Ha nem nézel fel, kinyírnak – interjú a honosított kanadai hokisokkal

Fotó: VS.hu / Hirling Bálint

-

Vasárnap délután egykor kezd Japán ellen a Rich Chernomaz vezette magyar férfi jégkorong-válogatott a divízió I/A-s világbajnokságon. A keretbe bekerült a Kanadában született Frank Banham és Andrew Sarauer, akik először szerepelhetnek világversenyen egy válogatott színeiben. A válogatott utolsó itthoni edzését követően beszélgettünk velük a káposztásmegyeri Jégpalotában.


Frank, milyen érzés Magyarország első NHL-es játékosának lenni?

Frank Banham: Nagyon jó érzés magyarnak és a válogatott tagjának lenni. Az általam tapasztaltak átadásával segíthetem a fiatal magyar játékosokat abban, hogy elérjék a céljaikat. Szerintem a nem túl távoli jövőben lesz magyar hokis az NHL-ben, mivel a magyar jégkorong rengeteget fejlődött az elmúlt három évben is, mióta itt vagyok. Ha továbbra is fejlődik, egyre több hokisnak lesznek jó lehetőségei.

Ismersz olyan tehetséget, akinek összejöhet?

FB: Tudod, nemcsak tehetségre, hanem rengeteg más dologra is szükség van ahhoz, hogy felérj a csúcsra. Elhivatottság, a munkához való jó hozzáállás... De ami még ennél is fontosabb, hogy jókor kell jó helyen lenni, és élni kell az adódó lehetőséggel. Amikor az NHL-ben játszhattam, éltem a lehetőséggel, mert keveseknek adatik meg, hogy ott hokizzanak. Remélem, hogy a közeljövőben tényleg összejön valakinek Magyarországról.

Olvastam, és a térdeden látszó tapaszokból is kiderül, hogy folyamatosan fájdalmakkal küszködsz, meg is kell műteni a térded. Van olyan súlyos ez a sérülés, hogy a karrierednek is véget vessen?

FB: Meglátjuk, mi lesz a műtét után. Ha ugyanígy fájna utána is, akkor biztosan nem tudnék végigcsinálni egy szezont. Ha viszont minden flottul megy a műtét során és utána, akkor hokizom tovább. Persze egy dolog, amit én eltervezek, és egy másik, amit a testem üzen.


Frank Banham


Andrew, te Dániában is játszottál, egyetértesz Frankkel?

Andrew Sarauer: Néha jobb, ha alsóbb amerikai ligákban hokizik az ember, de Európában nagyobb a jégfelület, így más képességek fejlődnek, mint otthon. Erősebbé válhatnak itt a fiatalok, nagyobb lehet az önbizalmuk is, mert erre odafigyelnek az Európában dolgozó edzők.

Miben különbözik az észak-amerikai és a magyar hoki? Vannak egyáltalán különbségek?

FB: Hát, én elég rég hokiztam már Észak-Amerikában, azóta sokat változott a játék. Az én időmben sokkal szabadabb volt a játék Európában, kevesebb korlátozó szabállyal. Azóta ezek egy részét eltörölték Észak-Amerikában, az európai stílushoz közeledett az NHL is. Nehéz lenne komoly különbséget találnom a magyar és észak-amerikai jégkorong között.

Te játszottál Oroszországban is, az ottani hoki mennyiben különbözik az amerikaitól és a kanadaitól?

FB: Igen, Oroszországban teljesen más stílus uralkodik, ahogy Svédországban is – sokkal inkább a korongbirtoklásra mennek rá, mint Észak-Amerikában vagy Európa más tájain. Visszatérve Magyarországra, szerintem ma már észak-amerikai stílusban játszanak itt.


Andrew Sarauer


És mi a helyzet Dániával?

AS: A dán nagyon jó, korcsolyázós liga volt, talán a pálya mérete volt a leginkább szokatlan, amikor átjöttem. Időbe telt, míg hozzászoktam, de ma már jól korcsolyázó játékosnak mondhatom magam a dániai tapasztalatok miatt. A fizikai aspektus itt nem annyira meghatározó, azaz nem arra mennek rá a srácok, hogy ütközzenek, és letépjék a fejed. Az osztrák első osztály (EBEL, ahol a Fehérvár AV19 is szerepel) viszont ebben a tekintetben is jobban hasonlít Észak-Amerikára. Több ligában is játszottam már, szerintem az EBEL leginkább a Keleti-Parti Jégkorongligához (ECHL) hasonlatos.

Frank, milyen volt Alex Ovecskinnel együtt játszani? Ő a világ legjobbja?

FB: Amikor együtt játszottunk, még nagyon fiatal volt (2003–2004-ben játszottak együtt a Dinamo Moszkvában, akkor Ovecskin 18 éves volt – a szerk.), de már akkor is látszott, jó játékos. Mondjuk, ha akkor megkérdeztél volna, biztosan azt mondtam volna, esélytelen, hogy ez a srác két év múlva 52 gólt lőjön az NHL-ben. Nagyon jó munkamorálja volt, az edzések után fél-egy órával tovább maradt, mint a többiek, és csak lődözte a korongokat. Keményen melózott, és megcsinálta, de már akkor is ebben a stílusban hokizott.


Ovecskin, a világ egyik legjobbja


Banham Frank, hoki, jégkorong

Frank Banham

A kanadai Calahooban született negyvenéves jobbszélsőt 1993-ban draftolta a Washington Capitals, mégsem ott, hanem az Anaheim Mighty Ducksnál mutatkozhatott be az NHL-ben 1996-ban. Összesen 32-szer játszott az elitligában, az Anahem mellett a Phoenix Coyotes színeiben. Banham végigjárta a világot, karrierje során játszott Finnországban, Oroszországban, Svájcban, Ausztriában, Svédországban, Szlovéniában, Horvátországban, mielőtt Fehérvárra igazolt volna.

Hogyan tudsz negyvenévesen is jó formában lenni, felvenni a versenyt a fiatalokkal? Mi a titok?

F. B.: Igazából nincs titok, igyekszem jó kondícióban tartani magam, és persze szerencsém is volt, mert elkerültek a nagy sérülések.

Andrew, a szezon nagy részében jól játszottál, de mintha a rájátszásra visszaesett volna a teljesítményed. Mi történt?

A. S.: Hm, hát én nem éreztem úgy, hogy rosszabbul játszottam volna. Hosszú volt a szezon, a rájátszás pedig amúgy is nehéz ügy, mert akár hat-hét meccset is játszhatunk ugyanabban a felállásban ugyanazon csapat ellen. A Vienna Capitals elleni meccseken úgy éreztem, megpróbálnak kikapcsolni minket Frankkel a játékból. Nehéz, ha rád állítanak egy játékost, de próbálkoztam, szerintem derekasan küzdöttem. Lehet, hogy nem hoztam az elvárt számokat, de alapvetően elégedett voltam a játékommal. Mindent beleadtunk a csapattal, mégsem sikerült továbbmenni.


F. B.: Andrew az egyik legjobb támadó az egész ligában, így nem meglepő, hogy megpróbálták kivenni a meccsekből, így azért nehéz.

A. S.: Sikerült is nekik...

Mi volt az első magyar szó, amit megtanultatok?

A. S.: Az enyém az volt, hogy „sziasztok”.

F.B.: Hát, nekem vagy az, hogy „szia”, vagy a „köszönöm”.

És az első káromkodás?

A. S.: (nevet) „Bazdmeg”?

F. B.: Ugyanez nekem is.


Banham és Sarauer egymás mellett öltözött a káposztásmegyeri Jégpalotában


Hogy megy a himnusz?

F. B.: Nem igazán gyakoroltuk még.

A. S.: Elég nehéz kifejezések vannak benne, de remélhetőleg halljuk majd párszor a vb-n, és akkor legalább a dallam menni fog.

Honnan jött a honosítás ötlete?

