Ha nem híres, nyugodtan lőjük fejbe, senki nem fog panaszkodni

Fotó: AFP / MARCO LONGARI

-

Gróf Széchenyi Zsigmond még vidáman mesélhetett afrikai vadászkalandjairól, de mára egyes fajokat szó szerint megtizedeltek a hobbivadászok. Cecil, a híres oroszlán pusztulása talán felhívja a figyelmet az afrikai oroszlánok helyzetére és arra, hogy ma már egyáltalán nem férfias kaland állatokra lövöldözni.


Első felindulásában egyenesen a vadász halálát – konkrétan akasztását – kívánta közleményében a PETA nevű nemzetközi állatvédő szervezet, miután híre ment, hogy egy amerikai fogorvos, bizonyos Walter Palmer egy zimbabwei szafarin íjjal meglőtt, majd puskával kivégzett és megnyúzott egy hím oroszlánt, amit segítői kifejezetten az ő kedvéért csaltak ki a védelmet jelentő nemzeti parkból.

Az ügyből azért lett nemzetközi botrány, mert a Cecil néven emlegetett állat amolyan híresség volt, az életét szorosan követték és részletesen dokumentálták a kutatók. Bár időről időre felbukkannak hasonló történetek, azok általában a vadász személye miatt válnak érdekessé. Spanyolországban botrány lett például az azóta lemondott uralkodó, János Károly afrikai vadászatából vagy abból, amikor egy 19 éves, texasi szurkolólány pózolt lelőtt oroszlánokkal és elefántokkal a Facebookon.

Magyar vadász is vívta már ki a netezők haragját: az üzletember Gaál László egy kisfilmet töltött fel a netre a vadászatáról, majd a felháborodás miatt törölte.

Sokkal kevesebb szó esik arról, hogy természetvédő szervezetek adatai szerint évente mintegy 600 vadon élő oroszlánnal végeznek legálisan a pénzes, főleg amerikai hobbivadászok. Mivel a pesszimista becslések szerint már csak mintegy 30 ezer oroszlán él szabadon (1980-ban még 75 ezerre tették a számukat), a vadászat ebben a tempóban hamarosan végzetes lehet a faj számára.


A világ jelenleg talán leggyűlöltebb embere: Walter Palmer (balra) és a híres oroszlán teteme


Az írott történelem hajnalán az oroszlán (Panthera leo) még elterjedt volt szinte egész Afrikában, a mai Közel- és Közép-Keleten egészen Indiáig, Európában pedig biztosan élt a Balkánon, és talán máshol is: a franciaországi Chauvet barlang rajzain is szerepelnek oroszlánok, de azok a képek lehet, hogy a már kihalt barlangi oroszlánt (Panthera spelaea) ábrázolják. Ma viszont már csak foltokban él Afrika szubszaharai részén, illetve egy kis területen Indiában. A faj visszaszorulását persze elsősorban az életterének beszűkülése okozta, de a fennmaradása szempontjából kritikus kérdés lehet a vadászat.


Összefoglaló egy vadászatról


A fajok veszélyeztetettségét jelző úgynevezett Vörös Listán a „sebezhető” kategóriába tartozik. Ez arra utal, hogy a faj egyedszáma jelentősen csökkent, nagy a kihalás esélye a természetes élőhelyén, beavatkozás nélkül valószínűleg veszélyeztetetté válik. Bár az állatkertekben sok oroszlán él és szaporodik, ezek döntő többsége a különböző alfajok keveréke, vagyis ezekből az állatokból már nem lehet visszatelepíteni az eredeti állományt.



A hobbivadászat óriási üzlet, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) egy korábbi jelentése szerint évente mintegy 200 millió dolláros forgalmat generál az afrikai országokban, persze több mint százezer különféle állat kilövése árán. Ha azonban a terület arányában nézzük, akkor az derül ki, hogy 1 hektárnyi vadászterületről alig több mint 1 dollárnyi jövedelem származik, miközben egy védett terület fenntartása legalább 2 dollárba kerül. A hektáronként egydolláros bevételből ráadásul a helyi lakosságnak csak tíz cent jut.

