„Ha valaki 3 hónapra elmegy, már kivándorlóként gondolnak rá”.

HÁTTÉR

Simor Ágnes

előadóművész, táncművész, kulturális menedzser

„Nem úgy van, hogy szabadon jönnek-mennek az emberek, hanem aki elment, azt azonnal kivándorlónak tekintik.” Simor Ágnes táncművész, Ben Glassal közösen rendezte a Menni vagy Maradni levegőszínházi produkciót.


- Az előadás közösen készült a TASZ jogvédő szervezettel és szociológusokkal. Nem véletlenül vontuk be őket, ugyanis az a kérdés is bennünk volt, hogy egy szabad országban, Európában, ha egy demokrácia jól működik, akkor szabadon közlekedhetünk mindenhol, normális, hogy jövünk-megyünk. Én például Madridban éltem egy évig a gyerekemmel.

Normális esetben mindenki megy világot látni, vagy máshol akar állást, és ettől még nem gondol úgy magára, hogy örökre elment. Érdekes, hogy a kivándorlás nem kirívóan nagy, de valamiért nagyon érezzük. Nem úgy van, hogy szabadon jönnek-mennek az emberek, hanem ha elment valaki, azonnal kivándorlónak tekintik. Ha három hónapra elmegy dolgozni, akkor már úgy gondolnak rá az ismerősei, hogy kint is marad.

Azt mondod, ez arról is szól, hogy a szabadsághoz tartozik, hogy mindenki akkor és oda menjen, ahova akar.

- Igen, és kíváncsiak voltunk arra is, hogy vajon mennyire igaz, hogy ha úgy érzik az emberek, hogy a szabadságjoguk sérül, akkor ki akarnak mozdulni ebből a helyzetből. Felmerül ez is, de nem ez az elsődleges ok, amiért az emberek elmennek.

Az elsődleges mindig a pénz, és az, hogy valaki világot akar látni, több lehetőséget akar, aztán valahányadik okként – ami annyira nem jó, jobb lenne ha nem jelenne meg, és mindenki azt érezné, hogy szabadon létezik és ez nem kérdés – de megjelenik ez is.

A független művészeknél, mint nálunk is, ráadásul érezhető a nyomás, hogy nem vagyunk itthon biztonságban.

Ez is egzisztenciális kérdés elsősorban, ugye?

- Igen. Én is azt érzem, hogy jobb két lábon állni, külföldön is, és itt is.

Miért jöttél vissza Madridból?

- Abszolút a családom miatt jöttem vissza, beteg lett az édesanyám. Jól alakult, mert Spanyolországban egy olyan levegő-fal táncos képzésen is részt vettem, amivel itthon rögtön Glass Bent kerestem meg, mert tudtam, hogy egyedül ő csinálja ezt. Így fejlődött a társulat is. Ha elkezdünk valamit felépíteni, ha van értelme csinálni, gondolkodni dolgokon, akkor az jó dolog. Az alkotói közösségek, a család egyaránt marasztó erő.


Hozzászólók:

Vitaindító: Végleg elmennek, vagy visszajönnek a külföldre költözők?
Abaházi Márk (23), London: „Soha ne mondd , hogy soha, de el tudom itt képzelni az életem”
Viola Krisztina (23), Aarhus: „Szeretnék majd visszamenni, de a végleges kiköltözés nincs tervben”
Kerekes Blanka (28), Leichester: „100 százalékosan meg vagyok elégedve az itteni életemmel”
Glass Ben, ottfline:ontheater: „Korábban nem voltam kisebbség, most pedig az lettem”
Simor Ágnes: „Ha valaki 3 hónapra elmegy, már kivándorlóként gondolnak rá”
Pléh Csaba: „Nem minden csupán a bérezés kérdése.”
Babarczy Eszter: „Természetes, hogy a piacképes tudású oktatók elhagyják az egyetemet”
NKI: A visszaáramlás jelentős, de megbízható felmérés nem készült


Végleg elmennek, vagy visszajönnek a külföldre költözők?


Végleg
Visszajönnek

SZAVAZAT UTÁN