F. B.: Nálam úgy zajlott, hogy a klubtól kerestek meg azzal, hogy szívesen látnának a magyar válogatottban. Én pedig éltem a lehetőséggel és igent mondtam, ilyen egyszerű.

A. S.: Nekem is a klub ajánlotta fel a lehetőséget még tavaly, amikor meghosszabbítottam a szerződésemet Fehérváron. Jó ötletnek tűnt, elkezdtük a papírmunkát, aztán most itt vagyok a válogatottban.



sarauer andrew, hoki, jégkorong

Andrew Sarauer

A kanadai Saskatoonban született, harmincéves Sarauert a Vancouver Canucks draftolta 2004-ben, de neki nem adatott meg, hogy az NHL-ben játszhasson. A 194 centis center amerikai alsóbb ligákban hokizott, ahol többnyire hozta a meccsenkénti egyes pontátlagot. Dániában is töltött egy szezont, majd visszatért az USA-ba, mielőtt Székesfehérvárra szerződött volna. Az idei EBEL-alapszakaszban ő szerezte a legtöbb pontot, 54 meccsen 59-et, ebből 21 volt gól.

Ki választotta nektek a magyar neveteket?

F. B.: Én úgy lettem Ferenc Róbert, hogy lefordították a teljes nevemet.

A. S.: Nálam is ez volt, valószínűleg valaki jó poénnak gondolta, hogy András legyek, de semmilyen hivatalos iratban nincs benne a magyarított nevünk.

Miért éri meg Magyarországon játszani? Tudtok fejlődni az EBEL-ben?

F. B.: Esetemben nem nagyon beszélhetünk már fejlődésről, hiszen már tíz éve ebben a ligában nyomom. De egy fiatal hokis számára mindenképpen jó fejlődési lehetőséget nyújt. A KHL-en (Kontinental Hockey League, a posztkommunista térség [plusz Finnország] legjobb csapatainak ligája – a szerk.) kívül ez az egyetlen bajnokság Európában, amelyben több ország klubjai versengenek. Mióta itt játszom, rengeteget fejlődött az EBEL, mára Európa egyik legjobb bajnoksága, amelynek két klubja is bejutott a Bajnokok Ligája legjobb tizenhat csapata közé.


A. S.: Amikor átjöttem Las Vegasból, az ECHL-ből, nem az számított, hogy mennyi pénzt kapok itt, hanem hogy bejutottam egy nehéz bajnokságba. Nagyon örültem, mert Németország, Olaszország és Dánia (ahol voltam egy évet) mellett az EBEL a kontinens legjobb ligája.

Lehet azt mondani, hogy Észak-Amerikában tudnak az EBEL-ről, ismerik a bajnokságot? Lehetőségként számolnak vele a fiatal hokisok?

F. B.: Egyértelműen, induljunk ki a legutóbbi lockoutból (amikor az NHL szezonja nem indulhat el bértárgyalások elhúzódása miatt – a szerk.). Akkor sok NHL-játékos választotta az EBEL-t ideiglenes állomáshelyéül. Szóval szerintem sokan tudnak az EBEL-ről odaát is. Mióta itt vagyok, sokat fejlődött a bajnokság, jobb a megbecsültsége külföldön.


Banham Frank, hoki, jégkorong


Kercsó Árpád

Kercsó szerint a harmadik hely reális

Kercsó Árpádot, a válogatott korábbi szövetségi kapitányát és az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia szakvezetőjét is megkérdeztük a jégkorong-válogatott esélyeiről. Elmondása szerint az olaszok nagyon egységesek, a kazahoknál pedig KHL-es játékosok is vannak. „Ha rajtuk kívül mindenkit és közülük egyet megverünk, látok esélyt a feljutásra, de reálisan a harmadik hely esélyes, ezzel elégedett lennék. (...) Kiesés biztosan nem lesz, az kizárt dolog” – mondta Kercsó, aki szerint csupán két csatársorunk versenyképes, míg a védelmünk nem túl erős. Hetényi helyett Rajna áll majd a kapuban, róla Kercsó azt mondta: vannak jó napjai, de itt öt napon át kell jól védeni. „Meglátjuk, mi lesz” – tette hozzá a szakember, akivel március elején is beszélgettünk, azt interjút itt olvashatja.