Ez ellentmond a vadászat támogatói által szívesen emlegetett állításnak, amely szerint a szafarizó gazdagok pénze segíti a szegény országokat, hiszen a vadászat hasznát igazán csak a szervezők és közvetítők élvezik. Ha a fenti arányokkal számolunk, akkor abból az 55 ezer dollárból, amit Parker elköltött az oroszlánvadászatra, nagyjából ötezer maradt Zimbabwében, miközben a híres oroszlán élve lehet, hogy sok turistát vonzott volna, akik sokkal több pénzt otthagyhattak volna. Az internetes hirdetések alapján egyébként Parker drágán vadászott, hiszen van, ahol már 18 ezer dollárért is lehet oroszlánt lőni, és még magyar nyelven is hirdetnek oroszlánvadászatot 22 ezer dollárért.



A hobbivadászok pusztítását kétféleképpen lehetne visszafogni: az első, hogy az adott afrikai államok vezetnek be szigorúbb szabályokat, mint Botswana tette 2012-ben, Zambia 2013-ban. Ennek persze vannak korlátai, hiszen tilalom esetén a vadászok vagy lefizethetik a helyi tisztviselőket – a Cecil néven emlegetett oroszlánt is lefizetett őrök csalták ki a nemzeti parkból –, vagy odébbállnak egy országgal. Nagyobb visszatartó erő lenne, ha a vadászok hazájában komolyan vennék a természetvédelmi szabályokat, és nem engednék meg például a védett állatok trófeáinak bevitelét.

A hobbivadászok ugyanis trófeával akarnak hazatérni, és ez rendszerint benne is van a vadásztúra árában. Európába ma már általában nehéz ilyesmit behozni, rendszeresen meg is jelennek hírek arról, hogy a reptéri hatóságok lefoglalnak védett állatokat vagy azok maradványait, jellemzően elefántcsontot. Az oroszlánnak viszont csak az ázsiai változata szerepel a tilalmi listán, az afrikai nem (a vonatkozó európai rendeletet itt találja). Az Egyesült Államokban is hiába akarták veszélyeztetettnek nyilvánítani az oroszlánt, a vadászlobbi erősebb volt, így gond nélkül be lehet vinni az országba a trófeákat.


Afrika, oroszlánvadász

A hőskor: oroszlánvadász és bennszülött kísérői 1890 körül


Ebből a szempontból is fontos egyes légitársaságok, például a dél-afrikai South African Airways döntése, amely szerint nem hajlandók védett állatok trófeáit szállítani, hiába fizetnének érte a vadászok. Ettől persze még valahogy megoldható a trófea hazavitele, és az igazi változás valójában az lenne, ha a hobbivadászat megítélése változna. Sokan ugyanis még mindig férfias kalandnak tekintik az afrikai vadászatot, még akkor is, ha ennek a veszélyei ma már elhanyagolhatóak.

A Nemzetközi Szafari Klub nevű szervezet honlapjára például több mint kétezer lelőtt oroszlánról töltöttek fel fotót. Blogjukon pedig azt írják, hogy „az afrikai oroszlán az egyik legnagyobb kihívást jelentő és legveszélyesebb vad”. Pedig egy szafari ma már egyáltalán nem olyan, mint gróf Széchenyi Zsigmond idejében.

A légkondicionált szállodából terepjáró viszi ki a vadászt; a kifejlett oroszlánok nem félnek az embertől, és általában ugyanazon a helyen tanyáznak, vagyis nem kell napokig a bozótot járni, könnyű őket megközelíteni. Sőt, egyes helyeken kifejezetten tenyésztenek állatokat azzal a céllal, hogy aztán a hobbivadászok lelövöldözzék őket. Ezt tette a trófeavadászatot amúgy tiltó Botswana mezőgazdasági minisztere, Christian de Graaff is, aki Dél-Afrikába adta el a farmján tenyésztett oroszlánokat.

A modern fegyverekkel valószínűleg már csak az igazán ügyetlenek nem tudják leteríteni a vadat. Ezen a – csak erős idegzetűeknek ajánlott – videón pont egy ilyen ügyetlen vadász látható, aki eleve csak a második lövéssel találja el az oroszlánt, de azzal is csak megsebesíti, aztán még nevet is a nagymacska szenvedésén: