Háború a terror ellen - 15 év után

Fotó: AFP / SAUL LOEB

-

Szeptember 11. után a terroristák felszámolását ígérték, de ma már még aktívabb terrorcsoportokkal kell szembe néznie a Nyugatnak.


Tizenöt éve, 2001. szeptember 11-én két, terroristák által eltérített utasszállító repülőgép csapódott a New York-i World Trade Center (WTC) ikertornyaiba. Az első gép a WTC északi, a második nemsokkal később a déli toronyba ütközött. Egy harmadik eltérített gép a Pentagon washingtoni épületébe csapódott be. Egy negyedik repülőgépen az utasok ellenálltak a terroristáknak, és sikerült az utasszállítót Pennsylvania felé téríteni, ami ezért a feltételezések szerint a gépnek a Fehér Ház lett volna a célpontja – egy lakatlan terültre csapódott be.

A támadásokban közel háromezren haltak meg. A szeptember 11-i események egyenes következményeként az USA háborút kezdett Afganisztán ellen.



Az USA történelmében ez volt az eddigi legnagyobb terrortámadás sorozat, George W. Bush republikánus elnök első ciklusában ezért az egyik legfontosabb céljának határozta meg a támadás mögötti csoportok felszámolását. Ezt alátámasztva a legkülönbözőbb jelzőktől sem riadt vissza, hogy a terrorizmus-ellenes akciójához támogatást szerezzen, miszerint keresztesháborút" fog indítani a terroristák ellen. Sőt, a republikánus elnök a 21. századi első háborújának nevezte a terroristák ellen indított, „végtelen igazság" névre hallagató ellentámadását.

Az amerikai kormányzatban a terrortámadást követő sokk után egy sor kérdésben megszűntek a belső viták, azonban a kijelölt ellenség definiálásában és likvidálásában már voltak különbségek. Paul Wolfowitz védelmi miniszter-helyettes a legerőteljesebb és önállóbb támadást sürgetett a terroristacsoportok ellen, addig Donald Rumsfeld védelmi miniszter a terrorizmust támogató országokkal" szemben is erőt akart felmutatni. Végül Colin Powell külügyminiszter mérsékeltebb, a nemzetközi terrorizmus elleni széles koalíciós elképzelése lett elfogadtatva.

A katona múltú Powell meg is fogalmazta a koalíció lényegét: az USA mindig könnyen bele tudott keveredni egy háborús helyzetbe, azonban annál nehezebben tudott kikerülni belőle. A nemzetközi terrorizmussal mint megfoghatatlan valamivel szemben pedig nagyon nehéz konkrét lépéseket tenni. Azonban a terrorizmust sikerült egy személybe, a WTC elleni támadás megszervezőjének tartott, Oszáma Bin Ládenbe sűríteni írja Rostoványi Zsolt iszlámszakértő.


A szakértő szerint a Bush-kormánynak egyik célja az volt, hogy a terrorizmus elleni eddig még ki nem próbált módszereket és eszközöket külföldi terepeken lehessen használni, mint például az Afganisztánban, amit a tálib terrorista csoportok irányítottak.

A terrorizmus mint ellenségmassza továbbra is kiterjeszthető volt, hiszen Oszáma Bin Láden, mint szimbólum az al-Káida csoport vezetőszemélyisége volt, de ettől függetlenül Afganisztán és Irak is a terrorizmus elleni háború célpontjaivá váltak. Továbbá az amerikai győzelmek után az USA-ban felerősödtek azok a hangok, amelyek most már nem kívántak megállni, hanem szorgalmazták a további csapásokat a terrorizmust támogató országokra, például Szomáliára és Szudánra is.

A offenzív külpolitika egyben alkalmat nyitott arra is, hogy a nemzetbiztonsági érdekeket ne csak a külföldi országokra kiterjesztve érvényesítse az amerikai kormány, hanem belföldön olyan intézkedéseket is elkezdjen, ami szerinte a biztonságot megerősíti. Az Egyesült Államokban a kongresszus kivételes gyorsasággal fogadta el azt a hazafias törvényt (Patriot Act), amely olyan szélesen értelmezi a terrorizmust, a terrorizmussal gyanúsíthatók és a terrorizmus támogatásának fogalmát, ami szerint szinte bárki lehet terrorista írja Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő.

Ez fajta törvénykezés kiterjedt európára is: Tony Blair kormányának a londoni merényletek árnyékában közzétett 12 pontos terrorizmus-elhárítási törvénycsomagja (amit a brit jogvédők igen élesen támadtak) végül csak terv maradt, de a titkosszolgálatok aktivizálódása tekintettel az Európában történt terrortámadásokra is mai napig jelentős.


A Powell által szorgalmazott nemzetközi összefogásnak végül az lett az eredménye, hogy USA mellet Nagy-Britannia és további néhány európai ország mindenki a saját felajánlásai alapján vettek részt a terror elleni háborúban, a legtöbb ország azonban csak az invázió után küldött csapatokat Irakba. Törökország visszautasította területeinek használatát, miután az USA nem járult hozzá, hogy a török haderőt iraki területen a kurdok ellen bevessék.


Az iraki háborút követően több minden kiderült már: Washington azzal az indokkal (is) indult el 2003 tavaszán – ENSZ-felhatalmazás nélkül –, hogy megsemmisítse Szaddám Huszein tömegpusztító fegyvereit. Később kiderült, ilyenek nincsenek: a tömegpusztító fegyvereket kereső csoport 2004-es zárójelentésében megállapította, hogy az iraki diktátor hosszú évekkel az invázió előtt felhagyott atom- és biológiaifegyver-programjával.

Az USA terror-elleni háborúja átrendezte a köze-kelet egyes országainak a politikai térképét, és az al-Káida csoport felszámolását is eredményezte azonban további terrorista csoportok aktivizálódását nem szüntette meg. Sőt, egy újfajta terrorcsoport tudott kialakulni: Irak észak-keleti részén az al-Káidából kivált terroristák már nem kötődtek a szunnita szervezethez, hanem önállón működtek, és épültek be a környező országokba.

Az iszlamista szélsőségesek megalapították az Iszlám Államot, amely már kiterjedt Irakra és Szíriára is, sőt a szervezethez már laza kötelékében harcolnak más földrészek, más típusú iszlamista radikálisai, például Afrikában a Boko Haram, az As-Sabáb, vagy Ázsiában a Kaukázusi Vilajet. Továbbá a második, harmadik generáció bevándorlókat radikalizálják az interneten, vagy a bekerült sejteken keresztül akár Európában is.