Mit vártok a krakkói világbajnokságtól? Hol áll majd a tabellán a magyar válogatott a végén?

F. B.: Az első két hely valamelyikén.

A top kettőben?

A. S.: Ez a célunk.

F. B.: Nagyon magabiztosak vagyunk, mert igazán jó edzőtáborunk volt. A felkészülési meccseink is jól sikerültek (Ausztriát oda-vissza verték, Szlovénia ellen sokáig vezettek, végül kikaptak – a szerk.). Az minden vágyunk, hogy az első kettőben végezzünk. Reméljük összejön.

Milyen a hangulat, hogyan viselkednek veletek a nem fehérváriak?

F. B.: Az atmoszféra, az öltözői kémia szerintem nagyon jó. A hokisok többségét azért ismerem korábbról, játszottunk egymás ellen néhányszor. A srácok jól fogadtak, tisztelnek minket.

A. S.: Én már februárban csatlakoztam a válogatotthoz, és már akkor mindenki szívesen látott minket a csapatnál, szenzációsan reagáltak a helyzetre. Tényleg tisztelettel fordultak hozzánk, és mostanra szerintem nagyon jó lett a hangulat.


Rich Chernomaz; jégkorong

Rich Chernomaz (öltönyben, középen). A játékosok közül balról a negyedik Banham, ötödik Sarauer


Rich Chernomaz mennyiben különbözik a korábbi edzőitektől?

F. B.: Talán annyi, ami különleges nála, hogy rendkívül figyel a részletekre, a struktúrákra. Nyilván azt várja el tőlünk, hogy amit kér, azt maradéktalanul elvégezzük.

Könnyű vele együtt dolgozni?

A. S.: Kellett egy kis idő, amíg megszoktuk – ez minden új edzővel így van. Minden edzőnek saját taktikája, szisztémája van, ebbe bele kell tanulni. Megpróbáltuk felvenni a ritmust, adaptálódni a rendszeréhez, és mostanra szerintem tök jó munkakapcsolatunk van vele.

Hogyan épül fel a hierarchia Fehérváron és a válogatottnál? Figyelnek a véleményetekre?

F. B.: Azt hiszem, igen. Amikor tanácsoltunk ezt-azt a társaknak, mindig megfogadták azokat, jó velük együtt dolgozni. Mások meg nekünk segítettek bizonyos dolgokban, ilyen a csapatmunka, segítjük egymást.

Angolul beszélnek a többiek az öltözőben?

F. B.: Velünk természetesen angolul.

A. S.: De egymással többnyire magyarul. Főleg, ha rólunk van szó (nevetnek).

Ki a mókamester a csapatban?

F. B.: Talán Hári (János – a szerk.)


Hári János; Heinrich, Dominique


Mit jelent a csapatnak Hetényi Zoltán jelenléte azok után, amiken keresztülment (erről bővebben vele készült interjúnkban olvashat, itta szerk.)?

F. B.: Nos, nagyon inspirál minket az, hogy velünk van, ha figyelembe vesszük, honnan jött vissza. Mélyponton volt, de visszaküzdötte magát. Erős karakter, akire példaképként tekintünk.

Ha már Hetényinél járunk: hogyan lehet büntetőnél túljárni egy kapus eszén? Mi a trükkötök?

A. S.: Nem hinném, hogy elmondhatom neked a trükkjeimet, más is olvashatja... (nevet) Hát, igazából érzésből jön. Volt idő, amikor ragaszkodtam egy bizonyos mozdulathoz, de azt könnyen kitapasztalhatják a kapusok.

F. B.: Két dolog fordul meg a fejedben, miközben büntetőhöz készülődsz: ellövöd a kapus mellett, vagy kimozgatod a kapust, és elviszed mellette. Én többnyire az utóbbit választom, de nincsenek olyan trükkök, amik biztosan bejönnek. Döntünk, majd improvizálunk.


Hetényi Zoltán

Hetényi Zoltán


Erősségek?

