogy túlzott erőszakot alkalmaz szükségtelenül, civilekkel szemben is. 2007-ben Bagdadban 14 civil halt meg egy lövöldözésben, emiatt idén négy korábbi Blackwater-tagot életfogytiglani, illetve 30 év börtönbüntetésre ítéltek Washingtonban.

Szerintem ez egy abszolút túlpolitizált eset. A négy ember ellen korábban semmilyen gyanú nem merült fel. Az amerikai hadsereg hosszú, nehéz háborúban nagyjából stabilizálta a helyzetet Irakban. Erre jött Obama, és kivonta a katonákat. A káosz pedig ismét beköszöntött – ennek köszönhetjük az Iszlám Államot is. A háború nagyon mocskos dolog, nincs benne semmi szép. De azt mondják, egy politikai vezetőnek a rossz, és a még rosszabb között kell választania. Minden civil áldozat szörnyű, de összesen 150 ezer bevetésben vettünk részt Irakban és Afganisztánban, és nem öltünk civileket, ellenben 41 emberünk halt meg bevetés közben. Három helikopterünket lőtték le, több tucatnyian szenvedtek szörnyű sérüléseket: veszítették el egy karjukat, lábukat, a szemük világát.

De rengeteg videót látni, amin a Blackwater dzsipjei végigszáguldanak Irakon, autókat szorítanak le, figyelmeztetés nélkül lövöldöznek. Ezt miért csinálták?

Erre azt mondhatom, hogy azoknak a videóknak a túlnyomó része nem Blackwater akciókat mutat. Lehet, hogy amerikai járművek, amerikai emberek szerepelnek rajtuk, de nem Blackwater-alkalmazottak. Rengeteg emberrel, rengeteg járművel voltunk ott. De legalább száz másik cég is dolgozott Irakban. Miden fegyverhasználatról nagyon pontos jegyzőkönyveket vezettünk. Kevesebb, mint a bevetések egy százalékában állapítottak meg utólag indokolatlan fegyverhasználatot. És még egyszer mondom, ez negatív megítélés botrány az amerikai Külügyminisztérium frusztrációja miatt is alakult ki. Mert ők is okai voltak a helyzetnek. Mint mondtam, kezdetben kifejezetten átlagos autókat használtunk például, amik nem tűntek ki a forgalomból, és próbáltuk álcázni magunkat, például igyekeztünk más-más útvonalakat használni.


A kormányok nem szívesen beszélnek róluk


Ők mondták, hogy nagy, amerikai terepjárókkal kell közlekednünk helyette. Ráadásul meghatározták azt is, hogy merre menjük. Pedig, ha minden nap ugyanazon az úton mész, nagyon könnyen célponttá válsz. Mi kértük, hogy legyen kamera minden autónkban, a Külügy mondta, hogy nem, mert akkor mindent rögzíthetnek – pedig mi éppen ezt akartuk. Már csak a saját védelmünkben is. Mert akkor egyértelmű lenne, ki, mit csinált. Az a négy srác, akit most elítéltek, egy évvel korábban katonaként járt még Bagdadban ugyanazon a helyen, ahol az incidens történt. Állítom, hogy a leszerelésük után jobb kiképzést kaptak. És azt is, hogy ha egyenruhában keverednek abba a tragédiába, soha, egyikük sem állt volna bíróság elé. Ez a politika.

Az Academi részt vesz Obama „drónháborújában” is. Ezt rengeteg kritika éri, mert nagyon sok civil is meghalt már a támadásokban. Erről mit gondol?

A drón ma már nélkülözhetetlen része a harci repertoárnak, nem lehet megkerülni a használatát. Ha döntened kell, hogy egy veszélyes terrorista likvidálására egy húsz fős kommandót kell bevetned, vagy megteheted ezt egy gombnyomással is, mit választasz? Persze ezt is használhatják olyan helyzetben, amikor nem kellene, emiatt vannak a civil áldozatok is.

Ön az amerikai hadsereg egyik elitalakulatának, a Navy SEALS-nek is a tagja volt. Mekkora a különbség, ha katonaként, vagy egy biztonsági cég alkalmazottjaként kerül a harcmezőre?

Hát az egyik például, hogy úgyis minket dobnak oda áldozatnak. Volt olyan helyzet, amikor Irakban 1500 lázadó támadott amerikai egységeket, és nekünk kellett odamennünk, és kihoznunk a sebesült katonákat. Tudja miért? Mert a hadsereg félt a saját helikoptereit odaküldeni, mondván, úgyis le fogják lőni őket. Az előbbi kérdésére mondhattam volna ezt is: nem csak minket dobnak oda először, de mi vagyunk az „irgalmas szamaritánusok is”, akik mindig segítenek, akármekkora is a baj. 2005-ben Afganisztánban segítettünk egy bekerített amerikai egységnek, mert kifogytak a munícióból. És ha a hadseregtől kérték volna, akkor az adminisztráció miatt az egész sokkal lassabban történt volna. Hozzánk jött egy telefon, és egy órán belül ott volt a muníció.

A világ alapvetően a Blackwateren keresztül szembesült azzal, hogy ma már hány magáncég dolgozik háborús konfliktusokban. Milyen ez a kép ön szerint?

Valóban, a Blackwaternek meghatározó szerepe volt ebben. A megítélésünk? A média nagy része nagyon ellenséges volt velünk a kezdetektől, és ez sokat ártott. Pedig, mint mondtam, előbb-utóbb Európában is rájönnek majd, milyen fontos a szerepünk. Fel lehet háborodni azon, amit csinálunk, de valakinek oda kell mennie, és elvégeznie ezt a munkát, ez van. Remélem, a könyvem minden olvasója számára világossá válik majd ez. Mert az európai hadseregek ma nem tudnak kezelni olyan helyzeteket, mint az Ukrajnában most is folyó hibrid háború.

Gondolja, hogy a NATO még betölti a szerepét? Képes reagálni ilyen kihívásokra?

Nem örülök neki, hogy ezt kell mondanom, de ha Amerika nem állna a NATO mögött, nem támogatná minden lehetséges módon, az egész szervezet semmire nem lenne alkalmas. És nem azért, mert a brit, német, francia, és a többi hadsereg tagjai ne lennének kiváló katonák. Nem rajtuk múlik. A politikuson. A nagyon gyenge színvonalú politikai elit miatt van ez.