Ha nincs az a félrehangolt gitár, senki nem dobja szívét a kútba

Fotó: MTI/MTVA / Kollányi Péter

-

Ha nincs a zuglói konditerem, ha nincs rosszul felhangolva egy gitár, és ha aznap nem kerül az asztalra az Esti Hírlap, akkor ma ezek a magyar dalok nem léteznének. Létrejöttük, néhány világslágerhez hasonlóan, egy véletlenen múlt. A Tankcsapda, a Karthago, Lovasi András, a Pa-Dö-Dő és Kicsi Dope is mesél.


Paul McCartney egyszer egy kellemes dallammal a fejében ébredt fel. Kipattant a csaja ágyából, azonnal odaült a zongorához, és leütötte a hangokat. Hogy legyen valami szöveg is hozzá, egy tojásokra rímelő sort rakott a refrénbe: „Scrambled eggs, oh my baby, how I love your legs”. Állítólag így született meg a Yesterday.

Amennyiben a sztori igaz, akkor kijelenthetjük, hogy ha nincs az álom, akkor nem hogy a Yesterday, de annak 66-féle feldolgozása sem létezne.
Ugyancsak nem lett volna semmi a Money for Nothing című számból, ha Mark Knopfler, a Dire Straits frontembere nem figyel fel egy háztartási gépeket áruló üzletben az eladó panaszkodására, és nem kezdi el titokban, egy polc mögött lejegyzetelni a pénztáros fortyogását, amiből aztán a dalszöveg lett.

A Metallica Nothing Else Matters balladáját sem játszaná ma a temetésektől kezdve az utcazenészekig senki, ha James Hetfield egy magányos, hotelben töltött estéjén nem hívja fel a barátnőjét, és telefonálás közben nem kezdi el szórakozottan pengetni a gitárját.

Nemcsak egyes világslágerek megszületése múlt a jól elkapott pillanatokon (ezen az oldalon még több hasonló sztorit talál), hazai pályán is gyakran megesik az ilyesmi.


Lovasi András bement a gyógyszertárba

Lovasi András is egy eladó, pontosabban egy gyógyszertáros mondatait jegyezte fel, amikor leírta azt a sort, hogy „Emese ,most már indul a buszod”. Az Emesének összesen ennyi köze van a valósághoz – teszi hozzá. Lovasival egyébként többször előfordult az is, hogy egy korábbi dal szülte a másikat, mint mondja: a Zsákmányállatot valójában három, már korábban a fejében meglévő dalból gyúrta össze. A Tűkön táncol című Kiscsillag-dal szövegének első fele pedig még a nyolcvanas évekből Lecsótól (Leskovics Gábor – Pál Utcai Fiúk, Kiscsillag), a második fele pedig már tőle, a kétezres évek elejéről származik.



Dopeman és Ganxsta Zolee a gyúróteremben

A Ganxsta Zolee és a Kartel Való világa sem létezik ma, ha egy ezredforduló előtti délutánon, amikor még a három gengszterrapper beszélőviszonyban volt, Ganxsta, Dopeman és KicsiDope kihagyja az aznapi edzését. A megszokott helyükre, egy zuglói konditerembe mentek le gyúrni, ekkor született meg a Való világ refrénje. Pityinger Péter (KicsiDope) úgy emlékszik vissza, hogy általában nagyon éhesek lettek az edzéstől. Már épp be akarták fejezni a mozgást, hogy aztán elmenjenek enni, amikor Dopeman száján kiszaladt a később ismertté vált sor: „Isten hozott nálam, öcsém, ez a való világ.” Amire Ganxsta azonnal rákontrázott: „Pénz, drogok, fegyverek.”

Végül KicsiDope zárta a refrént: „Na meg a pinák.”



Címlapsztoriból lett a Pa-Dö-Dő száma

A Pa-Dö-Dö Bye-Bye Szása. című, a kivonuló szovjet katonának szóló ironikus búcsúzása a duó első slágerei közé tartozott, a dal ráadásul még meg is előzte korát, néhány nappal ugyanis az orosz csapatok kivonása előtt született meg.

