Hajrá, Honthy! Tempó, Karády!

Forrás: Fortepan-MTI

-

Hetven éve, 1945. december 21-én a Karády-ultrák és a Honthy-huligánok összecsaptak az Operettszínházban.


„Miért van az, hogy mi mindig operettbe menekülünk, emelünk, s bokázunk sérvig, Hannuska a mindenünk?” – énekelte a Pa-Dö-Dő 1989-ben. Hogy miért van ez, és hogy még most is így van-e, arra nem könnyű válaszolni. Egy azonban biztos: 1945 decemberében, fél évvel a második világháború vége után tényleg jó oka volt menekülni, felejteni mindenkinek.

A Fővárosi Operettszínház épülete viszonylag épségben úszta meg Budapest ostromát. Pincéje óvóhelyül is szolgált, itt vészelte át a vérzivataros napokat vagy 120 ember, köztük Fényes Szabolcs zeneszerző/igazgató és felesége, Csikós Rózsi szubrett, Sárdy János bonviván, Turay Ida színésznő és férje, Békeffy István szövegíró. Budapest romokban állt, az ország nyugati végén még folytak a harcok, étel, áram és közlekedés nemigen volt, az emberek újsághirdetésekben keresték eltűnt hozzátartozóikat, amikor 1945 április elsején először gördül fel a függöny az Operettszínházban. A Tavaszi Muzsika című esztrádműsort négy nappal később a felújított Csárdáskirálynő, majd decemberig még öt bemutató követte.



A közönséget persze nem volt könnyű becsalogatni a színházba. Budáról Pestre átjutni kalandtúrának számított a felrobbantott hidak miatt. Sokan a vetkőztetők miatt nem mertek kilépni az utcára: csoportokba verődött bűnözők fegyverrel kényszerítették a járókelőket ruháik átadására. És ez csak két probléma volt a sok közül.

Fényes Szabolcs azonban mert nagyot álmodni.


Filmkirálynő az operett első asszonya ellen

Az év utolsó bemutatójaként Jacobi Viktor régóta nem játszott sikerdarabját, a Sybill című operettet tervezte színpadra vinni. Egy igazi nagyszabású, békebeli, három felvonásos, két primadonnás nagyoperettet, ami a háborús évek előtti gondtalanságot idézhette fel az emberekben.

Bőkezűen tett bele mindent az előadásba. A jelmezek, díszletek egy részére szerzett pénzt, bérbe adta a büfét, a ruhatárat, valamint hirdetések útján a vasfüggönyt, a többit a korábbi darabok még meglévő készleteiből válogatták össze. Kicsit felturbózta a művet, Jacobi másik híres operettjéből, a Leányvásárból is belecsempészett pár slágert. És hogy még nagyobbat szóljon az egész, úgy döntött, bombát robbant. Sőt, mindjárt kettőt egyszerre. A kor két legnagyobb sztárját, Karády Katalint és Honthy Hannát kéri fel Sybill és a Nagyhercegnő szerepére.


1940: középen Honthy Hanna, balról a harmadik Erdélyi Mihály zeneszerző-színigazgató, a jobb szélen Delly Ferenc színész


Persze, fogalmazhatunk úgy is, hogy a kor két legnagyobb elérhető sztárját. Az eredeti Sybill, a népellenes és háborús bűncselekményekkel megvádolt Fedák Sári 1945 decemberében épp a Markóban várta, hogy mi lesz a sorsa. A szovjetek elől menekülő Szeleczky Zita valahol Olaszországban bujkált. Turay Ida a Népbíróság által kiszabott egyéves eltiltását töltötte. Zilahy Irén pedig még 1944 áprilisában meghalt, az első Budát ért bombatámadásban.



Karády és Honthy – több szempontból is pikáns volt a párosítás. Karády népszerűsége csúcsán állt, ráadásul 17 évvel fiatalabb volt riválisánál. A filmvásznon egyeduralkodó volt, színpadon viszont nem volt annyira magabiztos. Az Honthy birodalma volt, aki már akkor főszerepeket játszott, amikor Karády még iskolába járt. Karády eddig összesen kétszer állt operettszínpadon, Honthy tulajdonképpen ott született.