A. S.: Nálam a korcsolyázás, jó vagyok még a bulikban és az előkészítésben is. Emellett igyekszem vezérként is viselkedni, és segíteni a fiatalabb srácokat.

F. B.: Én igyekszem inspirálni a fiatalokat a pozitív hozzáállásommal és a munkamorálommal. Ami pedig magát a játékot illeti: igyekszem tiszta terepet találni, ahonnan lőhetek.

Gyenge pontok? Vannak?

A. S.: Persze, mindig van miben fejlődni. Mivel magas vagyok, nekem kell őrizni a korongot, amíg felérnek a többiek, ebben még szeretnék jobbá válni. És talán a kelleténél többször passzolok lövés helyett. De mindenben szívesen fejlődnék még.

F. B.: Ahogy öregszem, nálam az okoz problémát, hogy egyre inkább ingadozik a teljesítményem. Ezen szeretnék még dolgozni.

Mi volt a legnagyobb bakitok?

F. B.: Egy párszor biztosan ütöttem luftot, de semmi konkrét nem ugrik be.

A. S.: Hm, nekem se jut eszembe most egy sem. Legalábbis semmi őrültség, bocsi.


sarauer andrew, hoki, jégkorong


Tanítják-e arra Kanadában a hokisokat, hogy ne a korongot nézzék, hanem felemelt fejjel játszanak?

F. B.: Persze, elmondják, de magadtól is rájössz. A jégkorong olyan, mint a filmnézés: ha a padlót nézed, nem fogod látni a filmet. Szóval fontos, hogy mindig szemmel tartsd a játékot.

A. S.: Ha nem nézel fel, kinyírnak. Nem játszhatsz lefelé tekintve, mert vagy leütnek, vagy leütköznek. Elég hamar megtanulod, hogy emeld fel a fejed.

Ki a kedvenc játékosotok?

F. B.: Az enyém talán Wayne Gretzky volt, de Teemu Selänne-t is szívesen néztem.

A. S.: Az én kedvencem Eric Lindros volt. Nagy Philadelphia Flyers-rajongó vagyok, és amikor 9-10 éves voltam, imádtam nézni Lindrost. Rengeteg hokit nézek, és a maiak között is vannak olyanok, akiket nagyon bírok. Az aktív hokisok közül talán Joe Thornton a kedvencem, de más, hozzám hasonlóan magas támadókat is bírok, akik sokat koriznak, passzolnak és lődöznek. De van egy-két alacsony, mozgékony srác is, akiket kedvelek, mint például Johnny Gaudreau-t Calgaryból.


2012 Bridgestone NHL Winter Classic - Alumni Game

Eric Lindros a Flyers mezében 2011-ben


Kedvenc klub?

A. S.: Nálam könnyű, a Flyers.

F. B.: Az enyém a Pittsburgh Penguins.

Mi a tervetek a hoki utánra? Maradtok Magyarországon?

F. B.: Én mindenképpen a hoki közelében akarok maradni. Ahogy most látom, játékosügynökként folytatnám, hogy segíthessek néhány fiatalnak a céljaik elérésében. Ez nálam mindig is a játék része volt, így az aktív pályafutásom után is folytatnám a fiatalok segítését.

A. S.: Még nem tudom pontosan, de én is a sportágban maradnék. Még nem tudom, hogy edzőként vagy játékosmegfigyelőként. Annyiféle munka van a hokiban, még meglátom. De remélem, hogy még legalább tíz évig játszhatok. Persze sosem tudhatod, mit hoz az élet.


A magyar válogatott programja a divízió I/A-s vb-n

  • 04. 19. vasárnap 13.00 | Magyarország–Japán | Sport1
  • 04. 20. hétfő 12.45 | Magyarország–Kazahsztán | Sport1
  • 04. 22. szerda 12.45 | Magyarország–Olaszország | Sport1
  • 04. 23. csütörtök 16.15 | Magyarország–Ukrajna | Sport1
  • 04. 25. szombat 20.00 | Magyarország–Lengyelország | Sport2