„A dallam már rég megvolt, szöveget viszont még nem írtunk hozzá” – meséli Falusi Mariann. „Egyik este aztán Györgyi anyukája egy Esti Hírlappal a kezében tért haza, az újság pedig vezető hírként foglalkozott azzal, hogy az EMI kiadó a sikertelen magyarországi tárgyalások után visszavonulót fújt, felhagyott a hazai leányvállalat megalapításával. A cikknek a »Bye-bye EMI« címet adták. Ez alapján gondolkodtunk el azon, hogy vajon minek a lelépésétől lennénk szomorúak, vagy még inkább: minek a kivonulása jelentené a legnagyobb örömöt.”



Egy torz akkord és a Kereplő

Egészen prózai a története a Heaven Street Seven Kereplő című dala megszületésének.

Valamelyik koncerten a zenekar egy korábbi roadja véletlenül fél hanggal lejjebb hangolta a G húrt az énekes, Szűcs Krisztián gitárján, így rögtön a koncert elején, már az első hangnál feltűnt mindenkinek, hogy valahogy furcsán szól a hangszer. Szűcsnek azonban annyira megtetszett a torzan született akkord, hogy aztán írt belőle egy számot, és ez lett a Kereplő.

A nemrég feloszlott együttes frontemberére „egyébként jellemző, hogy időnként teljesen »zeneietlen«, szinte felfoghatatlanul fals dolgokból rak össze popdalokat” – teszi hozzá a HS7 volt billentyűse és producere, Takács Zoltán Jappán.



Egy srác, aki a rockzenéért halt meg

Talán a Karthago-dal, a Requiem létrejöttének körülményeit ismerik a legtöbben. Requiem nélkül gyakorlatilag nincs Karthago-koncert, pedig az osztrák lemezszerződést is kiérdemlő dalt a zenekar tagjai csupán egyszer akarták előadni 1982-ben.


Az egyik székesfehérvári koncertjükön a tömegben meghalt egy fiú, az ő emlékére írták a számot. Van, aki szerint agyontaposták, de Szigeti Ferenc, a dal szerzője, két éve azt mondta egy origós interjúban, hogy a srác valami gyógyszerből szedett be sokat, ivott rá, és ezért állt meg a szíve. Gidófalvy Attila, a Karthago, a Lord és Fáraó zenekarok billentyűse így emlékszik vissza: „Tiszta lila volt szegény 17 éves srác, mikor behozták hozzánk az öltözőbe. Végül a mentőben halt meg. Nagyon megrázott ez bennünket is, és úgy gondoltuk, hogy tiszteletből írunk neki egy dalt. Ez a srác gyakorlatilag a rockzenéért halt meg, tartoztunk neki.”



Az utolsó utáni pillanatban kitalált koncertdal

A Tankcsapda-koncertek nagy kedvence, a Be vagyok rúgva majdnem elvérzett a stúdióban. „Ennek a dalnak a szövege nagyon nem akart összeállni, mert bár tudtam, miről akarok énekelni, nem tudtam igazán formába önteni a gondolataimat” – számol be a frontember, Lukács László.

Pedig igencsak szorította őt az idő, már az aktuális lemez minden dalát felvették, csak ez az egy maradt hátra, ráadásul a stúdiózás utolsó napjának utolsó óráiban jártak. Végül a frontember csak összeszedte magát, húsz perc alatt született meg a dalszöveg, azonnal fel is énekelte. „A hangmérnökkel mindketten hümmögtünk, hogy »nem is olyan rossz«, meg hogy »jó lesz ez«, de azt, hogy ez lesz a következő tíz év egyik legsikeresebb és leggyakrabban játszott koncertdala, egyikünk sem gondolta volna.”