Karádyra azért is szükség volt, mert ő volt Zamercev vezérőrnagy, Budapest orosz városparancsnokának a kedvence. Már márciusban – amikor még csak szállingóztak az életben maradt színészek a pincékből – utasította Fényes Szabolcsot, hogy kerítse elő a színésznőt a föld alól is. Látni akarta a színpadon. Mindent tudott róla, hogy jól néz ki és szép hangja van, és a német megszállás alatt igazi hős volt, üldözötteket mentett. Az is az ő kérése (parancsa) volt, hogy a Csárdáskirálynővel nyisson az Operettszínház. Kálmán Imre darabját, Sylvia címen még a cári Oroszországban mutatták be 1917-ben, de a szovjet időkben is töretlen népszerűséggel futott. Filmet is csináltak belőle, 1944-ben, a legsúlyosabb háborús évben – milliók nézték meg a frontmozikban és a hátországban.



Fényesnek nem volt könnyű dolga a két színésznő-nagyhatalommal. Eleve mindkettőnek kikötése volt, hogy az ő neve szerepeljen elöl a plakáton, nagyobb betűkkel, mint a másiké. A direktor meg is ígérte mindkettőjüknek.

Végül az lett a megoldás, hogy két plakátot nyomtattak. Az egyiken Honthy neve volt nagyobb, a másikon Karádyé díszelgett elöl. Már csak azt kellett megoldani, hogy ezt a dívák észre ne vegyék. Rátonyi Róbert, az operett ifjú sztárja, az előadás egyik szereplője így emlékezett:


Szerencsére mindkét színésznő autóval közlekedett, így az utcai plakátokat nemigen látták. A színészbejáró falán viszont előadás előtt, amíg Karády be nem jött, a Karády nevével kezdődő plakát függött, majd a sokkal később érkező Honthy – miután csak a második felvonás végén lépett színpadra – a saját nevével kezdődő plakátot látta a szeme előtt. A plakátcserélgetés a portás kötelessége volt.

Meg kellett egyezni a gázsiban is. Egyes források úgy tudják, Karády hetvenezer pengőt kapott fellépésenként. De az inflációs idők miatt valószínűbb, hogy mindkét díva zsöllye-valutában kérte a tiszteletdíját. Vagyis a gázsi az egyre emelkedő helyárakhoz kapcsolódott: esténként harminc-negyven zenekari ülésnek megfelelő honoráriumot fizettek nekik. Furcsa idők jártak. A Színház nevű hetilap például ’46 januárjában még 2500 pengőbe került, februárban 20 ezer pengő volt az ára, a húsvéti számot már kétmillióért adták.


Operettszínház, Karádi Katalin

Karády Katalin


Nagy parádé készül

Az egész színház feszülten várta az első próbát, a két primadonna találkozását. Karády nagyon diplomatikusan, kollegiálisan viselkedett, rózsacsokorral állított be Honthy öltözőjébe. Csókot is váltottak. Ezzel meg is nyerte a csatát. Legalábbis azt hitte. Kicsit naiv volt primadonna-ügyekben. De erre még visszatérünk.


Karády, Honthy, karikatúra

Egy korabeli pesti karikatúra, a bal sarokban Karády és Honthy


A direktor és a rendező, Szabolcs Imre feje aztán azért főhetett, mert a próbák során kiderült, van egy harmadik primadonna is a stábban. A nagyherceget játszó Sárdy János. Illetve nem is pontosan vele volt a gond, hanem a bonvivánt menedzserként irányító feleségével. Aki bejárt a színházba és mindenbe beleszólt. Az első díszletes próbán azt kifogásolta, hogy a férje miért nem középen jön be a színpadra. A díszlet egy szállodai hallt ábrázolt, közepén egy portáspult állt. Oldalt volt a szárnyas ajtó, ahol Sárdynak a szerep szerint be kellett volna lépnie. „Egy bonviván középről jön!” – adta ki az utasítást Sárdyné. „De hát ennek az operettnek tradíciói vannak!” – próbált hárítani a rendező. „Vagy ott jön be a férjem, vagy sehol!” Mit lehetett tenni: a portáspultot kettévágták és ott jött be a nagyherceg. Aztán az volt a baj, hogy Sárdy túl alacsony két hadsegédje, Rátonyi Róbert és Gozmány György mellett. Sárdynénak az volt az ötlete, hogy a két segéd ne csizmában legyen, hanem csizmának festett fekete harisnyában. Végül csináltattak Sárdynak egy háromszorosan dupla talpú cipőt, hogy eltűnjön az a pár centiméter.


Sárdy János

Sárdy János


Már a premier előtt lehetett sejteni, hogy meg fog térülni a befektetés. Karádyt közel két éve nem nagyon látta a közönség (a német bevonulás után leparancsolták a színpadról, filmjeit betiltották, a Gestapo letartóztatta, még halálhíre is terjedt), az meg külön izgatta a nézőket, hogy veszi fel majd a versenyt Honthyval. A december 21-i bemutatóra villámgyorsan elkeltek a jegyek.


Nagy operett-parádé készül. Honthy és Karády. Azaz Karády és Honthy. A színház előtt láttam a plakátokat. Egyik plakáton az egyik primadonna áll, a másik plakáton a másiké. Mennyi izgalmas tárgyalás folyhatott addig, amíg megtalálták ezt a megoldást. Olyan komolyan tárgyalhattak erről, mint a külügyminiszterek a világ sorsáról.

részlet egy korabeli hetilapnak a darab főpróbájáról írt cikkéből


Honthy Hanna Sybill-ruhája a Nágay szalon terméke! Karády Katalin színpadi kalapjait Frank Irma készítette! – adták hírül oldalas, féloldalas reklámok a lapokban. Még Fedák Sárit is megszólaltatták a börtönben, aki elmondta, hogy hát bizony, ő is nagyon szívesen megnézné az új Sybillt.

Egy valamire nem számított senki. Hogy a közönséget nemcsak felcsigázza, de meg is osztja majd a két nagyágyú szerepeltetése. És hogy a Karády- és a Honthy-hívők szurkolni mennek majd a színházba.


Kontyolásig fajuló rangadó a színházban

Már a premieren kitört az ovációpárbaj. Karádyt a jelenete végén ütemes „Karády! Karády!” bekiabálásokkal ünnepelték rajongói. Amikor a második felvonás végén Honthy lépett a színpadra, az ő tábora kezdett felállva drukkolni. Mire a harmadik felvonásig ért a darab, már minden volt: hangos lábdobogás, „Hajrá Honthy!” és „Tempó Karády!” biztatások, tapspárbaj és füttyvihar, fradiújpest-hangulat. A meccs az előadás után is folytatódott, a színészbejárónál várták meg egymást a felizgult rajongók. A primadonnacsata híre hamar elterjedt, volt, aki már azért váltott jegyet, hogy ezt lássa. Az egyik estén leszurkolt tábor a következő előadásra már újabb rajongókat mozgósított, hogy revánsot vegyen az ellenfélen. Estéről estére roskadásig volt a színház.


Operettszínház, Honthy Hanna

Honthy Hanna


Persze, közben az Operettszínházon kívül is zajlottak az események. Karádynak például két előadás közt a Népbíróságon volt jelenése. Tanúként hallgatták meg Kiss Ferenc, a Színészkamara volt elnökének népellenes és háborús bűnperében. Terhelő vallomást tett a vádlottra. „Maga volt a színészek Hitlere!” – kiáltott rá szenvedélyesen a tárgyaláson, legalábbis a beszámolók szerint. A sztoriból mindenesetre még egy Ludas Matyi karikatúra is készült.


Karády Katalin, Kiss Ferenc, karikatúra


De térjünk vissza az igazi operetthez. Az előadás kulcsmomentuma Honthy belépője volt a második felvonás végén. A primadonna már előre gondoskodott arról, hogy színre lépése emlékezetes legyen. A próbákon még egy aprócska változtatást is kieszközölt. „Édesem, csak egyet kérek tőled” – szólt Karádyhoz. „Ugyebár a szerepem szerint én vagyok a nagyhercegnő és te csak egy énekesnő. Na mármost, tekintve, hogy ekkor te már két felvonáson keresztül a színpadon vagy, viszont én csak a második felvonás fináléjában érkezem, és nincs módom eljátszani a nagyhercegnői rangomat a rövid finálé alatt, neked egy mély meghajlással kellene ezt jelezni. Persze mindez csak egy pillanat lenne, mert én utána rögtön azt mondom, hogy „Üdvözlöm”, mire te már felállhatsz. Megteszed?” Kollégája ezt meg is ígérte neki.

Csak hát ugye az előadás már közönség előtt zajlik. Adjuk át a szót megint a szemtanúnak, Rátonyi Róbertnek:


Amikor Honthy belépett a színpadra percekig tartó taps fogadta. Ezalatt Karády féltérdre ereszkedve volt kénytelen mindezt végighallgatni, miközben Honthy nemcsak a nagyhercegnőt játszotta, hanem a régi idők nagy primadonnáját is, aki előtt, íme, még egy Karády is kénytelen meghajolni. Ennek ellensúlyozására aztán az országban működő nagy létszámú úgynevezett „Karády Klub” tagjai előadásról előadásra kibéreltek két páholyt és ennél a jelenetnél végig kiabáltak, hogy „Éljen a Kati! Éljen a Kati!” Persze a Honthy-tábor sem hagyta magát! Még jobban rázendítettek.