Halandzsa az egész, imádja a nép

Bauxit (Bëlga) pedig kifejezetten nem akart slágert a Mit parodizálsz című számból, szándékosan úgy írta meg a szöveget, hogy annak legalább a fele értelmetlen legyen. „Az NWA, a Wu-Tang, L.L. Cool J., a Digital Underground és hasonló előadók szövegeit olvasgatva megfigyeltem néhány nyelvi trükköt az amerikai rapszlengben, és ezt próbáltam magyarra ültetni, viccesen honosítani. Az »itt jövök me-in« például olyasmi, mint a doin' a doing helyett. Meg persze az egész szöveg összefüggéstelen, de az amerikai rapperek is sokszor úgy nyomják, hogy éppen ami jön. Engem meglep, hogy a mai napig ugyanúgy működik koncerten, és az érthetetlenség ellenére mindenki énekli. Valószínűleg azért, mert jó a zenéje.”



Börtönbe került a múzsa

A fentebb idézett Jappán oszlopos tagja a Soerii és Poolek formációnak is, amely Balaton című slágerét egy nem várt idegen hihetetlen kreativitásának köszönheti.

„A Ua-Mua lemezünk munkálatai a PartyPajta nevű létesítményben zajlottak, nagyrészt házibulik közben. Egy tipikus éjszakán, amikor kábé ötvenen voltak nálunk, és éppen egy dalnak a refrénjét próbáltuk kitalálni, csöngettek. Két hatalmas, igazi sztereotip gengszter állt az ajtóban. Mondták, hogy keresnek valakit, mi viszont nem ismertük az illetőt, ezért nem engedtük be őket. Teltek a percek, egyszer csak (azóta sem tisztázott módon) a két fickó mégis bejött, és a világ legtermészetesebb módján helyet foglaltak a buli kellős közepén. Gerrison (a másik oszlopos tag) nem jött zavarba, egyből nekik szegezte a kérdést: »Figyu, ott tartunk, hogy Kúszom a padlón, mászom a falakon, érzem a ritmust, lángol a ... Na mi lángol? Szerintetek mi legyen?« Erre az egyik hatalmas ember faarccal közölte, hogy »Hogyhogy mi, hát a Balaton, nem? Nem az passzol?« Az egész házibulizó csapat ujjongásban tört ki, mi pedig elkértük Öcsi – így mutatkozott be – telefonszámát, hogy majd le tudjuk jelenteni szerzőnek. Aztán amikor kerestük, mondta, hogy szerinte ne foglalkozzunk az ő lejelentésével, mert most megy böribe pár évre, úgyhogy tartsuk meg az ő részét.”



Anna megint Berlinben él

A Hó Márton és a Jégkorszak saját bevallása szerint nem ír slágereket, pedig az Anna már nem lakik Berlinben című dal egyértelműen rátapintás a mostani egyetemista generáció ütőerére. A „kimegy a pasim/csajom Erasmusra, addig én itthon meg fogok őrülni”-érzést többen ismerhetik, Hó Márton előnyt kovácsolt belőle.

„Berlinben éppen egy 12 órás vonatút után voltam, félig módosult tudatállapotban, szerelmesen a címben szereplő lányba, akivel már régóta szerettem volna találkozni, de ez csak ritkán jött össze, mert ő éppen Londonban, Madridban vagy Berlinben volt. Mikor éppen hol talált egy újabb szakot, amit el szeretne végezni. Gyakorlatilag kétévente lakhelyet és életet váltott, én meg közben dühös voltam, hogy miért nem tudunk találkozni, ezért inkább hirtelen felindulásból kimentem hozzá, és együtt laktunk pár hónapon keresztül egy kollégiumban. Az biztos, hogy rengeteg Nick Cave-lemezt hallgattam, meg elmentem azokra a helyekre, ahova érdemes elmenni, még David Bowie és Iggy Pop közös albérletét is megnéztem (de az nem volt annyira nagy szám), aztán mentem lemezboltokba és a piacra, használtruha-boltokba és kávézókba, kocsmákba, majd hazajöttem. De Anna ott maradt, egy év múlva meg elköltözött Londonba, nemrég pedig azt hallottam, hogy újra Berlinben él, mert azért mégiscsak ott van a legközelebb a szívhez az ember.”