A két primadonna háborújából végeredményben a bonviván Sárdy húzta a legnagyobb hasznot. Neki pártállástól függetlenül az egész színház tapsolt. Főleg, amikor egy utolsó meghajlásra kézen fogva kivitte magával két partnerét.

„A Karády és Honthy fellépte körül csattogó taps már nem is a két színésznő ünneplése, hanem valóságos párbaj a tenyerekkel. Közben a két primadonna hívei össze is szólalkoznak, talán még meg is kontyolják egymást. Ezek a kisded szellemek nem a Sybill bűbájos melódiái miatt mennek színházba, hanem hogy kiéljék sportszenvedélyüket. Tempó Karády! Hajrá Honthy! S mialatt a két jeles színésznő mindent elkövet, hogy sikerre vigye az operettet és tehetetlenül áll a párthívek túlbuzgalmával szemben, ezalatt a kerge klikk tovább tombol, hogy kompromittáljon egy műfajt. Nem a színház az ő szórakozóhelyük, hanem a futballpálya” – bosszankodott az eseményeken a Fényszóró nevű, 1945 nyarán indult színházi hetilap.


Operettszínház, Honthy Hanna

Delly Ferenc és Honthy Hanna a Duna-parti díszletben, 1939-ben


Annyi vér és szenny után jól esik a zsongító búfelejtő

A párbaj aztán az újság hasábjain ment tovább, mert hamarosan jöttek a pro és kontra olvasói levelek. Róna Tibor budapesti mérnök például ezt írta: „Karády szörnyű rossz volt a Sybill szerepében, hangja nem erre a szerepre való. Talán lehetett volna egy operett művésznőt is találni erre a szerepre. Az igényes közönségnél végleg kegyvesztett lesz. Maradjon csak a filmnél és énekeljen Karádynak megfelelő dalokat.” László Márta olvasó a következő számban megvédte Karádyt, aki neki amúgy is tetszik, de a Sybillben különösen. „Karády körül nincs középút. Vagy nagyon szeretik, vagy ki nem állhatják” – tette még hozzá.

Az újság aztán így zárta le a kissé parttalan vitát:


Arra kérjük a két szélsőséges tábor tagjait, hogy – a papírhiányra való tekintettel – leveleiket a jövőben egymásnak címezzék.

A Sybill egy ideig minden más színházi sikert háttérbe szorított, több mint százötven előadást ért meg, áprilisig műsoron maradt. Nagy szerepe volt abban, hogy az Operettszínház egy igen nyomorúságos, pénztelen, inflációval és bélistázással terhelt időszakban is el tudta tartani magát és színészeit. Nem Majoré Tamásé vagy Várkonyi Zoltáné, hanem Fényesé volt a legjobb, legmenőbb színház Pesten ’45-46 fordulóján. Határozottan úgy tűnt, hogy a Pesti Broadway újra régi fényében ragyog.

Karády Katalin így nyilatkozott a Színház nevű lapnak: „Az emberek annyi szennyen, annyi véren, annyi gyászon mentek át az elmúlt évek fergeteges viharában, jól esik most egy kis könnyű, elzsongító búfelejtő. Ami nem harc, nem riadó, nem vadászat, nem behívó, nem terror és nem gonoszság. Világszerte kivirult a nagyoperett reneszánsza. Ez a siker titka, kérem, ebben van a magyarázat.”


Operettszínház, 1973

Az Operettszínház 1973-ban


Aztán hamarosan megint szomorú idők jöttek. Fényes Szabolcsot kikezdte a kommunista sajtó, hogy dekadens, burzsuj, nem osztályharcos darabokat játszik, gúnyrajzok jelentek meg róla a Szabad Szájban. 1948-ban aztán államosították a színházakat, az operettet is, Fényest pedig kirúgták. A kulturális vezetés harcot hirdetett a sztárkultusz ellen, Karádyt mellőzték, vidéki kultúrházakban fütyülte ki a részeg közönség, 1951-ig bírta, aztán elhagyta az országot. Egyedül Honthy Hanna – akit egyébként pályája során Hóman Bálint, Horthy Miklós, Révai József és Kádár János is kitüntetett – tudta megőrizni nagyhatalmi státuszát, 1953-ban Kossuth-díjat kapott.

A Sybillt 1945 óta már több tucatszor bemutatták, idén decemberben is műsorra tűzte az Operettszínház.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon is!